Új versenyző – Venezianico Arsenale

Egyre inkább megkérdőjeleződik, hogy a mi életünkben véget ér-e az integrált szíjas órák iránti láz, de amíg együtt evezünk, legalább nézzük meg mit tartja fenn a hajót. Itt a legújabb elérhető árú integrált szíjas óra, a Venezianico Arsenale!

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

A feltűnően aktív, fiatal Venezianico egyre többet kísérletezik a népszerű Nereide búvárórás formái mellett más koncepciókkal is. Ennek a legújabb ága a nemrég bemutatott Arsenale.

Volt pár hónap, mikor úgy tűnt, hogy a legtöbb márka hátrahagyta a kék számlapok sűrű erdejét, aztán mindent visszarántott a jégkék, ami azóta is az egyik legnépszerűbb árnyalat. Viszont, voltak akik észrevették, hogy bizony a színek ettől még érdekesek és érdemes velük játszani. A Venezianico is volt elég bátor, így az új Arsenale trió egyik tagja élénk lila számlapot kapott, amivel kitűnik visszafogottabb fekete és kék társai közül.

A színek mellett a számlapok genfi csíkozása is jól illik az elegánsabb integrált szíjas modellek közé. Kiemelendő a feliratok és a fölösleges elemek kerülése. Nincs nagy márkanév, csak a logó, nem találunk dátumablakot és lume se befolyásolja a letisztult képet. Ez, ahogy a fekete Redentore esetében, itt is az árat meghazudtoló, luxusórákat idéző összhatást támogatja, ami természetes fényben csak felerősödik. Körben süllyesztett a percskála, amire rálógnak az applikált indexek. Középen csak egy áttört perc és óramutatót találunk, melyek felfogatását igényesen eltakarták. 

40 milliméter átmérőjű, 44 milliméter hosszú és csak 8,95 milliméter vastag az egyik híres velencei épület ihlette acél tok. 1104-ben kezdték építeni a később épületegyüttesé váló Arsenalet, ahol kezdetben csak karbantartották a tengerészet hajóit, majd hajóköteleket és egyéb alkatrészeket kezdtek gyártani, később pedig komplett hadihajók is készültek az erőd szerű gyárban.

Az épület jellegzetes homlokzata a barázdált rámán jelenik meg, ami egyben hasonlít a Parmigiani Tonda PF vonalaira is, ami a visszafogott luxus jeles képviselője. A tok többi vonala pedig az Arnold & Son Longitude-ra hasonlít, aminél a Venezianico Arsenale tokja részletesebb. Polírozott a ráma és a tok oldalát díszítő, széles letörés, míg a többi felület szálhúzott. 3 óránál a többi modellről ismert, logóval díszített koronát találjuk, ami sajnos a korábbiakhoz hasonlóan itt is éles, bár ez nem mindegyik óránál fordul elő.

A dizájn elengedhetetlen része az integrált acél csat, ami széles H szemekből és az azokat összekötő téglatestekből áll. Ez a korábbról ismert, Canova fantázianevű acél csat radikálisan szögletesített változata, aminek felületkezelése követi a tok által kijelölt irányt, szálhúzással és polírozott letörésekkel. Egy gombnyomással nyitható pillangózár tartja a csuklónkon, ami nem ad lehetőséget a mikroállításra, így csak a teljes szemek kivételében bízhatunk, nincsenek kisebb, félszemek.

Az Arsenale épületegyüttes bejáratával díszített tömör hátlap mögött egy Miyota 9029 automata szerkezet dolgozik 4Hz-es frekvencián, 42 óra járástartalékkal. Részben ennek is köszönhető a kényelmes, 9 milliméter alatti vastagság, hiszen ez a werk 0,7 milliméterrel vékonyabb, mint a népszerű ETA 2824 klónok. Jó látni, hogy a Venezianico bátran válogat a beszállítók közül, mindig az adott modellhez illő opciót választják, ezért van a kínálatukban Seiko, Miyota és Sellita szerkezetes óra is.

Egyik változat sem limitált és mindegyik 800 euróba került, amivel egy rendkívül erős szegmensben találja magát a termék. A jó ár-érték arány mellett a ninche luxusmárkákra emlékeztető elemek állnak a Venezianico Arsenale oldalán.