Egy csipet történelem, egy gondolatnyi klasszikus dizájn, egy kevés Mercedes mutató, később a kultikus kard, és egy-egy fejlett, bevált werk – Ez a pre-Bond Omega Seamaster.

Az Omega Seamaster történelem egészen az ötvenes évekig nyúlik vissza, amikor a korhoz képest megfelelő, mai viszonylatban enyhe vízállóságú, stílusilag inkább elegáns, öltönyórákat készített az Omega, azonban a modellcsaládra jellemző csikóhal már azok hátlapjába is gravírozva volt és a számlapon is feltüntették a típusnevet. Viszont nem ezek összefoglalása a célunk most, hanem megismerni az elmúlt 30 év Seamastereit, 3 részben.

Hirdetés

-----------

Pre-Bond éra

A modernkori Seamasterek történetét a Swatch group létrejöttétől számolhatjuk -a Swatch group létrejöttéről, létjogosultságáról később mesélünk többet -. Tehát a 80-as évek közepén járunk, amikor már nem volt kirívó a 200 méteres vízállóság, sőt, egyes modellek túllépték az 500-1000 métert is. Ekkor, 1987/88-ban adta ki (via omegawatches.com) a mostanra Pre-Bond álnéven elhíresült 2800.50 referenciaszámú modellt az Omega -minthogy az ezt követő széria összeforrt már a James Bond kultusszal-. Búváróra létére a 200 méteres vízállóság, a zafírüveg és a csavaros koronazár mondhatni alapfelszereltség.

Szerkezetek

A kvarcválságból még éppen csak kilábaló svájci óraipar ekkor még lényegesen több kvarc szerkezetet gyártott, így a készített Seamasterek nagyjából 20%-a automata. Általánosságban és a Pre-Bond Seamasternél is elmondható, hogy az automata szerkezettel szerelt darabok számlapján alul, 6 óra fölött a Seamaster, Automatic, Chronometer, 200m feliratokat olvashatjuk, míg a kvarc werkes darabok esetében Seamaster, Professional, 200m.

Az automaták a cal. 1111 fantázianevű 21 köves, Omega által minimálisan módosított, a kronométer szabványnak (COSC) megfelelő ETA 2892-2 szerkezetet használták. Automata szerkezetekhez képest vékony, 3,6 mm-es (szemben a Rolex 3135 szerkezettel, ami ~6,1mm ). A lengésszáma a svájci órák többségénél megszokott 28.800, a járástartaléka pedig 44 óra. Megbízható, pontos szerkezet, még napjainkban is használják.

A kvarcok esetében közel két évig a kifejezetten fejlett, hőkompenzált 1441-es szerkezettel szerelték, majd váltottak a 1438-ra. Ránézésre is megkülönböztethetőek, előbbi kettő kvarckristályt használ, így növelve a pontosságot, míg utóbbi csak egyet.

Méretek felismerése

A számlapról a szerkezetet már felismerhetjük, de ugyanígy felismerhetjük az óra méretét is. Katalógusfotókon, hirdetéseken nincs mihez viszonyítani, és könnyen megtévesztő lehet. Érdemes mindig a dátumablak elhelyezkedésére figyelni. Full size automaták esetében a dátumablak hozzáér a perc indexekhez, a közepes méretűnél viszont a dátumablak teljesen a számlap szélére kerül, így nincsenek perc indexek. A full size kvarcok számlapján a dátumablak nem ér hozzá a teljes méretű perc indexekhez, a mid size esetében pedig félig fedi azokat.

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

Mint minden óragyártó, így az Omega nyilvános archívuma is takargatja a részleteket, így pontos információkat csak hosszas kutatás, böngészés után tudhatunk meg.
Az órát 4 különböző színkombinációban gyártották:

• Acél tok, fekete számlap, acél lünetta, fekete lünettabetét, acél korona, acél szíj
• Acél tok, fekete számlap, arany lünetta, fekete lünettabetét, arany korona, arany-acél szíj
• Acél tok, pezsgő színű számlap, arany lünetta, fekete lünettabetét, arany korona, arany-acél szíj
• Acél tok, fekete számlap, arany lünetta, fekete lünettabetét, arany korona, acél szíj

