Asztali óra, amit nem kézzel kell felhúzni. Nem elemes, nincs hozzá kulcs. A hőmérséklet változása működteti. Örökké.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Valamivel több, mint 350 éve az olaszországi Velencében a spolettoi Don Domenico Marinelli bemutatott egy tanulmányt „Horologi elementari… fatti con l’acqua, la terra e col fuoco” címmel, amiben az órák természetes erők általi meghajtásáról elmélkedett. Egy évvel később, 1664-ben a würzburgi Father Kaspar Schott a Technica curisoa című tanulmányában Mirabilia Chronometrica néven egy fejezetet áldozott annak, hogy az órák meghajtása és a levegő kapcsolatát vizsgálja, a levegőt használva, mint erőforrás. Innen eredeztethetjük a későbbi Atmos létrejöttét.
Pár száz évvel később Jean-Leon Reutter tökéletesítette a 17-18-19. századi fejlesztéseket és a kísérleti Atmos 0 után 1929-ben bemutatta az Atmos I-et. Az ez idő tájt a LeCoultre cégnek karóra szerkezeteket; asztali-, valamint műszerfal órákat készítő Jaeger felfigyelt a különleges szerkezetre, és J-L. Reuttertől megvásárolta a szabadalmak jogát. Mivel az Atmos működési elve a LeCoultre manufaktúrát is izgatta, sőt, saját fejlesztésbe is kezdtek, így az egyébként is kapcsolatban álló és közösen tevékenykedő cégek kiléptek a „névtelen” közös munka mögül, és egyesültek -a közreműködés korábban sem volt titkolt-. Ekkoriban (1936-1937) vált a Jaeger és a LeCoultre a ma is ismert Jaeger-LeCoultre (JLC) órakészítő vállalattá.
Miután 1936 januárjában teljes mértékben a JLC-hez kerültek az Atmos jogai, májusban már be is mutatták az Atmos II modellt. Innen felgyorsítjuk az eseményeket, egészen 1983/84-ig, amikor is cikkünk alanyát, a ref.540-et elindította a gyártó. Ekkor változtattak a számozáson, és kaptak a modellek négy helyett három számból álló referenciaszámot. Mivel nem karóráról beszélünk, ezért nem feltétlen tudjuk ugyanazokat az elnevezéseket használni.
JLC Atmos ref.540
Az 1984-1989 között gyártott modell a rengeteg változat között az alapmodellnek minősül, mégis talán az egyik legletisztultabb darab. A 23 centiméter magas, 20 centiméter széles és 15 centiméter mély keret aranyozott, az üvegbe nem gravírozva, hanem festve illesztették a JLC logót. A számlap tört fehér, aranyozott indexekkel. A szerkezet pedig…
A szerkezet az óra legkülönlegesebb része. A szerkezet hátán található „tartály” etil-klorid (klóretán) nevű gázt, egy membránt és egy spirálrugót foglal magába. Az etil-klorid a hőmérséklet minimális változására tágul, vagy szűkül, ezzel mozgatva a membránt, annak túloldalán a spirálrugót, ami egy vékony láncon keresztül húzza fel a motorrugót. 1 Celsius fok hőmérsékletváltozás hatására a szerkezet ~ 48 órányi járástartalékot képez.
Az Atmos nem siet sehova. A karóráknál megszoktuk, hogy a billegő lengésszáma óránként szerkezettől függően 18.000-36.000 között mozog. Az Atmos esetében ez 120, tehát a horgonyvilla félpercenként léptet egyet a gátkeréken, míg karóráknál ez a másodperc egyötöd, vagy akár egytized része alatt megtörténik. Persze az Atmos összehasonlítása a karórákkal nem szakmai alapú, mert egészen mást képviselnek, de viszonyítási alapnak megfelelő.
