A legutóbbi ritkaság, amiről írtunk, a Christie’s aukciósház árverésén licitre bocsájtott Rolex Tru-Beat ref.6556 volt.  Most az eBay-en futottunk bele egy különös ritkaságba, az Omega Marine 1932-be.

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

A huszadik század első felében a gyártók fej-fej mellett haladva küzdöttek a vízállósági versenyben. Az ötvenes években bekövetkezett áttörést hosszas kutatómunka és fejlesztés előzte meg. A 20-as, 30-as években kerültek szabadalmi bejegyzés alá olyan találmányok, amik mára természetesek egy tisztes vízálló óránál, mint például a koronazár.

A koronazár, más néven csavaros, vagy menetes korona alapvető funkciója, hogy a korona a menetes tokcsövön betekert állapotban teljesen lezárja az óratokot. A menet vízállóságán túl a menetes koronazár megakadályozza a korona véletlen kihúzását, ami megszüntetné a tömítettséget. A koronazár kezdetleges verzióját a Perregaux and Perret jegyeztette be 1925-ben. Azért is kezdetleges, mivel a koronazárat azonos irányba lehetett kitekerni, mint amerre a kézihúzós szerkezetet felhúzni, így ha teljesen felhúzott szerkezet mellett betekertük a koronát, addig, amíg nem járt egy darabig az óra, és a motorrugó nem vesztett a felhúzottságából, addig nem lehetett a koronát kitekerni -és beállítani az időt-. Emellett tömítés megoldása is kezdetlegesnek bizonyult. A kezdetleges megoldást tovább fejlesztve Hans Wilsdorf a Rolex alapítója továbbfejlesztette a menetes korona működési elvét, és egy évvel később 1926-ban bejegyeztette a saját menetes koronazárját, amit az egyedi kialakítású tokkal Oyster-nek neveztek el.

Ez a szabadalom kijavította a korábbi hibáját a tömítés már nem a tokon kívülre, hanem a tokcsőhöz került, és az akkor a cégnek tokokat gyártó C.R. Spillman SA fejlesztésével megoldották, hogy a felhúzótengely a korona kioldása közben ne legyen hatással a szerkezetre, ezzel elkerülve a korábbi szabadalomnál jelentkező problémát.

Az Omega kikerülve a frissen levédett menetes koronazárat, egy másik oldalról közelítette meg a vízállóság kérdését. A négyzet alakú óra gyakorlatilag két részből áll. Az egyik mondjuk úgy a belső óratok, 12 óránál a koronával, és 6 óránál az óraszíj egyik felével, a másik a külső óratok, ami egy „sín” mentén rácsúsztatható a belső óratokra.

A felhúzás minden egyes alkalmával -mivel egy kézihúzós óráról van szó- szét kellett húzni a tokot, hogy hozzáférjünk a koronához. Ez a rendszeres mozgatás a tömítések gyors kopását eredményezte, így sűrűbb ellenőrzésekre volt szükség a vízállóság folyamatos fenntartásához.

A vízállóság, „ha már szóba került” pedig kiemelkedő volt. Bár 1932-ben mutatták be az órát, 1936-ban a Genfi tóban egy teszt során 85 Celsius  fokos vízbe mártották, majd az 5 fokos tóban egészen 73 méter mélyre engedték. Az óra nem ázott be. Egy évvel később a Swiss Laboratory for Horology Neuchatelben 13,5 atmoszférás -ami megfelel egy 135 méteres vízoszlopnak- nyomás alatt tesztelte az órát, amin szintén megfelelt, így korának legnagyobb vízállóságú órája lett az Omega Marine. Ehhez szükséges volt egy akkor még szintén ritka alkatrész, a zafírüveg, ami keménysége okán nagyobb biztonságot jelentett, mint az akkoriban elterjedt plexi. Kétféle szerkezettel szerelték, 1935-ig a 19,4 T1, ez után pedig a 19.4 T2 kézihúzós szerkezet működtette az órát, mindkettő 18.000-es lengésszámon.

Amire eBay-en akadtunk egy 1935-ös darab (LINK), kifejezetten szép állapotban. A számlap a maga kopásaival korához képest eredetinek tűnik. A mutatók egy érdekes kérdés, a kevés kép közül, amit interneten találhatunk, a kard formájú mutató  nem jön szembe, viszont érdemes megnézni a többi 19.4-es szerkezettel szerelt Omegát, hátha azok között megtaláljuk.

A tok rozsdamentes acél, 24×34 milliméteres, mai szemmel kifejezetten kicsi, az akkori trendeknek férfi csuklóra teljesen megfelelő volt. A bőrszíj természetesen egy utángyártott darab, nem is várhatnánk el mást egy 80 éves órától, a speciális, eredeti csat (lsd. korabeli reklámanyag feljebb) hiánya már inkább fájó, főleg gyűjtői szemmel nézve.

Jelenleg 160 eurónál, nagyjából 50.000 forintnál jár a licit. Meg merem kockáztatni, ha az elkövetkező napokban nem derül ki az óráról különösebb érdekesség, ami az eredetiségét megkérdőjelezné, a végső ár a 3-5.000 eurót is túllépheti.

Frissítve 2017.06.19 – 21:15

Jelen állás szerint 2.510 eurónál tart az óra, és közel egy nap van hátra, az utolsó fél óra ígérkezik a legizgalmasabbnak. 

Frissítve 2017.06.20 – 19:20

Az utolsó percekben elmaradt a fellángolás és az óra maradt 2.510 eurón.

Nyomon követjük az óra sorsát, frissítjük a cikket, ha arra érdemes információ kerül a birtokunkba, kutatjuk a történetét addig is, amíg a licit véget nem ér, jelen állás szerint június 20-án este negyed nyolckor.