Az elmúlt években két típusnak lett hatalmas hype-ja az óragyűjtők nemzetközi világában, az egyik ebből az Omega Speedmaster, a másik pedig a Rolex Cosmograph Daytona. Mindkettőnek megvan a maga története, legendája, a hírességét és kedveltségét megalapozó jellemzőik, így az eddig is kedvelt ritka Patek Philippe-ek, és második világháborús Longines-ok és Breguet-k mellé megérkeztek ezek a modellek is.
Most hétvégén, két árverés is lesz, az egyik a „The Geneva Watch Auction: Seven”, ahol rengeteg, különböző gyártótól és különböző korszakból származó órát láthatunk, valamint a „The Daytona Ultimatum”, aminek a nevét az egyik legnagyobb Daytona-tudós, Pucci Papaleo 2013-as könyve, az „Ultimate Rolex Daytona” ihletett.
Hirdetés
-----------
A cikket az aukciók végeztével frissítettük, így minden tétel alatt látható már a leütési ár. Születtek meglepetések…
The Geneva Watch Auction: Seven
Annyi gyönyörű és/vagy ritka darab kerül kalapács alá, hogy nehéz eldönteni mivel kezdjük, de ritka Speedmasterrel sosem lehet mellélőni. Ilyen az Omega Speedmaster Prototype Alaska III. ref. 188.0002 1978-ból. A Speedmaster alapvetően kézhúzós, a 321, vagy 861, vagy 1861-es szerkezettel szerelt, jellegzetes formájú „Moonwatch” szinte mindenki számára. Számtalan olyan típus készült a NASA és az Omega együttműködése keretében, amiről talán még nem is hallottunk soha. Ilyen ez a modell is.
Amikor az űrsikló-program élesedett 1976-ban, akkor indult az Omega Alaska III projektje – négy volt összesen 1969 és ’79 közöt. A tét a szokásos volt: melyik óra jut fel az űrbe, hivatalos „Holdóraként”. Három Speedmaster indult, az egyik egy klasszikus, 861-es szerkezettel szerelt, ún. „radial számlapos”, egy automata kronográf Speedmaster 1045-ös szerkezettel, és az aukció tárgya, a 1225-ös hangvillás elemes szerkezettel. Ha ez nyert volna, akkor ismernénk, talán egyértelmű, hogy a kézihúzós nyert. Épp így maradt különleges a hangvillás, ami sosem került forgalomba végül, mindössze három prototípus készült – olyan számlappal, ami nehéz látási körülmények között is könnyen leolvasható.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Egyébként méltatlanul alacsony árra taksálják, 8.600-17.100 euró közöttre tippelik, tehát 2,6 – 5,2 millió forint közötti összegre, ami ahhoz képest, hogy csak három darab készült, nem égbekiáltó. Új tulajdonosa megkapja mellé a dokumentációt is, ami alapján 1978 április harmadikán postázták Houstonba.
Ahogy arra számítani lehetett, egy olyan óra, ami gyártásba sosem került, pusztán prototípus, ráadásul a NASA megrendeléséből, nem ilyen összegért vált majd gazdát. A leütési ár 162.500 svájci frank lett, tehát közel 43 millió forint.
A másik, amit kiemelhetünk, és Omega, mi több Speedmaster, egy aránylag ritka – mint ahogy az az árverésekre jellemző, hiszen egy „szokványos”, bármikor elérhető Speedmastert senki nem aukciósházon keresztül értékesít -, racing számlapos moonwatch. A racing számlap, tehát amikor a versenypálya rajtrácsaihoz hasonló nem volt még annyira elterjedt ebben a korban, főleg, hogy a konkrét példány egy Speedmaster Racing, 145.012-67 referenciaszámú, 1968-as darab.
Nevezhetjük átmenetinek, hiszen az utolsók közül való, amik a 321-es szerkezetet kapták, viszont a tokfülek már nem egyenesek, hanem csavart, így a tok is aszimmetrikus már. A verseny hangulatot erősítik még a piros indexek, valamint az óra-, és perc mutató. 10-15.000 euró közötti árat célzott be a Phillips.
A Racing Speedy is nagyobb sikernek örvendett, mint számítottak rá. Egy ilyen korú Speedmasterből az alap, többet gyártott verziót lehet 6-8.000 euró körül kapni, így a 10-15.000 elég finom becslés volt, 40.000 svájci frank lett a vége, ami 33.400 euró, vagy 10,5 millió forint.
A Longines Legend Diver napjainkban a legnépszerűbb super compressor tokos búváróra – ha nem lenne rajta dátumkijelzés, akár még népszerűbb is lehetne. A compressor és super compressor toknak a lényege a kialakításában rejlett, minél mélyebbre került a vízben az óra, a nyomás annál erősebben szorította össze a tokot, így teljesen beázás-biztos volt, a búvárlünetta így az üvegen belülre, a számlap köré került, és a második koronával állítható. Az ős Longines 7042-1 referenciaszámmal, és dátum nélkül készült az ötvenes évek végén, aránylag rövid ideig.
Az 1958-as példányt még egy 19AS szerkezet hajtotta, az egész óra nagyon szép állapotban maradt fenn, 7-10.000 euró közötti összeget vár érte a Phillips, ami az újonnan kapható heritage modell 2000 eurós árához képest nyilván sok, viszont ahhoz képest, hogy a búváróra történelem egyik meghatározó alakja, gyűjtőknek már megfontolandó lehet. – Meg is fontolták, de nem elegen. Leütési ára a várt határokon belül lett, 9.400 euró az óra ára jutalékok nélkül.