Az inga az Atmos esetében nem jobbra és balra leng, hanem jobbra és balra, fix függőleges tengelyen forog, ez a forgás pedig közvetetten mozgatja a horgonyszárat, ami közvetlen összeköttetésben van a horgonnyal, ami pedig kapcsolatban a gátkerékkel. És lőn az óra, ami a hőmérsékletváltozás függvényében emberi beavatkozás nélkül -mondhatnánk- örökmozgó, de ezt is kell szervizelni. Ritkán.
Tehát adott egy alapvetően egyszerű, kevés áttétellel működő szerkezet, aminek a különlegességét a felhúzási mód adja, ami bár az órás világban szokatlan, mégis milyen kézenfekvő. Az óra talapzatán találunk még egy egészen kicsi vízmértéket, és a talpak tekerésével tudjuk szintezni az órát teljesen vízszintesre, ez az óra pontos működésének egyik alapvetése. Bár éveken át másodperc pontos csak figyelmes szabályozás után lehet, de a tolerált maximális járáseltérése egy ilyen 80-as évek beli darabnak havi 1 perc, amit ha lebontunk, akkor ez napi 2 másodperc. Ez akár még a karórák kronométer szabványának is megfelel, és ha figyelembe vesszük, hogy itt percenként nem 480-szor, hanem mindössze kettőször halljuk ketyegni az órát, akkor ez kifejezetten kiemelkedő teljesítmény.
Az idő állítása meglepő lehet. A mutatókat kemény, nem éles eszközzel kell tekerjük. Ha nem is az ujjunk, de egy toll is megfelelő lehet, a percmutatót kell tekerni, és ezáltal beállítani a pontos időt. Nagyon hasznos tulajdonság, hogy az ingát meg lehet állítani. Pontosan az inga fölött láthatunk egy kart, amit -ha szemből nézzük- jobbra eltolva rögzíti az ingát, megakadályozva annak mozgását, és a fogaskerekekre veszélyes, mozgásból fakadó terhelést. Amikor vízszintesen rögzítettük és beállítottuk a pontos időt, eltolva az inga fölötti kart oldhatjuk a rögzítést, és az óra egyből járni kezd.
Egy hetet töltött nálam az óra és maradandó nyomot hagyott bennem. Nem hordhatjuk magunkkal, nem pillanthatunk bármikor rá. Viszont ott lehet az irodában, vagy otthon – a nappaliban, vagy dolgozó szobában és azt a fajta megnyugvást élhetjük át, amikor rápillantunk, mint amikor megnézzük az időt a karóránkon és érezzük azt, hogy amit viselünk, az nem csak egy egyszerű időmérő eszköz, hanem annál több. Nekünk.
Az anyagok kidolgozása kiemelkedő, minden alkatrészen szemet gyönyörködtető a felületkezelés, egyedül a már említett horgonyszár az, ami véleményem szerint nem illik a képbe.
Szemből rápillantva, a számlap közepén magát látszani engedő óraszerkezet egy karcsú női testre emlékeztet, annak hibátlan formájával, lágy vonalaival és finom eleganciájával.
Atmosból rengeteg különböző változat készült. Nyomtatott számokkal és indexekkel, teli számlappal, acél kerettel, holdfázissal, és még sorolhatnánk, mindenki megtalálhatja a neki tetszőt, feltéve, ha érez olyan egészséges fanatizmust az órák kapcsán, hogy egy helyhez kötött időtlen időmérőt vásárolna legalább 5-600.000 forintért-használtan. Ez nem kevés pénz egy asztali óráért, viszont nem irreális egy olyan szerkezetért, ami nem csak esztétikus, de az óraipar egyik „legtermészetesebb” fejlesztését használja. Ha egy automata órára azt tudjuk mondani, hogy „együtt él velünk”, akkor az Atmosra nyugodtan mondhatjuk, hogy „egy levegőt szívunk vele”.
A JLC Atmos ref.540 a Használt órák eladása/vétele/cseréje csoport alapítójának felajánlásából került a kronometerhez a teszt erejéig.
