A 19. és 20. századból ránk maradt Brauswetter János szegedi órásmester, a MOM és a Szentgotthárdi óragyár emléke. A 21. századnak bár még csak az első negyedében járunk, de már most ismerhetünk, ismerkedhetünk olyan személyekkel, márkákkal, amiket századunk hagyhat a következő generációkra.
Alapvetően meg kell különböztessük a régi órák megmentőit, akik megpróbálják eredeti fényükben megőrizni a múlt századi órákat, mint a Phestom; azokat, akik saját nevük alatt a régi szerkezeteknek adnak új értelmet, mint a Herdsman; valamint azokat, akik nem az óragyártás maradandó darabjait kívánják – egyébként joggal – felszínen tartani, hanem a modern irányba mennek el. Ilyen jelen cikkünk tárgya, az Evolvens Budapest. Nem mélyedünk el a részletekben, azt majd külön-külön a modellek tesztjénél, ennek az írásnak a lényege, hogy bemutassa az olvasónak a márkát.
A márka története egészen 2011-ig nyúlik vissza, az akkor 27 éves Mezei István az óragyártók kollekcióit és árlistáját böngészve arra jutott, hogy azok a modellek, amik tényleg, igazán tetszenek neki, jelentősen túllógnak a lehetőségein. Ő viszont nem csak eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne egy saját óramárka, hanem meg is valósította. 2014-re már konkrét modell is készült, 2016 végére pedig elkelt itthon az első darab.
Jelenleg 4 modell, összesen 7 variációja alkotja a kollekciót. A márka dizájnja a gyárias, ún. industrial, indusztriális stílus. Kerek, mégis masszív formák, hangsúlyos, CNC-vel vágott mutatók és karakteres számlap. Ami pedig sokaknak a non-plus ultra, a tríciumcsövek.
Többször szóba került már a radioaktív anyagok óraipari felhasználása világító anyagként a számlapon, mutatókon, a tríciumcsövekről sok szót talán nem ejtettünk. Amellett, hogy nem csak sötétben világítanak, hanem gyakorlatilag folyamatosan, a mérhető sugárzásuk minimális, egészségre való hatásuk pedig nincs. Apró, átlátszó csőbe töltött trícium különleges hatást ad, főleg sötétben, nagyjából 15-20 évig.
A tokok átmérője mindegyik típusnál egyforma, 44,8 milliméter, ami nem kicsi, az újabb modellek visszafogott, 10,3 milliméteres vastagsága kompenzálja ezt, így nem kényelmetlenül nagy. Optikailag fontos tényező a széles lünetta, ezáltal kisebb számlap is, amitől még kevésbé érezzük az óra valódi méretét. A régebbi típusok (R22*, R24*) közel 15 mm-es vastagsága viszont emberes csuklót kíván.
Felületkezelésből választhatjuk az “egyszerű” rozsdamentes acélt, és a nitridált (felületkezelési eljárás, amitől lényegesen kevésbé gyűjti a karcokat), DLC bevonatos fekete között. Vannak típusok, amiknél az acél elemek között kerámiabevonatos alumínium ötvözetet is találunk.
A két újabb modellen, tehát az Industrial és a C-1A lünettáján teljesen funkcionális csavarok adnak még markánsabb összképet, és akármennyire is próbáljuk a hasonlóságot keresni, nem hajaz sem az Hublot-ra, sem az Audemars Piguet-k látványvilágára. Vízállóságra típustól függően 5-10 bar közöttit említ az oldal, a zafírüveg pedig belső felén tükröződésmentesített.
Szerkezet szempontjából István biztosra ment. A 8215-ös automata Miyotával kezdett (belépő szintű werk), de szépen lassan eltűnnek a kollekciókból és az újabb modellekbe már a 9015-ös került, amit viszont az ETA 2824-2-vel egyenértékűként emlegetnek sokan – én is. 28800-as lengésszám, 42 óra járástartalék, utóbbi még több is, mint svájci konkurensének. A rotor is jelzett, ez kifejezetten értékelendő egy olyan márkánál, ahol nem lehet külön, kizárólagos gyártósort fenntartani.
