A Kickstarter eddigi legsikeresebb óra-projektje a Filippo Loretihez köthető. Az első kampányukban közel 1 millió eurót, második kampányukban pedig közel 5 millió eurót kéregettek össze az internet népétől, hogy megalkossák az “elérhető árú luxus karórát”.
Ez rémesen marketing szagúnak hangzik, nem véletlenül. De mielőtt végtelenül ítélkeznénk szögezzük le, hogy jelen írásban a szerző személyes véleménye valamivel nyomatékosabban nyilvánul meg, mint más cikkekben, amikor órákról részben szubjektív véleményt alkot. Ez a “vélemény” rovat sajátossága.
Az első oldalon megismerjük a cég stratégiáját és nagyon rövid történetét, a második oldalon pedig két-két típuson keresztül nézzük meg közelebbről, mit is jelent a luxus az ő esetükben. Érdemes lapozni.
Nagyon röviden a Kickstarterről
Pár évvel ezelőtt az emlegetett internet népe rákapott a közösségi finanszírozás csodájára, aminek úttörője a kickstarter.com. A lényege ennek a támogatási formának, hogy a Kickstarter felületet biztosít gyakorlatilag bárkinek, akinek van egy vállalkozáshoz köthető ötlete, legyen az lámpabúra újságpapírból, kutyából szalonna, vagy elérhető árú luxus karóra, jelentsen a luxus ezesetben bármit is. Az ötletgazda készít egy profilt, feltölti a termékinformációkat, képeket, videót, megad egy összeghatárt, amit minimálisan el kell érjen a gyűjtés során, hogy a termék létrejöjjön és készít csomagokat: aki nagyon korán befizet egy darabra, vagy kettőre, az a későbbi ár harmadáért kapja, vagy valamivel később, a második etapban már csak féláron, vagy egyszerre vesz hatot ötöd áron, satöbbi, hogy csak hozzávetőleges példákat mondjak. A kampánynak van egy határideje, amíg a gyűjtés mehet, ha eddigre elérte az adományozott összeg a cég által megadott számot, akkor indulhat a kivitelezés. Arról, hogy hány valódi és hány kevésbé valódi projekt szedett össze hatalmas összegeket, most ne ejtsünk szót, nem ide tartozik. Természetesen akik befizettek, azok valamit kell kapjanak cserébe, így az adományozás szó nem feltétlen állja meg a helyét, nevezzük inkább előfinanszírozásnak.
Filippo Loreti: “elérhető árú luxusórák” – Mit jelent a luxus?
Jelen cikk tárgya, a Filippo Loreti elnevezésű márka, amit egy litván testvérpár talált ki és vitt Kickstarterre. A projekt nem mást ígér, mint elérhető árú luxusórát, a luxusórák árának töredékéért. Azt mondják, hogy egy luxusóra, ami 1000 euró körül kapható, annak az előállítási költsége valójában 100 euró, de a nagyker-kisker hálózat és a hatalmas profitéhség miatt kerül 1000 euróba. Még sosem bocsátkoztunk olyan cikk megírásába, ami taglalná, hogy mi a luxus és mi nem, de azt tudjuk, hogy az 1000 euró az a svájci mechanikus karórák alsó-középkategóriája. A Certina és Tissot néhány típusa, mint svájci alsó kategória, de nem az alapmodellek tartoznak ide. A luxus a mendemonda szerint a Rolexnél kezdődik, azt szokták rá mondani, hogy a belépő a luxusórák világába. Férfi órát náluk pedig most nagyjából 4850 euró alatt nem kapni (36 milliméteres Oyster Perpetual, ref.116000). De mit jelent a luxus?
