Sokaknak a Casio az egyszerű, olcsó, strapabíró LCD kijelzős órát jelenti. A számológépes, a G-Shock és a Baby-G. És a legegyszerűbb hárommutatós kvarcok.
Pedig mostanra a Casio ennél sokkal több lett. Több modellcsaládja közül sportosabb az Edifice, egy ritkább, kevésbé ismert, kevésbé sportos széria az Oceanus, a nyúzható típusok továbbra is a G-Shock nevet viselik. Elterjedt már a napelemes áramellátás Tough Solar néven,sőt Bluetooth és GPS is van már néhány modelljükben.
De most nem azért gyűltünk össze, hogy átvegyük a Casio méltatlanul ismeretlen modelljeit, hanem azért, hogy leboruljunk a G-Shockok ősatyjának, a DW-5000C-nek utódja előtt. A DW-5000C 1983-ban jelent meg, egy évvel azután, hogy a Casio egyáltalán elkezdett órákkal foglalkozni. Ez a modell teremtette meg a G-Shock családot és mutatta be azt a klasszikus dizájnt, ami teljesen egyértelműen felismerhető. Technológiai jelentősége is volt, hiszen ez volt az első “shock-resistant”, tehát valóban ütés-, és rázkódás biztosított óra.
A GMW-B5000D-1 nem abban utód, hogy a ’83-as modellt közvetlen követte, hanem abban, hogy szinte ugyanúgy néz ki, de nem az ismert műanyagból, hanem teljesen ACÉLBÓL! Léteznek G-Shockok fémből, a műanyag réteg alatt nagyon sok modellnél van acél héj -sőt már az első G-Shock is ilyen volt-, de valamiért nem verték eddig túl nagy dobra, pedig kifejezetten szép modellek tartoznak ide, például ez:
De ezek már modern formák, egész más darabok, mint az első G-Shock. Nagyjából olyan az első G-Shock, mint a “G Merci”. Egy soha el nem feledhető forma. De hagyjuk is a fényezését, semmi szükség nincs rá, a sikerét bizonyította már az elmúlt 34 évben. Tehát az új modell lényege, hogy rozsdamentes acélból készült a tok és a szíj is.
Ez inkább csak a modellt ismerve mond sokat, viszont extra még a 4.1-es verziójú alacsony fogyasztású Bluetooth, a MultiBand funkció, ami a napi többszöri rádióhullámos szinkronizálást jelenti, így mindig “atompontos” lehet az óránk. Az öröknaptár egy számomra nagyon kedves extra, a stopper és az ébresztő pedig alapelvárás egy ilyen darabbal szemben. A hátlapot már nem csavarok rögzítik, hanem menetes, mint a legtöbb óránál, ami biztosabb vízzárást biztosít.
A tok 49,3×43,2 milliméter és 13 mm vastag, ami a G-Shockok között egészen barátságos méret, a 167 gramm sem túlzó, főleg, ha veszünk ki még szemeket a szíjból. A tok felépítése is G-Shockosan érdekes. az óraszerkezet egy műanyag tokba van építve, aztán jön egy rezgéscsillapító réteg, és utána az acél tok. A legmechanikusabb alkatrész az órán a négy darab gomb, amivel a funkciókat tudjuk léptetni, vagy ki-be kapcsolni.
Egy szóra térjünk vissza a a Bluetooth-ra. Nem vagyok okosóra hívő, de ha már valamennyire “okos”, akkor az alapelvárás részemről a Bluetooth vevős óra kapcsán legalább az, hogy kijelezze, ha üzenetet kaptam. Nem kell nagyon, csak egy kis levél ikon, valahol. Vagy finoman rezegjen, ha hívnak. Ehhez képest a G-Shock bt kapcsolata arra alkalmas, hogy a telefonunkra letöltött G-Shock Connected alkalmazásban állíthatunk be ébresztőt a telefonunkról az óránkra és szinkronizálhatjuk vele az időt. 2 méteres távolságig tud kapcsolatot teremteni a telefonnal, így a telefonmegtaláló funkció, amikor gombnyomásra megpittyegteti a telefont számomra nehezen értelmezhető: ha kétméteres távolságon belül van a telefon akkor egyrészt az aktív BT kapcsolat jelzi, másrészt nagy eséllyel megtalálható. Ettől még az igényeket valószínűleg a piac generálta.
Készül még egy IP bevonatos “arany” változat. Ennek a képét további komment nélkül betettem a lenti galériába, és meghagyom a lehetőséget érlelgetni…
Egyelőre amerikai árakról tudunk, 600 dollár lesz az acél, tehát ~150.000 forint, és 700 dollár az aranyszínű változat. A nagy bemutató április 13-án lesz, hogy mikor kerül hazánkba, azt még nem lehet tudni.
