Aranycsapat, aranyketrec, aranyóra

Doxa, görögül dicsőséget jelent, magyar jelentése pedig „olyan pontos, mint a halál”.

Hirdetés

-----------

Minden magyar családban volt egy rokon, akinek Doxája volt, minden hagyatékban van egy féltve őrzött Doxa óra, és mindenkinek van egy története róla, itt nálunk, Doxa országban.

A Doxa márkanév hétköznapi nyelvhasználatunk része, a már említett „pontos, mint a halál”-on kívül, emlékszem, amikor szüleim autójának karburátorát beállította az ismerős autószerelő, azt mondta a duruzsoló motor „úgy ketyeg, mint egy Doxa óra”, ha valaki eltűnik hosszabb időre azt mondjuk „eltűnt, mint az arany Doxa”.

A magyar filmtörténet egyik legsikeresebb filmjében is emléket állított Koltai Róbert a hazai Doxa kultúrának:

Ha a nemzetközi Doxa fórumokat nézzük, vagy a gyár honlapját, úgy tűnik, hogy két alternatív Doxa világ van. Van egy 8 nap járástartalékos Bugatti műszerfalóra és búvár Doxa világ, emellett pedig a vasutas zsebóra és az ötvenes-hatvanas évek Doxa karóráinak világa.

Hogyan kapott a világban oly kevéssé ismert márka, itthon önmagánál is több jelentést?

Ehhez ismernünk kell, hogy mit jelentett a XX század elején a vasút. A vasút önmagában volt a csupa nagybetűs autósztráda, a gépjármű, a repülés és egymagában az űrkutatás is. A vasút zsugorította össze a világot és tette lehetővé a fejlődés gyorsulását és sajnos azt is, hogy rettentő mennyiségű hadianyag legyen rövid időn belül A pontból B-be. A vasútirányításhoz pedig a pontos és nagyszámú  időmérő ugyanolyan fontos volt, mint a hajózásban, aminek a jelentőségét minden valamire való órarajongó tudja -lsd. kronométer-.
A pontos idő ismerete tette lehetővé a menetrend használatát és a forgalmas vonalakon a balesetmentességet, ezért nagyon fontos volt, hogy a vasutasoknak pontos, megbízható órájuk legyen. A magyar vasúton pedig a Doxa terjedt el, és a vasutas zsebórája akkoriban nagyobb reklám volt, mint napjainkban az Omegának a Bond-filmek. Előbbin nemcsak az múlt, hogy lekéssük-e a vonatot, hanem az is, hogy ne legyen baleset, utóbbin nem múlik semmi.

Így kezdődött a Doxa magyarországi karrierje. Nem egyedi történet ez, megfigyelhető hogy számos országban kiemelkedően kedvelt egy-egy márka, aminek okai visszavezethetőek az adott ország vasúti fejlődésére, ezek olyan nemzeti hagyományok, amely generációk óta öröklődnek, ahogy nálunk a Doxás mondások is apáról fiúra szállnak.
Az 1889-ben alapított svájci Doxa kiváló minőségben és a kor igényeit magas szinten kiszolgáló megjelenéssel elégítette ki a vevők igényeit. Semmivel nem volt jobb vagy rosszabb, mint a ma „márkásnak” ismert órák nagy része.
A második világháború után elszegényedett és deviza hiánnyal küzdő Magyarország, ahogy az Elbától keletre a többi ország is, a jó minőségű svájci órától is el volt zárva, a hiányt pedig növelte, hogy a vörös hadsereg „davaj csaszi” gyűjtőszenvedélye a lakosságot attól erőszakosan megfosztotta.

Az óra nagy dolognak számított, nem csak a svájci, de az orosz gyártmányú is – hiány volt és szegénység. Az emberekben még éltek a legendás vasutas órák emlékei, amely miatt a Doxa a vágyak netovábbja lett. Az ötvenes, hatvanas években elvétve kaphatóak voltak az Óra és Ékszer Kereskedelmi Vállalat boltjaiban svájci órák, de a lakosság igényét megfelelő mennyiségben a csempészett órák elégítették ki. Ezekben az időkben ismert tény volt, hogy az eredményes sportolók „premizálása” akként történt, hogy a hatóságok szemet hunytak a külföldi utakról haza hozott csempész áruk ellenőrzése felett, az egyik legkurrensebb csempészcikk pedig a nejlonharisnya mellett a svájci óra volt, azok között is a Doxa. Számos történet kering, hogy melyik híres focistától, vagy sportolótól vásárolta a családfő a féltett Doxát.