Ennyire még ne szaladjunk előre, a fenti képre a vizuális igényesség jelenléte nélkül összeszedtem a Filippo Loreti első kampányának “csomagjait”, kattintásra nagyobb lesz a kép. Ígérik tehát az elérhető árú, limitált darabszámú luxusórát, amire ha nagyon korán befizetünk (múltidőben, persze, mivel 2014-es az első projekt), akkor 99 euróért megkaphatunk egy darab Filippo Loreti “luxury watch”-ot. Kihagyhatatlannak tűnik, igaz? Valójában ennél a pontnál abba is hagyhatnám ennek a cikknek az írását, mert már ennyi éppen elég volt ahhoz, hogy az Olvasónak is leessen, hogy nagy halom marketing bullshittel állunk szemben és nem is érdemes mélyebbre ásni.
De mégis érdemes foglalkozni velük, mert annyi embert meghülyítettek elvakítottak az olcsó luxussal, hogy a második kickstarteres projektre 4,8 millió eurót szedtek össze, 18550 embertől. Ez átlagosan 259 euró / fő. Az oldalról összegyűjtöttem a második projekt összegeit is, íme:
Hogy az infláció, a megnövekedett beszállítói, vagy tervezői költségek nyomták így fel az árakat nem tudom, de a legolcsóbb változat már 139 euróba került, ha nagyon igyekeztünk. Ami ennél valamivel meglepőbb, hogy 265-en fizettek 695 eurót, tehát mai árfolyamon 214.000 forintot 5 darab luxusóráért, plusz három darab olasz bőrszíjért, egy luxus (!) óradobozért és egy felgöngyölhető utazó roll-ért. Mindezt, minden csomagnál ingyenes szállítással világszerte.
Ha csak órára vetítjük le, akkor ebben a gyűjtői csomagban darabonként 42.800 forintért kaptak Filippo Loreti luxusórákat a szerencsések. Tény, hogy a második generáció már valamivel igényesebbnek hat az elsőnél, legalábbis a gyári fotókon mindenképp.
Weboldalukon hosszan részletezik, hogy a -valódi- luxusóra gyártók miért retteghetnek mostantól kezdve, hiszen ők is tudnak luxusórát készíteni, és azok árának töredékéért. A magyar és külföldi magazinok egyöntetűen tényként közlik, hogy milyen elképesztő minőséget képviselnek ezek az órák, sőt, olvasni olyat is, hogy “A siker miatt sokan a Teslához hasonlítják a litván luxusmárkát, amely egyetlen jó ötletnek köszönhetően ledönti az addigi sztereotípiákat, és megfizethető áron kínál csúcsminőséget.” -uzletresz.hu-
Egy átlagos Tesla Model S-t ~100.000 dollár körül mérnek az Államokban, nézőpont kérdése a “megfizethető ár”, mint 25,5 millió forint, csak úgy, mint FL-re a luxus.
Tehát azt állítják, hogy 100-500 dollár között luxusminőségű órákat készítenek, ezt pedig úgy tudják megvalósítani, szemben más luxusmárkákkal (pl. Rolex, JLC, Blancpain, Piaget, Patek Philippe: pár luxusmárka – a szerk.), hogy kihagyják a nagykereskedői-kiskereskedői hálózatot és a drága marketing kampányokat (sic!). Ezzel arra utalnak, hogy a luxusgyártók ezért drágák. Mivel ők nem neveznek meg egyetlen luxusmárkát sem, így nem lehet ordítva mutogatni, hogy ezt mégis mire alapozzák és itt el is jutottunk a legnagyobb fegyverhez, a megfoghatatlansághoz:
A luxus, mint értékhatár, vagy minőség egy megfoghatatlan fogalom. Senki nem tudja egészen pontosan meghatározni, hogy mi tartozik a luxushoz, így ők bátran állíthatják, hogy az ő szemszögükből luxusórákat készítenek. Kinek mit jelent a luxus? Matis és Danielius Jakutis számára -a FL megalkotói- az 1000 eurós karóra már luxus, és ők ezt überelik. Azoknak, akik ismerik az órák világát, az 1000 euró még nem luxus. És itt nem arra gondolok, hogy kinek mit enged meg a pénztárcája, hanem az óraipar -tól -ig határaira, amiben az 1000 euró az alja.