Mindegyik verzióból négy változat volt:

• 40 milliméteres tok -ún. full size-, automata szerkezet
• 40 milliméteres tok, kvarc szerkezet
• 38 milliméteres tok -ún. mid size-, automata szerkezet
• 38 milliméteres tok, kvarc szerkezet

Ráncfelvarrás és generációk

Hogy ne mehessünk el még pár fennmaradt apró részlet mellett, érdemes figyelni a mutatókat. Kétféle mutatóval szerelték, és pontos következtetést a korával kapcsolatban kizárólag a mutató alapján – főleg, hogy csereszabatosak egymással az azonos szerkezet miatt – nem lehet levonni. Az első években az úgynevezett „Mercedes” mutatókat használták, és a későbbi évjáratokban kapott kard-mutatót.

A megfigyelések szerint két generáció volt. A főbb különbség a korona, ami az első generációnál nem sűrűn recézett, hanem hat nagyobb „bütyökből” állt, míg a második generáció esetében sűrűn recézett volt. A fémszíj csatja, ami először a megszokott egy-, majd mindkét oldalon biztonsági záras kiadásban készült, valamint a hátlap. A kvarc modellek esetében nem volt mélyen gravírozott Seamaster logó, és csak úgy, mint a kezdeti automatáknál, két részből állt a hátlap, ezt a későbbi automatáknál már egy részes, csikóhal-gravíros hátlapra cserélték -bár a hátlap cseréje nem egyeztethető egész biztosan össze a korona és a csat újításával, időben.

Az elejtendő Seamaster

Bár a felsoroltak iránymutatásul szolgálnak ahhoz, hogy használtan egy eredeti állapotú példányt foghassunk ki, de még emellett is nagyon nehéz dolgunk lehet. Az évek során elkopik a korona, vagy a tokcső (a menetes tokcsőre tekerjük rá a koronát), ezeket cserélni kell, ki tudja milyen órásnál történt, hiszen a márkaszerviz nem a legolcsóbb. Jobb esetben típus-azonos koronát kap, pont, ami hozzá való. Kevésbé szerencsés esetben olyat, amilyen éppen van. Ez lehet a mutatóknál is, a hátlapnál, vagy a szíjnál. A lünetta karcolódik, sok esetben nehéz eredetit találni hozzá. Fontos, hogy az indexek és a mutatók egymással megegyező öregedésére, természetes elszíneződésére is figyeljünk. Minden esetben javasolt órásmesternél, vagy szakszervizben átvenni az órát, és megvétel előtt elidőzni apró részleteiben, minél nagyobb felbontású képeken.

Ami viszont már képen egyértelműen perdöntő lehet, de legalábbis okot adhat gyanakodni a sorozatszám. Az Omega feltünteti az óra adott darabjának sorozatszámát a tokon (vagy hátlapon), valamint a mechanikus szerkezeten is (kvarcokon nem). Ennek a kettőnek egyeznie kell. Ha nem egyezik, egyből több kérdés is felmerülhet, miért nem egyezik:
Szerkezet csere? -> Az Omega mechanikus werkjei minden esetben javíthatóak, egyedül a sós vízben történő ázás indokolhat cserét, szélsőséges esetben.
Ázás esetén viszont felmerülhet a számlap, és a mutatók károsodása is. Márpedig akár az új, de főként a vintage óráknál az eredetisége adja az értékét. Ez legalább értékcsökkentő, de komolyabb gyűjtői szándék esetén kizáró ok is lehet.
Tok csere? -> Ritka és hatalmas ütést kell kapjon egy acéltokos óra, hogy valami ezt indokolja. Drága művelet és vagy a hivatalos szerviz bonyolítja, erről papír is illik legyen, vagy egy bontott tokot használnak fel, ami szintén nem véletlen jutott erre a sorsra.
Sok esetben az eladó sincs tisztában az efféle átalakítással, ezért minden esetben körültekintően kell keresni, és vásárolni.

Ennél részletesebb leírást az alábbi linken, angol nyelven lehet még találni.

A sorozat következő részében rátérünk a Bond-féle Seamasterek típusfejlődésére.