Bozsik József az „Aranycsapat” játékosának egyik neppere – aki a csempészáruk elpasszolásban működött közre – 1953-56 között 390 ezer forintos forgalmat bonyolított le egy ügyészségi vizsgálat szerint, ez akkor 613 havi átlagkeresetnek számított, csak egy értékesítési ágon. A rendszerváltás után előkerült ügynökaktákból tudhattuk meg, hogy az olimpiák történetének legeredményesebb magyar labdarúgóját, kilencszeres magyar válogatottját óracsempészettel kapcsolatosan szervezte be az állambiztonság, maradtak fent olyan állambiztonsági iratok, amiből az derült ki, hogy pl. egy osztrák állampolgárnak óracsempészetet engedélyezett a magyar állambiztonság ügynöki munkájáért cserébe. Ezekből a történetekből jól érzékelhető, mennyire jó üzlet volt a hiánygazdaságban a Doxák csempészete, és miért is jellemzi ezt a kort oly tisztán a Doxa karóra.

A márka nem csak a csempészet miatt kötődik a futballhoz. A Magyar szívünknek még ma is fájó, 1954-es berni futball világbajnokság győztes német csapatának tagjainak egy-egy aranyórát adott a Doxa gyár. Ennek emlékre 2004-ben, az 50. évfordulóra a Doxa kiadta a „Mythos Bern” óráját 1954 darabra limitált példányszámban.

Ebben a cikkben bemutatott arany Doxa óra a magyarországi Doxa kultúra fénykorát kiválóan reprezentálja formája, stílusa, a hozzá kötődő történet, olyan mint egy igazi Doxa, féltve őrzött darab amihez családi legenda fűződik.

Ezt az órát biztos nem az Aranycsapat egyik focistája hozta be Magyarországra, mert magyar fémjel található rajta, de Aranycsapat nélkül is aranyhoz kötődik a története. Benedek István (1915–1996) orvos, író, művelődéstörténész, polihisztor vásárolta az órát 1957-ben megjelent legsikeresebb könyve az Aranyketrec  „Egy elmeosztály története” honoráriumából, később édesanyám hordta hosszú évekig, míg hozzám nem került.

Az óra 14 karátos sárga arany, 35 mm-es korona nélküli átmérővel, a fémjelzés az 1937-1966 között használt külföldről behozott arany tárgyak jele, amelyet a legrosszabb hagyomány és előírás szerint jól láthatóan a tokfül felső részébe ütöttek bele, szerencsére a tok formája engedett elég helyet. A számlap eredeti, felújítás mentes, amely a patinán kívül onnan is megállapítható, hogy az erre a korszakra jellemző „anti-magnetic” felirat elválasztva került feltüntetésre ahogy ez a Doxánál mindig is jellemző volt.

A benne csodásan ketyegő szerkezet egy Doxa 103-as caliber, amely szerkezet ETA2391-re épült. Jellemzően az 50-es években szerelték ezt a werket, a kor elvárásainak magas szinten megfelelt. A 17 köves Glucydur billegővel és Nivarox hajszálrugóval szerelt szerkezetből egyedül az ütésbiztosítás hiányzik a mai igények kielégítéséhez. A 18.000-es lengésszám biztosítja azt a semmi mással össze nem téveszthető ketyegést, amely miatt egy jól beállított gépkocsimotort is hozzá lehet hasonlítani.

Ez a Doxa abban különleges, hogy semmiben nem különleges. Egy a több tízezerből, amely jellemző a korra, jellemző arra, hogy is éltünk mi itt.
Becsüljük meg a Doxáinkat, mint egy cseppet a történelmünkből, amelyért déd-, nagy-, szüleink vágyakoztak, amelyet csempész forrásokból szereztek be, és amely végigkísérte az életüket megbízhatóan és pontosan. Mai világunkban már nem teremtődnek olyan legendák és érzelmi kapcsolatok, mint amelyek egy családi Doxához kötődnek.

Ha van neked is egy szép családi örökség Doxád vagy egy családi történeted a Doxádról, oszd meg velünk!