Az ablogtowatch alapítója pár hónappal ezelőtt egy nagyon hosszú cikkben összefoglalta, hogy miért drága a svájci óra. A svájci hagyományok, a helyi munkaerő, a fejlesztés – tervezés (!), amiről sokan azt gondolják, hogy “ugyan már”, pedig az európai mérnöki munka egyáltalán nem olcsó. A gyártás, ha saját manufaktúrában, gyárban történik, akkor az órák árainak tartalmaznia kell a gyár felépítésének, az alapanyag előállításának, az alkatrészek elkészítésének, az összeszerelésnek, csomagolásnak, kiszállításnak, adminisztrációnak az infrastruktúráját és költségét. Egyébként pedig a svájci levegő tisztább, a tájak szebbek, a fű zöldebb, a tehén pedig lila, ezek sem elhanyagolható szempontok. Tehát közel sem annyira fekete-fehér, mint azt a litván testvérpáros elhinti, miközben a munkatempójukat a példaképükhöz, Elon Muskhoz hasonlítják.
LAPOZZ! A második oldalon közelebbről is megnézünk két új és két használt típust, hogy pontosan értsük, mit is jelent a Filippo Loreti luxusa…
Neked ajánljuk
19 hozzászólás
Tisztelt Kronometer!
Filippo Loreti cikk kapcsán írnék ill. kérdeznék. Köszönöm a cikket mint a szemfelnyitást. Én is bedőltem …majdnem. Én sem értek az órákhoz, bár mint sok férfi ember nekem is egyfajta szimbólum az óra és el lehetett kápráztatni a dumával. Engem is, egy órához kicsit jobban értő világosított fel az effajta aktuális trendről. Ezért én egy Seiko SSA305J1-et választottam helyette. Ez árban közel áll ehhez az órához és szintén messze nem a luxus kategória – az én pénztárcámnak ez felel meg – mégis SEIKO nevet viseli. Kisebb utánanézés után, azért itt is fedeztem fel némi marketing hatást. TRIMATIC rendszer, PRESAGE sorozat,stb..Kicsit túl hypoltnak tűnt az óra is. Kérdés, jobban jártam-e?
Köszönettel.
Ezentúl érdeklődő olvasójuk, Attila
Kedves Attila!
Kifejezett örömünkre szolgál, hogy érdekesnek találja írásainkat!
A Seiko egy igen régi óragyártó, aki az óráinak összetevőit házon belül készíti. Ez máris megsüvegelendő, főleg ebben a kategóriában. Valós történelme van, érdemi fejlesztések, fej-fej melletti verseny bizonyos dolgokban Svájccal. Nem érzem túlhypeoltnak a Seikokat. Nyilván van mögöttük marketing, mint sok más gyártó mögött is, de mondhatjuk, hogy bőven egészséges mértékben, nem eltúlozva. Ahogy az Omegánál a koaxiális gátszerkezet (lsd. típustörténet rovatban a modern kori Seamaster történet második része), a Rolexnél a 904-es acél, vagy a Chronergy gátkerék, és így tovább minden gyártónak megvan a maga, fantázianévvel felvértezett fejlesztése, úgy a Seikonak is. Az automata felhúzás hatékonyságát segítő Magic Lever, a billegő finom és pontos járását segítő ütésbiztosítás a Diashock (máshol KiF, vagy Etachoc, stb elnevezésű) és a Spron nevű hajszálrugó a három “összetevője” a Trimatic-nak. Ezek olyan fejlesztések, amikbe képzett mérnökök rengeteg munkaórát öltek bele azért, hogy a járás pontosságán és stabilitásán pusztán pár százalékot faragjanak. Viszont csak így lehet hosszútávon is fejlődni.
Szóval egyáltalán nem érzem, hogy túl lenne hypeolva a Seiko, mint a japán órák első számú képviselője mechanikus órák terén. Ajánlom még a Grand Seiko-ról és Spring Drive-eról írt cikkünket, kifejezetten érdekes lehet Seiko témában.
Remélem tudtam segíteni!
