Egészen biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz hazánkban a legnépszerűbb, sőt, az is egészen biztos, hogy első ránézésre is ki tud már váltani egyfajta undort sokakból. Hozzáteszem alaptalanul, hacsak nem ízlésen vitatkoznánk, azon pedig nem fogunk.
Szóval Bázelben bemutatott pár újdonságot az Hublot, amit azért, hogy ne okozzunk hirtelen sokkot a kedves olvasónak, csak szépen lassan, csepegtetve írunk meg. Nem ronthatunk ilyen dizájnnal és technikával ajtóstul a házba, hagyni kell időt némi előjátékra is.
Az MP-11 két változatban készül. Egy új megoldással, 3D carbonnak nevezi a gyártó, ami abból a szempontból tényleg új, hogy mos tmár nem csak anyagában látjuk ezt a polimer mátrix kompozit anyagot, hanem textúrájában is érezzük, tehát nem csak marketing duma a 3D kifejezés.
Az LVMH csoport a két luxusipari húzómárkájával elképesztő erővel állt rá az újabbnál újabb anyagokkal való kísérletezésre, amiben az Hublot és Zenith így az élen is járnak. A Zenith az Aeronith nevű anyaggal kísérletezik [LINK] többek között, az Hublot eddigi legnagyobb dobása pedig a karcolhatatlan arany, a Magic Gold volt [LINK]. Újabban a karbon és a zafír, ami a termékfejlesztési osztályt leginkább izgatja. A karbon kidolgozása ebben a formában egészen szemkápráztató, a zafír ilyesféle felhasználása pedig végképp.
Gondoljunk csak bele, hogy az óráink üvege zafír általában -jobb esetben- itt pedig az egész 45 milliméteres tok az. Az összes hajlítással, éllel, ívvel. És az egész átlátszó, tehát ha nem egy dekorálatlan alap werk kerül bele, márpedig miért is tenne ilyet az Hublot, amikor tényleg szép szerkezeteket építenek.
A másik különlegessége az MP-11-nek a szerkezet. Nem a legvisszafogottabb módja a járástartalék növelésének, amit az Hublot meglépett, de legalább látványos. 14 napnyi járástartalékot halmoztak fel 7 rugóházban, amit látványosan ki is tettek a számlap aljára, a zafírtok / üveg pedig követi azok vonalát.
A rugóházak összeköttetése egy óraiparban igen ritkán alkalmazott módszerrel történt, 90 fokos spirális csigahajtással. A rugóház szélén láthatjuk is ennek a ferde fogazását. Innen a kerékrendszert vertikálisan építették fel, a billegő pedig 2 óránál kapott helyet, egyrészt, hogy elférjen, másrészt, hogy fent kaphasson helyet a valódi számlap.
A bázeli bemutatódarabra még a 16 nap volt felírva, amikor rákérdeztem azt mondták, hogy 16 órán keresztül képes az óra járni, viszont 14 nap az, ahol egyenletesen adja le a nyomatékot. Ez szerintem egy olyan apróság, amit majd javítanak a széria darabokig, és azokon már 16 lesz.
Tehát attól függetlenül, hogy nem egy klasszikus öltönyóra, nem egy megszokott kinézetű darab, amit nem is feltétlen várnánk el az Hublot-tól, hiszen mikor láttunk a Classic Fusion-ön kívül visszafogott darabot tőlük, technológiailag ki kell mondjuk, hogy teljesítmény. És vannak és lesznek olyan tehetős emberek, akiknek a megjelenésükbe bőven belefér egy ilyen darab, és ez nem (!) ízlés kérdése. Sokan mondják 3-4-5-6 segédszámlapos divatórákra, hogy szép, vagy jól néz ki – nem akarom megnevezni, a neve a gázolaj külföldi megfelelője -, és hordják szívesen, miközben egyrészt nem szép – elnézést, nem sikerült benntartani -, másrészt nincs benne technológiai “holdraszállás”, csak egy Kínában összelegózott valami.
De ne térjünk el nagyon a tárgytól, az MP-11 mind anyaghasználatban, mind szerkezeti megoldásokban letette az asztalra azt, amit az Hublot nem széria modelljeitől elvárnánk. Mert ezt a szerepet is be kell töltenie valakinek az óraiparban, és úgy néz ki, hogy ez most egy darabig még az Hublot lesz.
