A technológia
Nem a megtévesztés technológiája, hanem az óráé. Ha eddig azt néztük, hogy megvezetik az embereket, akkor nézzük, hogy a gyakorlatban mi számukra a luxus. Kiemelnék két véletlenszerű példát, aktuális modelljük az olaszországi Velence ihlette „Venice Blue Gold Moonphase” (VBGM), ami egy kvarcóra és a Venice Gold Automatic.
A VBGM előnyére váljék, hogy holdfázisos. Ez egy alapvetően kevésbé hasznos, de látványos funkció, ami az áttételezés és a technika miatt inkább a mechanikus óráknál kiemelkedő, de egy ilyen óránál érdemes megemlíteni. A Miyota megbízható, de luxusnak semmiképpen nem nevezhető, kis tételben 15 dollárért beszerezhető 6P00 werkjét használja a modell:
A 40 milliméteres acéltokról sajnos nem írják, hogy milyen eljárással lett arany színe, valószínűleg a napjainkban elterjedt PVD eljárást használták. 9 milliméteres vastagságával egészen viselhető méretűnek tűnik pusztán az adatokból. A videókban is hangoztatott prémium olasz bőr az első tapintásig rejtély marad, bár ha a prémium olasz bőrszíjakat gyártó Colareb áraiból indulok ki, akkor furcsa végösszegekhez érek. A számlapot csak 3D rendereken és Photosoppolt képeken láthatjuk, így arról nem lehet konkrétumot mondani a weboldal alapján. Ami érdekes lehet, hogy 10 év garanciát és 5 bar vízállóságot vállalnak a modellre, mindezt 199 euróért.
A másik modell a Venice Gold Automatic már drágább, 489 euró. Tehát nagyjából Tissot, Certina, Steinhart, Davosa árban van, mondhatjuk, hogy a svájci belépőkategória árában. A tok 42 milliméter átmérőjű és 12 milliméter vastag, ez már jelentősebb méret, a kényelmes viselhetőség határán, bár, mint ezt tudjuk, csukló és személyiség függő.
Az üveg nagyon érdekes: „Sapphire coated crystal with anti-scratch function”, magyarul zafír bevonatos üveg karcálló funkcióval. Ez azért elég kínai piacosan hangzik elsőre. Meg másodjára is. Többek között ezt is megkérdeztem a cégtől egy informálódó levél keretében, de már egy hete, hogy nem kaptam választ.
A szerkezet szintén Miyota, tehát a japán Citizen leányvállalata készíti, cal.9100. Alapvetően egy korrekt szerkezet, mutatja a járástartalékot 12 óránál, a hét napjait 9 óránál, 6 óránál azt hinnénk, hogy holdfázist, pedig nem, az a 24 órás indikátor, tehát, hogy éjjel, vagy nappal van-e, 4 és 5 óra között a dátumot és 3 óránál pedig a hónapot. Tehát naptár funkciókkal bőven el vagyunk látva. A rotor kifejezetten szép, felmárkázott darab, a járástartalék 40 óra, a tolerált járáseltérés pedig napi -10/+30 másodperc. Utóbbi kifejezetten nem a luxuskategóriába tartozik. Egy nagyon gyors keresés alatt 89 dollárért találtam ilyen werket kis tételben.
Ismerjük a konkurenciát ebben az árkategóriában, és ha nem is annyi naptár funkcióval, mint amennyit a Miyota szerkezete nyújt, de kifejezetten igényes svájci, automata karórákat lehet kapni ennyi pénzért, amik akár még közelebb is állnak a luxushoz, mint a Filippo Loreti órái.
Használtan
Szembejött két, még első körös darab, a Florence és a Venice. Mindkettő kvarcszerkezetes, előbbi ezüst számlapos, hárommutatós, dátumkomplikációval, utóbbi pedig naptáras, éj-nap kijelzős, arany színű számlappal. Az első generációnál még a Seiko-féle Hattori kvarcszerkezeteket használták (kisker. ára jelenleg ezeknek 9 és 16 dollár), megbízható alapszerkezetek felesleges sallang nélkül.
A tokok egyaránt 40 milliméter átmérőjük és 9 milliméter vastagok. A hátlapokon rövid, romantikus leírás a városról, ami ihlette, ami alapján elnevezték az órákat, valamint a tulajdonságok, például, hogy az óra rozsdamentes acél. Nincs kétségem efelől, de az órán az arany PVD (?) bevonat kopása alatt látszik az eredeti felület, ami nem hasonlít az acélra – viszont ha csak a hátlap acél, a tok pedig nem, akkor a „stainless steel back” feliratot szokták feltüntetni-.
A számlapok az árukért korrekt minőségűek, hiba, elnyomás nincs rajtuk, és a sunburst hatás is szépen látszik fényben. Egyedül a segédszámlapok mérete nagyon apró, így elsőre kifejezetten nehéz leolvasni, Gasparus Magnus a Venice tulajdonosa is erre panaszkodott -másra nem-. Közte és sok más tulaj között talán az a legnagyobb különbség, hogy pontosan tudja, hogy mit vett, ismeri az órákat, azok világát.
