Már foglalkoztunk az újrakiadások gondolatiságával nemrég [LINK], tehát ezzel kapcsolatban, az ezt körüllengő múltidéző hangulatból már felkészültek lehetünk.
A TAG Heuer is vissza-visszanyúl a gyökerekhez, és napjaink gyártói közül ő az egyik legügyesebb ezen a téren, az idei Baselworld-ön sem maradtak el a heritage modellek. Amikor az első Carrera megjelent, 1963-ban, még nem voltak automata kronográfok.
A Carrera is kézihúzósként kezdte pályafutását 55 évvel ezelőtt. Az eredeti, három segédszámlapos dizájnhoz sokszor visszatért már a márka, sőt, úgy is mondhatjuk, hogy folyamatosan volt olyan modell, ami az elődre hajazott, idén megint frissítettek.
Az egyenes, határozott tokfülek a Carrera egyik jellegzetessége, és a modern-Carrerákkal ellentétben nem 43, vagy 45 milliméteres a tok, hanem visszafogottabb, 41 milliméter. Cserébe nem kaphatjuk meg a Heuer 01, vagy Heuer 02 szerkezetet, hanem a régi, de jól bevált, ETA 7750-re épülő Calibre 16-ot. A kidolgozása igényes, a koncepció annak idején rendesen ki lett találva, csalódás mentes, de nem egyedi.
Két szín érkezett, az egyik a fekete számlap – fehér segédszámlapok, nevezzük pandának, és egy kék számlapos, kevés narancs beütéssel. A korral haladva kerámia lünettával érkeznek az új modellek, a megjelenésük is egészen más hatást kelt, mint a korábbi acél lünettáknak, és nem is karcolódik. A fekete
100 méteres vízállóság mellett bátran pancsolhatunk egy átlagos úszómedencében – mint azt már régebben ITT átvettük, hogy ezek a számok mit jelentenek -, de, ha bőrszíjjal rendeltük, akkor ne erőltessük a vizezést, fémmel bátran. Mindkét változat ál-antik Luminova festéket kapott, így sárgásak a világító betétek az indexeken és a mutatókon is. Összességében eltalálták a régi Carrera hangulatát, csak azt remélhetjük, hogy az áruk nem lépi túl az előző változatok ~4500-5000 eurós árát – amennyiért már akár a modern-Carrerát is meg lehet kapni, a TAG saját szerkezeteivel.
Monaco híres a kikötőjéről, a kaszinókról, Ayrton Senna 1984-es élete első dobogós F1-es helyezéséről, ami egy második hely volt, szakadó esőben egy Toleman kormánya mögött, ahol nagy eséllyel csak azért nem szerezte meg első F1-es futamgyőzelmét, mert a brutális eső miatt leállították a futamot.
Ezek mellett pedig ismerjük még a TAG Heuer Monacót, ami még csak simán a ‘Heuer’ színeiben versenyben volt annak idején az első automata kronográf címért [Bővebben ITT], jellegzetes négyszögletű formáját távolról felismerni, és korának egyik ikonja. A típusfejlődéssel már foglalkoztunk korábban, ebben a cikkben [LINK] hasonlítottuk össze az első és jelenlegi változatot.
Ahogy Steve McQueen is kedvelte, és ezzel meg is volt a kor akkor marketing kampánya, sőt, a Gulf Racing, ahol McQueen versenyzett is beleírta magát a Monaco történelmében. Erre tekint vissza idén a típus egy Gulf-kiadással, a cég jellegzetes színeivel.
A tok az ismert 39×39 milliméteres, ami négyzet alakú óráknál teljesen optimális, ennél nagyobb nem kell ebből a formából, a szíj versenyhangulatot ébresztő perforált bőrszíj, a szerkezete pedig a Calibre11-ként emlegetett Sellita SW300 alapwerk, egy Dubois-Depraz stoppermodullal ötvözve. Éppen 6000 dollár alatt egy igen jó vétel lehet egyébként vintage-autóversenyzés fanoknak, tényleg szépen használja újra a régi Monaco vonásait.
Hogy legyen egy kis megőrülés is a TAG-nál, összeálltak az egyik leghíresebb óra átalakító céggel, a Bamforddal. Eddig a nagyon meredek megjelenésű, nem hivatalos Rolex átalakításaikról voltak híresek, de most teljesen hivatalosan készíthettek egy Monacóból egy rendhagyó darabot.
Karbonból. Első ránézésre a damaszk acél juthat eszünkbe, de az úgy tűnik megmarad a Sinn-nek, például. A tok méretei, és a szerkezet ugyanaz, mint bármelyik Monaco esetében, a tok anyaga és a számlap, ami igazán extra. Utóbbi matt fekete, világoskék festékkel rajzolva. Igazán egyedi, már-már extrém kombináció egy Monacóból, de nem hoz szégyent a Bamfordra.
Az árát még nem tudjuk, de kiindulhatunk abból, hogy az alapváltozat, amit igényeink szerint személyre szabhatunk pont kétszer annyi, mint a klasszikus, tehát ~10.000 dollár, akkor gondolhatjuk, hogy a karbon változat 20.000 alatt valószínűleg nem áll meg. A Bamford oldalán lehet játszani a variációkkal, ITT.
Extraként pedig álljék itt egy automata Aquaracer, egészében világító számlappal, fekete PVD kezelt, 43 milliméteres tokban, újonnan 2150 dollárért:
A bázeli újdonságok első csomagja az alábbi LINKEN [katt]
Galéria:
