Hazánkban kifejezetten erős a használt órák piaca, ami viszont egyrészt mélyvíz, másrészt nagyon szerteágazó. Érdemes ezért tisztázni, megismerni ennek a világnak az alapjait.
Az online terek erősödésével és térhódításával egyre elterjedtebb és egyre könnyebb az órák kereskedelme, legyen az használt, vagy új. Csak úgy, mint az autóknál, hazánk órakedvelőinek többsége inkább a fiatal, de használt órákat keresi. Hogy éppen azért, mert racionálisan gondolkodik az ár/érték aránnyal kapcsolatban, vagy azért, mert azt engedheti meg magának az megint más kérdés.
Nem látunk az Andrássy úti butikok előtt kígyózó sorokat és a valamennyire egészséges, világosszürke piacot is meghatározó 1-4 éves, alig használt, olykor még fóliás darabokat sem magánszemélyek árulják az esetek többségében.
Ahhoz, hogy ezek a mondatok, és úgy általánosságban a használt órák piacának összetétele érthető legyen, először is tisztázzuk a négy fő kategóriát, amire a cikk címe is hivatkozik:
- Új: Boltban/butikban árult óra, korábbi tulaj nélkül – ennek a világosszürke változata a szabadúszó kereskedők -tehát akik nem hivatalos viszonteladók- által árult még fóliás, talán hordatlan, összes tartozékával rendelkező óra.
- Használt: Minden, ami nem új. Mégis, ezt az 1-25 év közötti órákra használjuk elsősorban.
- Vintage / félantik: 25-30 évnél idősebb darabok. Jellemzően már nem, vagy más formában, megújult külsővel gyártják ezeket a típusokat.
- Antik: Míg az „antik” a nagyjából 100 éves dolgoknál kezdődik, óráknál használhatjuk ezt az art deco lezárásáig. Tehát nagyjából az 1940-es évek előtt készült karórákra.
- +1 Legó: Bár ez nem korfüggő és nem is kor alapján meghatározott réteg, de minél idősebb az óra, annál nagyobb a lehetőség, hogy az eredeti alkatrészeiből egy, vagy több elkopott, eltörött, beázott, stb. Sok esetben ilyenkor nem a megfelelő alkatrészekkel pótolják a hiányzó darabokat, és ha ezek nem típus azonosak, akkor legónak nevezhetjük ezeket. /Ennél részletesebben ezzel egy másik írásban foglalkozunk majd./
Az új
Szerencsére ez többnyire egy egyértelmű fogalom. Kevés annál jobb érzés van, mint mikor az összes gyári fóliát mi magunk távolíthatjuk el az óráról, legyen az Orient, Tissot, vagy Audemars Piguet. Garanciális, akár 5 évig is és biztosak lehetünk abban, hogy ez pontosan olyan, mint amilyennek a gyárban kitalálták. Se más alkatrész, se cserélt szíj, semmi legó. Átvétel udvarias személyzettől egy elegáns szalonban, vagy butikban, talán még pezsgő is jár mellé. Az óra papírjaira (már ahol még papír alapú megoldás van, nem pedig mágnes-, vagy chipkártyás) a mi nevünk kerül és velünk indul a története.
Ennek viszont ára van. Azoknak, akik sűrűn váltják óráikat és még nem találták meg egyértelműen, hogy melyik egy, vagy több darab az igazi, azoknak nem ez a leginkább költséghatékony megoldás. Viszont aki már révbe ért és tudja mit akar, annak érdemes megpróbálni. Vele indul és végig kitart. Aztán megkapja a gyerek, amikor már nem gyerek, és hordja, ha épp tetszik neki.
Itt kell megemlítsük az új órák világosszürke zónáját. Az új, minden tartozékkal ellátott, fóliás modellek, amik nem butikból kerülnek a tulajhoz. A kereskedőknek megvan a kialakult kapcsolatrendszerük, ezért ne csodálkozzunk, ha találkozunk olyan lehetőséggel, hogy vadonatúj órát a bolti ár alatt kaphatunk meg. A legfontosabb, hogy csak megbízható kereskedőtől vásároljunk.
Használt
Ez a szekció valamennyire hasonlít a magyar autópiacra. Míg az órakedvelők kevesebbjének adatik meg, hogy vadonatúj órát vegyen minden egyes alkalommal, amikor új érdekesség kerül a látóterébe, az érdeklődők jelentős része a használt piacon éli ki a hobbiját. Hasonlóan, mint az autóknál, ahol sokan feláldozzák az új autó illatát, és a teljes makulátlanságot, cserébe mondjuk 25-35% árelőnyért, pár évvel később. Ahogy az autóknál, úgy az óránál sem szabad elfelejteni, hogy az alacsonyabb árat indokolja, hogy annál közelebb van az óra az első szervizéhez -ami jellemzően 5 éves kor körül ejtendő meg, ennek fontosságáról ITT [LINK] írtunk-, ez pedig költség. Talán egy-két karc is került rá, de aki az árelőnyt választja, ezt már a döntése meghozatalakor el kellett fogadja.
Ezt a konkrét kifejezést, hogy „használt” bátorkodom használni a legfeljebb 25-30 éves órákra. Ez az az időszak, tehát mondjuk az 1987-94 után indult típusok, amiket nem lehet már vintage-nek, félantiknak nevezni, viszont egyáltalán nem újak. Konkrét példa lehet a modern kori Omega Seamasterek első, ún. Pre-Bond generációja (cikk a típustörténetről a LINKen), valamint az utána, 1993-ban bemutatott ún. Bond Seamaster (típustörténet ITT).
Míg a Pre-Bond generációt már bátran nevezhetjük félantiknak, vintage-nek, addig az újabb generáció egyértelműen egy modernebb darab, nagyon hasonló formában gyártják napjainkban is.
A legelterjedtebb, legkelendőbb típusok nagyjából ezen korból származnak, gyakorlatilag a svájci óragyártás újjáéledésének korszaka a 90-es évek és a huszonegyedik század eleje. A Breitling Superocean, TAG Heuer Link / Carrera / Autavia / Monaco újraindítása, Omega Seamaster, reduced Speedmaster, valamint a Speedmaster család automata verziói, Constellation, számtalan Longines modell és még sorolhatnánk az ebben az időszakban megjelent, napjainkban is sikeres modelleket. És nem hagyhatjuk ki azokat a klasszikusokat, amik szünet nélkül készülnek több, mint 30 éve, és még mindig sikeresek, ilyen például a Rolexnek a legtöbb modellje például, de ezekről majd a félantik alatt ejtünk szót.
LAPOZZ, mert a következő oldalon rátérünk vintage és antik órák világára és romantikájára. Azaz megtudjuk, miért is annyira szerethetőek a régi órák.