Szép dolog az évfordulóra, vagy jeles eseményre, életünk beli mérföldkőre kapott óra. Mindannyiunk fiókjában, vagy óratartójában lapulhat ilyen darab. Ezek jellemzően számunkra különlegesek. A 160-as tétel, egy Omega Ref. H6582/D96043 pedig sok millió Elvis rajongó számára értékes.
Ezt az órát kapta a kiadójától 1960. december 25-i gravírral, annak örömére, hogy elérte a 75 millió eladott lemezt. A 32,5 milliméteres fehérarany tokos Omega gyémánt berakásos rámáján kívül érdekessége még a Tiffany&Co. számlap is, ami már önmagában is értéknövelő a vintage óráknál Elvis ide-, vagy oda. A cal.520 kézihúzós szerkezettel szerelt Omega az aukciósház szerint valahol 13 és 26 millió forint körül ér majd valakinek.
Elvis Omegája lett a legnagyobb meglepetés. 50-100.000 frank köré várták a győztes licitet, de az óra köré épülő személyi kultusz ennél lényegesen erősebbnek bizonyult és a valaha volt legdrágább Omegává emelte a király óráját. 1.812.500 svájci frank, tehát 477 millió forint lett a győztes licit. Ez bármilyen óráért sok, akár egy PN számlapos Daytonáért is, nemhogy egy egyébként mint óra, kevéssé izgalmas darabért. Ez az óra ékes példája annak, mennyit számít a „celeb-kultusz” a gyűjtőibb daraboknál.
Az aukció Breguet áradattal együtt érkezik. Napjainkban elsősorban a Type XX modell újkori változatairól, és elegánsabb, különleges megjelenésű darabjairól híres az egyik legrégibb óramárka. Pedig volt, hogy olyan búvárt készítettek, ami méltatlan tűnt el a vízfelszínről. Ilyen a Breguet 1613 is. Hogy miért nem folytatódott a típus, az talán örökre egy megválaszolatlan kérdés marad, pedig hatalmas indexeivel, bakelit lünettájával nagyon szép skin-diver (ezt a szót a filigránabb búvárórákra alkalmazzák, tehát mondjuk az Omega Seamaster Planet Ocean nem ilyen, ahogy a JLC Master Compressor sem).
A konkrét példány 1963-as és elképesztő állapotban maradt fenn, az állapota egyáltalán nem tükrözi azt, hogy 55 éves. A bakelit lünettán a rádiumos számok még mindig világítanak, a számlapon a pöttyök már haloványak. A szerkezete egy automata AS1581, a tok pedig az akkoriban inkább használt, ma már kicsinek tűnő 37 milliméter. Ritkaság, és Breguet-léte ellenére gyűjtői szinten egész korrekt árra számít a Phillips, 10-20 millió forint közé taksálják, ebbe beletartozik az igazolás, hogy ’63-ban készült, és ’64 július 10-én értékesítették. Mert régen ilyet még jegyeztek. – A Breguet mindig Breguet marad, főleg, ha egy ritka darabról van szó, ez pedig az. 131.250 frankért kelt el, amivel másfélszeresen teljesítette túl a vártakat.
És hogy ezek az árak miért tűnnek alacsonynak egy ilyen aukción, miközben két-három óra árából kijön egy tisztes családi ház, vagy nyaraló, az a második oldalon bemutatott órák alapján értelmet nyer. De menjünk még tovább, egy másik Breguet-vel, egy 1164-es Pre-Type XX-szel. A Type XX az egyik legelterjedtebb pilóta óra volt az ötvenes években (1955-ben/től a francia pilóták órája volt), a mai napig sikeres típusa a Breguet-nek, ITT [LINK] írtunk az új modellről bővebben.
Ez a példány abból a szempontból érdekes, hogy 1952-es, tehát ez még nem a Type XX, viszont a dizájnelemei nagyrészt megegyeznek a későbbi modellekkel. Cal. 14″ elnevezésű kézihúzós stopperes szerkezettel szerelték, ami flyback funkciós (!), tehát a stoppert megállítás nélkül tudjuk újraindítani menet közben. A számlap pedig hihetetlen állapotban megmaradt, a későbbi modellekkel ellentétben fényes felületű, és szinte hibamentes. 21.000 euró fölött várnak érte. – És ez be is jött, 85.000 euróért ment el ez a hibátlan állapotban megmaradt pre-Type XX.
Zárjuk ezt a sort egy másik híres pilótaórával, egy 1959-es Breitling Navitimerrel. Hogy mi ebben a darabban a különleges? Azon kívül, hogy fennmaradt 1959 óta, és egészen szép állapotban van, igazából semmi. Ezt az ára is tükrözi, mert 1-1,5 millió forint között számol a Phillips.
Abból a szempontból azért mégiscsak érdekes, hogy a Navitimer a Breitling egyik legjellegzetesebb darabja, napjainkban is gyártják, a gyár fennmaradásában, és abban, hogy családi tulajdonban maradjon, nagy szerepet játszott a típus. 40 milliméteres volt, ami ebben a dizájnban szinte tökéletes és egy Venus 178-as kézihúzós werk lengett benne. -> Ahogy gondoltuk, az 1-1,5 millió forint elég apró összeg lett volna ezért az óráért, végül 11.250 frankért, tehát nagyjából 3 millió forintért cserlét gazdát.
A The Geneva Watch Auction: Seven árverés katalógusa ITT elérhető, a következő oldalon pedig folytatjuk:
LAPOZZ, a következő oldalon bakelitlünettás, első generációs Rolex GMT Master, fa számlapos Day-Date, extrém ritka, eddig nem ismert Daytona, és egy MilSub vár ránk.