A Florence használtan került jelenlegi tulajdonosához és megviselte az elmúlt két év, valamikor az első tulajnál beázott, ez a baleset pedig a számlapon jól látható nyomokat hagyott.
Érdekes történet egyébként, hogy az ázott számlapot a tulajdonos ki akarta cseréltetni a céggel, természetesen térítés ellenében, és hosszas levélváltások után sem volt lehetőség erre, a cég azt állította, hogy nem lehetséges a számlap cseréje, nem fizikailag, hanem mert nem tudnak külön számlapot adni. A bőrszíj a Venice-en még tart, és kifejezetten jó állapotban van rendszeres viseletként is, a Florence szíja az ázással hatványozottan használódott.
Elmondható mindkét óráról, hogy az árukért (Florence használtan kb. 80 EUR, Venice korán előrendelve 100 EUR) korrekt darabok. Nem kiemelkedően jók, de nem is gyengébbek ennél a kategóriánál.
Személyes meglátásom, hogy ezeket az órákat nem az örökkévalóságnak készítették, a tíz évet már nem biztos, hogy megérik, és a szerkezet bírja majd legjobban. De napjainkban, ezért az összegért mondhatjuk, hogy ez belefér. És ezzel nem is lenne semmi baj, hacsak a gyártó nem úgy prezentálná ezeket a darabokat, hogy luxusórák, amik örökre megváltoztatják a luxusórák piacát, stb… A marketing és a megtévesztés között pedig nagyon vékony a határvonal, döntse el az olvasó, hogy a Filippo Loreti kommunikációja marketing-e, vagy inkább a jóhiszemű laikusok megtévesztése.
Összegzés
A fenti írás nem egy kifejezett termékismertető, vagy modellbemutató volt, hanem egy -tényeken alapuló vélemény-cikk arról, hogy miként téveszti meg emberek sokaságát a Filippo Loreti cég többek között azzal a marketing szöveggel, hogy elérhető luxust kínálnak, elérhető árú luxusórákat, az eddig ismert luxusórák árainak töredékéért és újraértelmezik az órák világában a luxus szó jelentését és a többi…
A több helyen megjelenő, a terméket egekig magasztaló -szvsz- PR cikkek pedig annak adnak táptalajt, hogy az órákhoz kevéssé értő emberek szó nélkül bedőljenek egy olyan gyártónak, ami sokkal szebbnek, jobbnak adja el magát, mint ami. És itt nem egyszerű marketingről van szó, hanem megtévesztésről.
Ami miatt viszont nem lehet ezzel igazán megvádolni őket az az, hogy az órák leírásaiban ott vannak a részletek. Ha nem is tisztességgel kibontva, de ott van az anyag, a szerkezet, az üveg. Aki ért hozzá, pontosan tudni fogja a leírás alapján, hogy az ég világon semmi köze nincs ezeknek az óráknak a luxushoz – a szó óraipari értelmezésében-. Aki pedig nem ért hozzá, csak tulajdonságokat lát, és rengeteg pozitív cikket, elképesztő mennyiségű reklámot és folyamatosan azt a szót, hogy LUXUS. A termékek adatlapján a vásárlói vélemények egytől egyig 5 csillagosok, negatív véleményt nem is láthatunk. Ellenben a fórumokon… Ha egy kicsit kutakodunk az interneten, akkor megtalálhatjuk a negatív véleményeket is a késő szállítmányokról, a megkérdőjelezhető minőségű, összeszerelési hibás darabokról egyaránt. Csak ezek nem kapnak olyan reklám-büdzsét, mint a LUXUS.
Amit nem tudok eldönteni, hogy Matis és Danielius Jakutis vagy egyáltalán nem értenek az órákhoz és nem ismerik azok világát, vagy elképesztően jó marketinges embereket vettek fel…
Extrák
Először Karácsony után, majd az új év első munkanapján kérdésekkel fordultam a céghez. Eddig egyetlen kérdésre sem kaptam választ, de cseten ígérték, hogy írnak majd, már a marketing osztálynál (!) van a levelem. Az alábbi kérdéseket küldtem el a gyártónak:
- Mi teszi a Filippo Loreti órákat „luxusórává”?
- Melyik országban készítik a tokokat?
- Melyik országban készülnek a mutatók és számlapok?
- Hol szerelik össze a Filippo Loreti órákat?
- Mit jelent a „zafír bevonatos üveg karcálló funkcióval” kifejezés? Mit jelent a zafír bevonat?
- A Miyota készíti a márkajelöléses rotorokat az automata szerkezetekhez? Ha nem, akkor melyik cég?
- A 10 éves garanciaidő magába foglalja a kvarcórák esetén az esetleges elemcseréket, a mechanikus órák esetében pedig az 5 évenként aktuális szervizt?
- Mit takar a „prémium” szó a prémium olasz bőrszíjak esetében?
- És még egyszer: Mi teszi a Filippo Loreti órákat luxusórává szemben a 3500 eurónál drágább, valóban luxusórákkal?