Bár a klasszikus fekete Seamaster Professional lett az etalon, nem hagyhatjuk szó nélkül az egyébként kifejezetten látványosra sikerült ritkább kiadásokat. „Tool watch” és búváróra ide-, vagy oda, de szükség volt színesebb verziókra, ezt pedig kék számlappal, titán tokkal, és nemesfémekkel érték el.
Omega Seamaster Professional 2255.80 és 2231.80
Kék az acélon és titánon. Szoktuk dicsérni a sunburst (selyemszámlapot), ami gyakorlatilag egy szálhúzotthoz hasonló felület, aminek az árnyalata attól függ, miként esik rá a fény, így az egészen matt hatástól az árnyalataiban színátmenetesig számtalan arcát láthatjuk. Ez nem selyemszámlap, ez egy kicsit más. Itt nem a felület szálhúzásra emlékeztető textúrájával játszottak, hanem felhasználták a számlap hullám-textúráját, ami -csakúgy, mint a víz a természetben-, megtöri a fényt.
Tény, hogy így kevésbé látványos, mint egy selyemszámlap, de ennél az óránál nem az az elsődleges cél, mint például egy Rolex Datejustnál. A képen is lehet látni, hogy milyen finoman adja át a kék árnyalatait a hullámmintás számlap. A titán tokos változatból 2231.50-es referenciaszámmal kapható még fekete számlapos változat is, ha valaki a klasszikus megjelenést keresi, de távolodna az acéltoktól.
Az Omega ha nem is szándékosan, vagy nem ezzel a céllal, de nyitva hagyott egy kiskaput. Miszerint az acéltokos Electric blue lünettabetétje gyárilag polírozott, de ízlés szerint szálrahúzható is-nem gyári ajánlás-, teljesen más, valamivel sportosabb megjelenést kölcsönöz az órának. Ha már egy kis változatosságra vágyunk és a szíjak cserélgetése már nem elégít ki, akkor ez lehet az áthidaló megoldás.
A tok formája nem tér el a 2254.50-es Seamastertől, a kidolgozása, mérete teljesen megegyezik. Formailag a titán esetében is egyformák, a legfőbb különbség maga az anyag. Az acél-titán vitából is kerekedhetne bármikor élet-halál harc, ha igazán megszállott gyűjtőkkel kezdünk beszélgetni. Hogy ezt elkerüljük, elég a puszta tényeket vizsgálni. A titán egy könnyebb és elméletileg nehezebben karcolódó anyag.
Cserébe a felülete nehezebben javítható, tehát a karcok kipolírozása nem annyira egyszerű feladat, mint az acéltokos órák esetében. A másik jelentős különbség a színe. Angolból fordítva fegyverszürkének nevezhetjük azt a sötétszürkét, ami a titán jellegzetes színe. A hitvitát megelőzendő, ezek egyéni preferenciára bízható, eldöntendő kérdések: A titán SMP a titánszíjjal együtt megközelítőleg 100 gramm (54 az óra, 45 a pár szemmel rövidített szíj), míg az acél változat ugyanilyen szíjhosszal 160 gramm körüli. Számok tükrében nem tűnik soknak a különbség, de ezt egész nap a csuklónkon viseljük, pár gramm eltérést is megérezhetünk nap végére. Nem mellékes, hogy a titán antiallergén, tehát azon fémallergiás órakedvelők, akik nem feltétlen vennének arany, fehérarany, vagy platinatokos órát, a titántokos megoldások között válogathatnak. Szerkezetében és a szíj típusában nem különböznek ezek a verziók az alap SMP-től.
America’s Cup és non-America’s Cup, 2533.50 és 2230.50
Ha a kardmutatós Seamasterek családjából kéne választani egy „mindent vivőt”, akkor az a 2230.50, emlegetett nevén non-America’s Cup (non-ac) lenne. Ennek kettő egyszerű oka van: A rakott indexek és a fehérarany lünettabetét.
Az AC klasszikus példája a versenyek ihlette limitált példányoknak, amiket igazán azok értékelnek, akik az adott sport szerelmesei. A tok oldalába, írott-hatású betűkkel vésték, hogy „limited edition”, a számlap alsó felében pedig elkerülhetetlen az America’s Cup felirat. Feltűnő különbség lehet, hogy az AC a Bond SMP 5 soros szíját kapta meg, ellenben a non-AC-vel, ami a kardmutatós SMP-re jellemző 3 soros Speedmaster szíjat.
Az, hogy ezt a modellt ennyire rétegtermékké tette a típusnév, hívta életre a non-AC verziót, ami megkockáztatható, hogy talán a legszebb kardmutatós SMP. A Seamasterek között egyedülálló a rakott index, ami -nem csak ennél az óránál, hanem általánosságban is- egy olyan pluszt ad az óra megjelenésének, amitől már nem csak, mint búváróra tekintünk rá, hanem ennél, „az eszköznél” valamivel többet látunk bele.
A matt, világos színű lünettabetét optikailag egész más hatást nyújt, mint az alap SMP fekete lünettabetétje, ráadásul az AC és a non-AC esetében a lünettabetét fehérarany. A szerkezet megegyezik a többi SMP cal.1120-as werkjével, és a non-AC verzióból 2236.50 referenciaszámmal nőibb (36,5mm) méretet is találunk.
Seamaster GMT 2538.20 – The Great White
GMT-vel kezdtük és zárjuk is a sort egy GMT-vel. „The Great White”.
A Rolex Explorer 2 fehérszámlapos változatának ellensúlya. Fehér, hullámmintás számlap, erősen világító indexek és mutatók, és hibátlan sarkköri hangulat. A kardmutatós Seamasterek háromsoros fémszíját örökölte, a GMT lünettabetét egyszínű, világosszürke.
A hullám-textúra talán még nyomatékosabb, látványosabb, mint a fekete számlapokon. A tok és a szerkezet nem különbözik a 2234.50-től, az ETA 2893-a2 alapjaira épült Omega cal. 1128-at kapta.
Az Omega 2008 körül befejezte a kardmutatós Seamaster család gyártását, teret engedve a 2005-ben indult Planet Ocean típusnak, ami -bár másképp, de- jellegzetes kard formájú mutatókkal már nem fért meg a SMP mellett. Hogy valaha újraindul-e a gyártás modernizált tartalommal, vagy egy jelentősen frissített külsővel, kardmutatóval készül-e majd Omega, nem lehet tudni. Addig is érdemes a használtpiacról meríteni, mert az árak csak emelkednek, talán egy kicsit el is szaladtak, jelenleg így alakulnak automata full size modellek esetében állapottól és tartozékoktól függően:
2254.50 – 450-600.000 Ft
2234.50/2534.50 – 430-550.000 Ft
2255.80 – 450-550.000 Ft
2231.80 – 500-600.000 Ft
2533.50/2230.50 – 500-650.000 Ft -de mindkettő annyira ritka, hogy találni is nehéz, nemhogy válogatni-
2538.20 – 550-700.000 Ft
A kardmutatós Seamasterek záróakkordjaként álljék itt egy 2636.50.91, vörös arany SMP.
A Modern kori Omega Seamaster típustörténet korábbi részei:
1.rész: A pre-Bond éra
2.rész: A Bond Seamaster
A következő részben a Planet Ocean típuscsaláddal folytatjuk!
A borítóképet, valamint a 2254.50 fotóit köszönjük a SniperStraps-nek.