Üdvözlettel,
Viktor
Köszönettel vettem gyors, kimerítő és megnyugtató válaszát. Én is azt gondoltam, hogy a SEIKO-ban még bízhatok és jól tettem. Persze ehhez kellett egy szakértői válasz. Igen, már olvasgatom az oldal többi színvonalas cikkeit is.
Köszönettel,
Attila
Sziasztok,
mint mindig, ez a cikk is szuperül sikerült, pontosan “bemautatja” a márkát. Nekem is lenne egy kérdésem : mostanában olvastam a Dufa német karóra márkáról illetve annak feléledéséről. Ti mit gondoltok róluk? Nekem egész tisztességes minőségű órának tűnnek a termékeik, japán kvarc illetve japan/svájci mechanika van bennük, legalábbis a honlap szerint. Kérdeztem tőlük pár dolgot még január elején, többek között hogy ha már made in Germany felirat van rajtuk, hol szerelik össze pontosan az órákat vagy hogy milyen mechanika van pontosan beépítetlen, eddig semmi válasz…
Szia József!
Most hallok először erről a márkáról, ahogy utánuk olvastam, azt látom, hogy egy mushroom brand, tehát hangzatos múlttat előadó, de nemrégiben (úra)indult márka.
A weboldaluk alapján Miyota és Sellita szerkezeteket tokoznak, ahhoz képest, hogy egy apró, nemrég létrejött márka, drágán. Elképzelhetőnek tartom, hogy nem is fognak válaszolni.
A Filippo Loreti sem válaszolt, azóta sem.
Hi!
Én kíváncsi voltam és rendeltem is egy venice moonphase black goldot, de teljesen elégedett vagyok vele. Pár nap alatt megjött és azóta sincs bajom vele, így én csak ajánlani tudom az órát.
Üdv,
Bence
Szia Bence!
Az mindig jó, ha a vásárló elégedett a termékkel. A cikknek a lényege valójában az volt, hogy egy, az órák világában gyakorlatilag legalacsonyabb kategóriás órát megpróbálnak luxustermékként eladni, és a kifejezetten erős marketinggel megtévesztő a kampányuk.
Azt nem vitatjuk, hogy az órák megbízhatóan működnek, mivel ismert, strapabíró, de egyszerű japán szerkezeteket tokoznak.
Viktor
Csodás a kép a rohadó tokról. Gondolom valami spiáter-szerűség, gagyi bevonattal, pattintós hátlappal, szóval söpredék. Egy pár ezer Ft-s Q&Q-tól sem esik jól ha rohadni kezd, de eurószázakért ez nyílt átverés. Ezek az órák szellemiségükben semmiben sem különböznek a vaterás 3000 Ft-s “luxusóráktól”, csak picit jobban vannak összerakva.
https://www.alibaba.com/product-detail/CADIMA-Day-Date-moonphase-multi-function_60782023287.html?spm=a2700.7724838.2017115.279.48ad76c6jLnYjo
Pontosan! Az elérhető luxus… hm.
Üdv mindenkinek.
Hasonló kérdések merültek fel bennem is nemrég, mikor elhatároztam hogy veszek egy “komolyabb” órát. Én egy edox mellett döntöttem. Automata, 500 méterig vízálló. Ár érték a|rányban tökéletesnek tartom. Csak ajánlani tudom. Ezt tényleg csak egyszer kell megvenni.
Viktor esetleg vélemény a választásról?
Üdv Vilmos!
Minden kategóriában vannak bestsellerek, és emellett vannak az egyedi preferenciák. Ha 500 méterig vízálló, akkor az gondolom egy Hydro Sub, amire hasonlító óra esetleg az Omega Seamsater Ploprof lenne, de az más árkategória. Ilyen dizájnnal, abban a kategóriában nincs sok alternatívája.
Tisztelt szerkesztő, órások, érdeklődők! Eléggé furcsa témával jövök elő mert én is órás vagyok. Az Óra és Ékszer Kereskedelmi Vállalatnál dolgoztam és csoportokat küldtek ki tanulmány útra. Nem részletezem de fontos volt a piacon megjelenő új termékek a típushoz való szervizelési előírásokat elsajátítani melyek igen értékes tapasztalatokat adtak nekünk.
