1969 július 20-án nem csak Neil Armstrong és Buzz Aldrin léptek a Holdra, hanem egy Omega Speedmaster Professional. Pre-Moon.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A Holdra szállást és az „űróratörténelmet” -amik nem keverendő fogalamak- orológiai szempontból érdekes viták és kedves tévedések övezik. Ki tudja, hogy valójában milyen óra járt egészen pontosan először az űrben, vagy a holdon. Elvégre a közbeszédet, és a gyűjtők között elterjedt városi legendákat sokszor nem is olyan nehéz megdönteni, mint ahogy a Rolex Explorer, a hegymászók órája sem az első volt az Everesten.
Az első legenda máris az időbeniséghez kapcsolódik. Az ST105.012 és a 145.012-es modell gyakorlatilag megegyeztek, minimális frissítések okán kapott ’65 körül új referenciaszámot a típus, ezeket a modelleket mindenki Pre-Moon, tehát Holdra szállás előtti modellként emlegeti.
1968-ban, tehát a landolás előtt egy évvel jelent meg a frissített, újabb, 145.022-es referenciaszámú modell. A valamennyire téves Pre-Moon elnevezés abból a szempontból tréfás tévedés, hogy bár tényleg a Holdra szállás előtti években készült típusok ezek, de Neil Armstrong és Buzz Aldrin az ST105.012 és 145.012-es modellt viselték. Szóval a Pre-Moon modell volt a valós Moonwatch, legalábbis, ami először járt a Holdon.
Hogy az elmúlt nagyjából ötven évben hány különböző modellje volt a Speedmaster családnak, összeszámolni is nehéz (70 körül), viszont a Speedmaster Professional Moonwatch az a típus, amiben a legkevesebb változás történt, egészen a Holdra szállás előtti ST105.012 óta.
Omega Speedmaster Professional 145.022
Ahogy a Rolex Explorernél is átéreztük, hogy milyen mélyen adhat át nekünk egy óra, vagy egy típus története vélt, vagy valós érzéseket, és képzelhetjük magunkat hegymászónak az Explorerrel a csuklónkon, Ulysse Nardin 1846 Marine Chronometerrel vitorláskapitánynak, úgy a Speedmaster Professional-lel űrhajósnak. A történet és misztikum, ami övezi a múltját és történetét egészen más színben képes feltüntetni a típust.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Minden részletre kiterjedő könyv született róla, fogalommá vált a „Speedy Tuesday” (magyarul Speedmaster-kedd), nemzetközi órás-magazinok váltak már-már egyértelműen Speedy-függőkké és mindeközben egy 60-as években fejlesztett, azóta módjával „reszelgetett” -de érdemben igazából nem változott- kézihúzós szerkezettel szerelt, alig vízálló, könnyen karcolódó plexi üveges óráról beszélünk, amit valójában minimális módosításokkal -és már opcionálisan zafírüveggel- napjainkban is gyártanak.
Az ilyen, és ehhez hasonló modellek miatt nem lehet teljesen racionálisan tekinteni az órázás világára, ugyanúgy kialakulhatnak megmagyarázhatatlan szerelmek, mint az élet más területein.
A 145.022-ben mutatkozott be a bonyolultabb, mondjuk úgy, elegánsabb, oszlopkerekes cal.321 helyett a cal.861, 18.000 helyett már 21.600-as óránkénti lengésszámmal, aminek a pontosság látta legnagyobb előnyét. Kis bátorsággal mondhatjuk, hogy napjainkban is ez a szerkezet, legalábbis ennek a frissebb, szebben finiselt változata hajtja a Speedy-ket, az Omega által megadott 0- +10 másodperces napi megengedett járáseltérésen belül. A 3 óránál elhelyezett segédszámlap egy félórás percgyűjtő, 6 óránál a 12 órás óragyűjtőt találjuk, és 9 óránál a folyamatos másodpercet. Említeni sem kell talán, hogy a nagy, központi másodpercmutató a stopperhez tartozik.
Jelen modell közvetlen elődei, tehát a valóban a Holdon járt Pre-Moon modellek alapozták meg azt a tokformát, ami az Omegákra, de a Speedmasterre kifejezetten jellemző. Az ST105.012 volt az első, 1963-ban, ami már a ma is használt 42 milliméteres tokot kapta, a csavart tokfülekkel, amit házon belül „Lyre tokfülnek” neveznek. A másik, tokkal kapcsolatos újítás az aszimmetrikus kialakítás volt. Ezt a változtatást elsősorban a NASA jelentései eszközölték, amikben a védelem nélküli nyomógombokat és koronát sérülékenynek ítélték a szakemberek. Az új, csavart tokfüles, aszimmetrikus tok esetében a korona és a nyomógombok enyhén süllyesztettek, sokkal kisebb az esély a sérülésükre.
Számlapból két fő változatot különböztetünk meg. A lapos számlapot, és a „step dial-t”, magyarul nevezhetjük lépcsős számlapnak. A lépcsős számlapnál a percindexek belső végénél, körbe a számlapon egy lépcső fut körbe, hasonló módon, mint a korabeli Constellation-ök és Rolex Datejustok esetében, ahol Pie-pan (pités tál) számlapként szokták ezt emlegetni. A lépcsős számlap a 145.022-74, tehát az 1974-től készült darabok esetében megszűnt, a szembejött modell tehát nem a lépcsős, hanem a lapos számlapos (flat dial), 1979-ben gyártották (145.022-78).
A plexi a gyártó által használt jellegzetes, Omega logóval a közepén, a mutatók tengelyénél – erre érdemes odafigyelni, ha vintage Omegát keresünk, innen láthatjuk, hogy még gyári a plexi.
Ezekhez a modellekhez a gyári fémszíj már nagyon ritka. A hajtott (lemezelt) szemes szíjak egyébként sem tartósságukról híresek, ez az Omega esetében sem volt másképp. Felújított, vagy az elmúlt 40-50 évben lég-, és pormentesen elzárt szíjakat eBay-en és Omega specifikus fórumokon elvétve lehet kapni 150.000 Forinttól kezdve, viszont egy lapos szemes, teljes hosszúságú fémszíjért 4-800.000 Forintot is elkérnek.
Tovább egy helyben?
Nehéz úgy megtartani valaminek az eredetiségét, azt, hogy hangulatában visszaadja a történelmi első generáció miliőjét, hogy közben modernizálják, frissítik, legalább látszat szintjén, hogy azt lehessen mondani, hogy halad a korral…
Gyakorlatilag a 145.022/0022-vel megegyező külsővel készül napjainkban is a Speedy, apró módosításokkal, mint például opcionális zafírüveg, más fémszíj, díszdoboz, limitált kiadás, satöbbi. És az egyik legfontosabb változás, amivel az óra valamelyest vesztett romantikájából, de annyival többet adott a mindennapi használhatósághoz, ez pedig az 1998-tól használt SuperLuminova festékkeverék a mutatókra, és indexekre – a már többször említett trícium 1998-as betiltásának okán-. Így már nem kell számolni a trícium felezési idejét, de az idővel megjelenő enyhén sárgás, majd barnás patinát is el kell engedjük.
A szerkezetek is minimálisan változnak, jelenleg a 1861/1863-as változat hajtja a Speedmastereket -függően attól, hogy fém, vagy zafírhátlapos darabról van szó. Alábbi képen a 1861, az olvasónak meghagyom a teret, hogy keresse a hasonlóságokat a fenti 861-hez képest.
… A Speedy-nek nem kell haladnia a korral. Ez az óra egyenlő a Holdra szállással, annak óratörténeti vonatkozásában. A limitált kiadások, mint a Dark Side of The Moon (DSOTM), a Grey Side of The Moon (GSOTM), Snoopy, Alaska Project és egyéb modellek kellő változatosságot nyújtanak a Speedmaster Professional kollekciójában, pontosan annyi teret hagyva a Moonwatch-nak, hogy az különösebb változtatások nélkül őrizhesse a múltat a jelenben.
A cikk létrejöttéhez elengedhetetlen forrást biztosított a Fratello Watches, Monochrome Watches és Time and Watches oldala.
A 3572.50-et köszönjük a PhenomeNato-nak, a történelmi 145.022-t pedig Sziládi Balázsnak.
