Mikro-búvár Dél-Koreából: Tisell

Két okból nagyon fontos, hogy foglalkozzunk a Tisell-lel: egyrészt olcsó, másrészt pedig híres modelleket és ikonikus dizájnokat „másol”.

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

Pontosan ilyen a nemrég bemutatott Steinhart is, annyi különbséggel, hogy a Steinhart Swiss Made, a Tisell nem, és nem is akar az lenni. Mélyebb összehasonlításba semmiképpen nem mennék bele anélkül, hogy ne lenne egyszerre nálam a két márka egy-egy modellje, de az biztos, hogy szoros küzdelem lenne.

A márka 2014-ben indult, Dél-Koreából. Újabban van egy nem egészen hivatalos európai viszonteladója, viszont egyéb információ híján a hivatalos szót el is engedhetjük. A cég koncepciója, hogy 4 híres és keresett típust elérhető áron, ahhoz képest kiemelkedő minőségben készítsen.

A négy típuscsalád áll egy félarisztokrata hatású, marine stílusú, elegánsabb órából, porcelán hatású, zománcfestett számlappal, a két legfőbb, klasszikus pilótaórából, az egy az egyben Nomos Tangente/Tangomat másolat, bauhaus stílusú „Tisell Bauhaus Design” elnevezésű darabból és az örökzöld Rolex Submarinerből.

Bár ez a cikk alapvetően a búvár darabról szól, röviden vegyük át a többi modellt is. Alapvetően jó minőségű tokokba szerelik a Miyota szerkezetgyártó nagy reménységét legjobb ár/érték arányú szerkezetét, a Miyota 9015-öt. Jellemzően 200 dollár + postaköltségért. Ennyire jó ajánlatot európai gyártó nem tud adni. Van órája, amibe a kínai óragyár remeke a Sea-Gull ST25 kerül, sőt, van amibe Hangzhou 9362, de ezeket most hagyjuk.

Szerencsére a dizájnerek nem vétettek hibát a másoláskor, és a Nomost első ránézésre csak a márkajelzése különbözteti meg a Tiselltől. Ami ennyire erősen nem egy tisztességesnek tűnő dolog, de erre majd térjünk vissza később. Tehát a búvárok.

Az egyik legjobb dolog a Tisellben a minőségén, az árán és a szerkezetén kívül, az a konfigurálhatósága. A búvár modellnél össze válogathatjuk a számlap színét a lünettához. És mindből van három: kék, fekete, zöld. Így tudunk a régi zöld Subra hasonlítani,a  Kermitre, vagy az újra, a Hulkra, attól függően, hogy a zöld lünetta mellé milyen színt kérünk. És ami igazán dicséretes, hogy kerámia a lünettabetét. Jó minőségű kerámia.

A fennmaradt kérdés már csak az, hogy dátumos legyen, vagy sem? A tok nagyon hasonlít a Rolex oyster tokjára, ahogy a szíj is. És kategóriájában rendkívül érdekes, hogy nem egy könnyen elhajló, filléres lemezcsattal készítették a szíjat, hanem egy rendes, masszív, vastag csattal, és a szíj végén tömör végszemekkel.

A lume nem a legjobb, egész gyorsan elveszti az összes világító képességét, Luminova C1-et használnak, de mintha felütnék valamivel, mert kifejezetten gyenge. Az első pár percben nagyon erősen világít, és 10 perc sem kell, hogy alig lássuk, emiatt többször panaszkodtak már a vásárlók, és többször megígérték nekik különböző fórumokon, hogy majd jobb lesz.

Nem lett. És itt kerül képbe a Tisell legnagyobb problémája: nem kapható. Akkora volt egy időben az érdeklődés  iránta, hogy több, mint fél évig nem volt Submariner. Aztán lett, el is fogyott, egy hét sem kellett hozzá, és azóta hiánycikk. Van egy európainak tűnő oldal, a tisellkr.com, az eredeti elérhetőségük pedig egy hosszabb [KATT], előbbin még vannak elérhető darabok, bár az eredeti árnál valamivel magasabban.

Ez pedig teljesen érthető. A 40 milliméteres tok egy kiváló középút, a kidolgozásába igazából nem lehet belekötni. Nem rajzolták túl határozottra az éleket, de hű marad az eredetihez. A hátlap is egy az egyben hasonlít a Rolexére, kidolgozásban és fogazásban is. A szíj masszív, ebben az árkategóriában kimagasló (sőt, még a svájci alsó-középben is elférne), és ami meglepő, hogy zafírüveget kapunk, belső felén tükröződésmentes bevonattal – ilyen a Rolexnél nincs. Sajnos. És még a küklopsz is helyes méretben nagyít!

A szerkezete pedig olyan japán, hogy a svájciak is irigykedhetnek. Míg a svájciak, legalábbis az ETA éppen csökkenti a lengésszámot 21.600-ra, hogy nagyobb járástartalékot érjen el, addig a japánok, legalábbis most a Miyota (Citizen) növeli, 28.800-ra, hogy még egyenletesebb legyen a járás, még folyamatosabbnak hasson a mutató, és még könnyebben érjenek el jobb pontosságot. Ami sikerült is. Hiába a 40 órás járástartalék, a nálunk járt mostani zöld-zöld, és egy korábbi fekete-zöld is napi 4 másodpercen belül járt. Ez nem azt jelenti, hogy garantáltan ennyi a járáseltérés, de az esetek túlnyomó többségében a 9-es szériájú Miyota werkek nagyon jól teljesítenek, ezért is szoktuk mondani, hogy az éppen kivezetendő, és lassabb járásúra cserélt ETA 2824-2-nek méltó vetélytársa.

És visszatérve, ezért nem elérhető a Tisell. Annyira kis mennyiségben készítettek órát, hogy a szerkezetre várók sorában aránylag hátulra kerültek, így szerkezet hiánnyal küzdenek. Több, mint egy éve nem elérhető oldalukon a Sub. Érdekes, hogy közben más, 9015-tel hajtott órák igen, tehát elképzelhető, hogy más áll a háttérben, akár alkatrész-ellátási probléma, vagy csak egyszerűen túl jó homage-t csináltak, ki tudja. A 200 euró körüli árával pedig tényleg legjobb vétel 200.000 Forint alatt.
Ez pedig a másik érdekes gondolat velük kapcsolatban, hogy mennyire szerencsés egy vállalatot ennyire a másolás köré építeni… És most emlékezzünk vissza, hogy a Steinhart milyen filozófiával indult és működik, csak épp egy másik földrészen.