A csomag, ami az óra mellé jár, az árhoz és volumenhez mérten teljesen korrekt. Fém borítású fadoboz, amiben az acéltokos, bőrszíjas óra van – hogy az összes, órakészítésben fontos és klasszikusanyagot tapinthassuk egymás mellett -, törlőkendő és nemzetközi garanciakártya. A bőrszíj mellé PVD bevonatos fém, vagy sima gumiszíjat is választhatunk, vagy a weboldalon rendelhetünk hozzá másikat, néhány darabos a választék csupán. A képek valószínűleg nem adják vissza az extra szíjak minőségét, legalábbis remélhetőleg, mert az utólag választható szíjak a netes képek alapján elég gyengének tűnnek. Márkaarculatilag pedig jobb lehet, ha nem csak a kaucsuk szíj csatja jelzett evolvens, hanem az összesé. Mindenesetre egy olyan vállalkozással szemben, ami a profitorientált nagytőkés helyett a lelkes, órakedvelő fiataltól indult, bőven lehetünk türelemmel, elvégre még két éve sincs, hogy elkelt itthon az első darab.
A végére hagytam az árakat: 160.000 és 228.000 forint között mozognak a modellek. Hogy ez sok, vagy kevés, azt mindenki döntse el maga, az alapján, hogy 50 és 100 darabos limitációban készülnek az Evolvens Budapest órái, tehát nincs lehetőség több ezer, vagy több tízezer darabos megrendelésre, ahol már a tömegtermelés is olcsó, ráadásul ezek a tokok, számlapok, mutatók itthon készülnek. És hazánkban, kis tételben, jó minőségben előállítani egy óra alkatrészeit nem olcsó szórakozás.
Félreértés ne essék, nem a mundér becsületét védeném, hanem szembeállítanám például a Steinharttal. Európai tok a nem biztos, hogy európaival szemben. Egyedi dizájn a másolttal szemben. A japánok megbízható, középkategóriás werkje a svájciak bevált szerkezetével szemben. Zafírüveg a zafírüveg ellenében.
A jelen órapiacon nem olcsó az Evolvens Budapest, ha azt nézzük, hogy ennyiért az ismert, alsóbb kategóriás, vagy alsó-középkategóriás, tömeggyártott svájciak közül válogathatunk, mint például Tissot, vagy Certina. De akkor nem vettük figyelembe az alacsony darabszámot, és azt, hogy itthon készül, kifejezetten szokatlan megjelenéssel. Ha az, hogy hazai termék számít, akkor kiváló csomagkapcsolás lehet a Phenomenato szíj egy Evolvens Budapesttel.
Tavaly nagyjából 120 darab óra készült el az Evolvens Budapest műhelyében, a terv az idei évre néhány új modell, apró finomítások, és kétszer ekkora darabszám. Drukkolunk. Én szívesen látnék egy kisebb, maximum 42 milliméteres típust is, bevonat nélkül és DLC bevonattal egyaránt, csavarokkal a lünettán – bár valószínűleg pont ezek mérete csökkenne -, fekete dátumtárcsával, a 9015-ös Miyota szerkezettel, szendvicsszámlappal, amin a 6-9 arab számokkal van írva, az indexek helyén a tríciumcsövek. 10 baros vízállósággal és koronazárral kérném.
Persze ez nem így működik, de bízom benne, hogy látunk majd még több és több érdekes modellt az Evolvens Budapesttől. Legközelebb a 2018. március 24-i Chronomeetingen mutatnak be valami újat, mi pedig remélhetőleg még a tavasszal megismerkedhetünk közelebbről egy-két újabb modellel.
A fotókat az Evolvens Budapest biztosította, és Ravasz Balázs készítette.
