Amikor egy óragyártó cég új típusokat mutat be, akkor olyan rendezvényt szervez, amin szeretné, ha az ügyfelek, vagy leendő ügyfelek, vagy újságírók és bloggerek jól érezzék magukat. Jelen esetben volt elég óra, ami ezt megalapozta.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A június 22-i rendezvény 4 típus köré épült -valamennyire háttérébe szorítva az új modelleket, és mindegyik bemutatott óra a legfelsőbb kategóriából került ki. Ezek a modellek is bizonyítják, hogy a Jaeger-LeCoultre-nél (JLC) van hagyománya az órakészítésnek.
Master Grande Tradition Quantieme Perpetuel 8 Jours SQ
Talán a leglátványosabb. A szkelettált számlap látni engedi a különös gonddal díszített, 876SQ nevű, 262 alkatrészből álló szerkezetet a számlap felől, míg túloldalról a zafír hátlapon keresztül nézegethetjük a kézzel gravírozott alkatrészeket.
Érdemes, mert tényleg egy nem mindennapi szerkezetről beszélünk. A 42 milliméteres fehérarany tokot alapvetően nagynak gondolnám, de csuklón, látva a számlapot, a hidak gravírozását, már nem gondoltam túlzónak a méretét. Nem tömegtermék, 200 darabot készítettek belőle összesen.
Master Grande Tradition Tourbillion Cylindrique Quantieme Perpetuel
A tourbillon a felső kategória egyik velejárója. Ha egy mondatban próbálnánk összefoglalni -egy kisebb tanulmány helyett- ez egy olyan technológiai fejlesztés a 18. és 19. század fordulójáról, ami a billegőre ható gravitációs erőt próbálta kompenzálni. Az idő múlásával egy kifejezetten nívós extrává, technológiai megoldássá változott, amit mostanra nem is feltétlen a hasznossága, hanem a technológiai bravúr léte miatt alkalmaznak.
A JLC ezen típusa a tourbillont, az automata felhúzást és az öröknaptárat egyesíti egyetlen, rózsaarany tokban.
A szemcsézett számlap kifejezetten érdekes, a JLC több modelljénél is felfedezhető, engem a pergamenre, vagy a régi, durva levélpapírra emlékeztet. Bár 42 milliméter átmérőjű és 13 milliméter vastag, az összetett, sok információt tartalmazó számlap miatt nem tűnik fel a méret. Kedves érdekesség még az elsőre nehezen értelmezhető lukak az óra-, és percmutató tövénél, éppen a tengely után. Ezeknek célja, hogy a számlap közepe fölötti kis ablak, ami a szökőévet mutatja, minden esetben látható legyen, nehogy pont délben ne tudjuk megmondani, hogy szökőévben járunk-e. Hasznossága megkérdőjelezhető, a figyelmesség viszont kiemelkedő.
Master Grande Tradition Minute Repeater
Nem új modell, 2015-ös bemutatású, de a percütős órák iránt egy teljességgel megmagyarázható szerelmet érzek. A percütő jelentése, hogy egy gomb megnyomására az óra egy áttételrendszer, gongok és gyűrűk segítségével „elüti” a pontos időt. Először az órát, tehát annyit üt, ahány óra van, majd a negyedeket, aztán a percet. Meg merem kockáztatni, hogy ez az óraipar legdrágább komplikációja napjainkban.
A 39 milliméteres tok teljesen optimális méret, a számlapja hasonlóan szemcsézett, mint a már említett tourbillonos, öröknaptáras modellnek.
A hosszúkás, kecses, vékony arany indexeken kívül nincsen semmi zavaró a számlapon, egyetlen dolgot kivéve. Ez pedig egy kisméretű arany tábla, rajta a percütőre utaló Sonnerie kifejezéssel. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy ez csak egy jelzés a funkcióra, pedig ennél lényegesen nagyobb szerepe van. Az arany plakett egy hidat képez a gongrendszer és a zafírüveg között. Ez pedig abból a szempontból fontos, hogy az ütések során keletkező rezgéseket kivezeti a zafírüvegre. Más perc-, vagy negyedütős óráknál ezt a hátlapi zafírral oldják meg, itt, a jobb összhatás érdekében a számlap felőli zafírüvegre vezették ki.
Az ötlet pedig bevált, a Master Grande Tradition Minute Repeater kifejezetten hangosan, és kézben tartva érezhető erővel üti el nekünk az időt. Aki éppen szeretné egy nagyobbacska belvárosi lakás árát elkölteni egy bármikor csilingelésre bírható órára, ez tökéletes választás lehet, közel 50 millió forintért.
Master Chronograph
A 40-es éveket idéző forma és a JLC saját, oszlopkerekes kronográf szerkezetének (cal.751G) hibátlan elegye. A 40 milliméteres acél tokot harmonikus arányok jellemzik. Nem kicsi, nem nagy, nem hivalkodó. Akárhogy próbálnék róla írni valamit, mégsem jön a megfelelő szó. Talán az, hogy optimális.
Mindenesetre erős mezőnybe csöppent: A Heuer Autavia, Omega POC, Rolex Daytona, Zenith El Primero között a 8300 eurós árcédula vastagnak tűnhet elsőre, de a JLC neve, múltja, jelene, presztízse ezt kompenzálhatja. Másik irányból viszont az Audemars Piguet és Vacheron Constantin -és talán ideírhatjuk a Patek Philippe-et is- a kihívók. Márpedig szerkezet, kidolgozottság és presztízs szempontjából, ha még az árát is figyelembe vesszük, igen komoly pontenciál lehet a Master Chronographban.
Rendez-Vous Moon Medium
A gyártó mindig is arányos és elegáns női modelleket gyártott, Reverso szérián innen és túl, például ilyen a Rendez-vous (ejtsd: randevú) modellcsalád. Ebből egyet emeltünk ki, és mivel az én kezem túl szőrösnek bizonyult volna egy női órához, így a gyártó osztrák PR menedzsere, Jenny volt segítségemre.
A Reverso Duetto-tól kellett megváljon arra a pár percre. Tehát 34 milliméteres rózsaarany tok, a lünettán ~ 60 apró pici gyémánt, és holdfázis. A holdfázis különösen érdekes, hiszen a korábbinál nagyobb „holdat” használnak, ebben az esetben is a szemcsézett felülettel. Talán a hölgyeket kevésbé foglalkoztatja az automata szerkezet, ami életet ad az órának, ez a cal. 935, 28.800-at lengő werk, megérdemli, hogy a hátlapon keresztül rálássunk.
A végére hagytam két személyes kedvencem -a percütőst ne vegyük ezek közé, az nem kedvenc, azt inkább úgy nevezném, hogy az örök elérhetetlen iránti végtelen vágyakozás-.
Master Ultra Thin Moon és Master Calendar
A Master Ultra Thin Moon a szürke selyemszámlappal, a diszkrét holdfázissal (cal.925/1), és a fehérarany tok 39 milliméteres átmérőjével egy olyan összhangot, elegáns harmóniát hoz létre, aminek hangulata körüllengi az órát. Nem lehet túlmagyarázni. Nem hivalkodó, mint egy sárga arany, nem snassz, hiszen a selyemszámlap feldobja, és a holdfázis színt hoz a szürke számlap komor eleganciájába – mondom ezt úgy, hogy a Hold is a szürke árnyalatit kapta, mégis van egy efféle hozzáadott értéke.
Az acél Master Calendar ennek az elérhetőbb és részletesebb változata. A számlapja nem szürke, hanem ezüst, de hasonló textúrát kapott. A márkajelzés alatt apró ablakokban látjuk a napot és hónapot, a dátumot pedig mutatóval jelzi a számlap szélére festett számokon. Hat óránál a holdfázis pedig nem csak átvitt értelemben színezi a számlapot. A tok szintén 39 milliméter, a szerkezet pedig 40 órás járástartalékú cal.866/1.
Alapvetően a 39 milliméteres öltönyóra a nagyobbak közé tartozik, mégis, mindkét óra tökéletes viselet 16,5-17 centiméteres csuklómérettől felfelé. Előbbi ~19.000, utóbbi ~9.500 euró körüli áron szerezhető meg.
A végére maradt még pár modell, „apróságok” a letisztult tourbillonos modelltől kezdve az idei kronográfon át Reverso-ig. Álljanak itt hát a képek.
Ennél a pontnál még álljunk meg egy szóra.
Akik olvasták a Christie’s egyik aukciójáról szóló cikkünket, találkozhattak a tru-beat Rolex-szel, az automata órával, aminek a másodperc mutatója mégis úgy lépked másodpercenként egyet, mint egy kvarcórának. A JLC Geophysic ugyanezen elven működik, a gyártó érdemesnek tartotta ezt a megoldást a fejlesztésre, így született meg a cal.770 elnevezésű szerkezet.
Aki eljutott a cikk aljáig lélekben készülhet, hogy napokon belül a rendezvénnyel kapcsolatos nyereményjátékot indítunk az olvasóink között. További képekért és videókért érdemes követni a Kronometer.hu Facebook és Instagram csatornáját.