Csak most kezdném a fő kérdésemet, hogy nektek mi a véleményetek a mostani okos óra láz tovább növekedése és a márkás, vagy a luxus órák eladhatósága között.
Mi válthatná ki, hogy a mechanikus órák kerülhetnének ismét fölényesen magasra “üzletileg” amúgy sokkal magasabban vannak így is.
Pl: Egy teljesen új járat ami mellőzné a mostani horgony járatot és továbbá szabad fél lengés 355 fok, és a teljes lengés 710 fok lehetne anélkül, hogy valamelyik alkatrész érintkezne valamivel.
A kérdésem véleményekre akar utalni, hogy egy ilyen változás képes lenne felfokozni jobban a mechanikus világot, vagy inkább rontaná. Nekem nagyon fontos lenne az igen-nem esetleg indoklás.
Köszönöm:
.
Kedves Ligetfalvi Viktor,
Nagy figyelemmel olvastam a cikkét, igazán tetszett a komoly, elmélyült kutatás az “óramárkát” illetően. Én is majdnem bedőltem a honlapjuknak, azonban egészen másfelől, az olasz nyelv felől érzékeltem, hogy valami nem stimmel. A testvérpár, gyanítom, nem tud olaszul, vagy valamilyen oknál fogva nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, ugyanis az olaszban ilyen alakú névalkotás nem létezik. Az i hangra végződő nevek előtti mássalhangzó szabályszerűen megkettőződik. Vagyis “Loreti” helyett “Loretti” lenne a helyes. Tehát ha bármilyen szempontból Itáliához akarták kötni a “márkát” (márpedig akarták, és nem is kicsit), akkor azt nagyon rosszul csinálták.
Üdvözlettel:
Tibor
Kedves Tibor,
hasznos infó, ez is mutatja a testvérpár felkészültségét 🙂
Viktor
Jó kérdés mi az ami luxus. Nos kezdjük azzal, hogy első kritériuma talán az lenne: “Nem mindenki tudja megvenni”. A luxuscikk fogalma eleve feltételez egy jóval átlag fölötti életszínvonalat. Az Omega és a Tag Heuer órák nem az átlagembereknek szántak, nem is készül annyi belőlük.
A “megfizethető luxus” egy szójáték. Mert van akinek megfizethető, és az meg is veszi..
Igazából az lenne a meglepő, ha egy multimilliomos bankár százdolláros Casio órával a csuklóján jelenik meg valahol.
Sándor. A Filippo Loreti az egyik legnagyobb legális csalója az óraiparnak. A marketingjük önmaga töménytelen hazugság. A független facebook csoportokban tonnaszámra lehet olvasni a vásárlók negatív véleményét kritikán aluli minőségről, hazudozásról és a többiről. Egy 100-200-300 dolláros óra sosem lesz se luxus se felsőkategóriás, mert nem készül el annyi pénzből. Ez rendkívül egyszerű. A FL órái felét, negyedét érik annak , talán annyit sem, mint amennyiért árulják.
Egyébként több multimilliomos is van, akik olcsó órát viselnek, mert ők pontosan tudják azt, amit a “keményen dolgozó kismeberek” nem, hogy nem a ruha teszi az embert.
Viktor
Kedves Jó Szerkesztő Uramék!
Ha van egy “Frederique Constant”-om, és havi 1 percen belüli késéssel jár, ára 1000.- €, azt tekinthetem-e alsó-középkategóriásnak? (Megjegyzem az autóm is hasonló “minősítésű”, tehát lehetek-e “alsó-közép” polgár?)
Csak, hogy tudjam magam hova helyezni. Mert azért egy IWC-re, Ingenieur-ra beneveznék. Az talán már “középluxus”?
Kedves László,
ha a kérdés arra irányul, hogy miért érdemes kategorizálni a svájci óraipar szereplőit, akkor nem értem az ironikus kérdésfelvetést.
Üdv,
Szerkesztő úr