Egyik szemem sír, a másik nevet, amikor azt látom, hogy egyre erősebb a vintage Rolexek körüli kultusz. Nevet, mert szerintem egészen szép és tartós darabokat készítettek, sír, mert az áruk egyre csak megy feljebb így egyre nehezebb óra-árban szerezni. A Phillips két hétvégi aukcióján is árvereznek Rolexeket, a The Geneva Watch Auction: Seven-ből is kiemelünk párat, aztán jönnek a Daytonák.
A kedvencek kedvence, ha a Daytonát teljesen elfelejtjük egy kicsit, a MilSub, a Rolex Submariner 5517. Tehát a kizárólag katonai célokra készített Submariner, amit a nagyon ritka kardmutatókon kívül arról ismerünk fel, hogy fix stiftek vannak a tokfülek között. Tehát kizárólag nato szíjjal, vagy perlonnal, vagyis befűzhető szíjakkal tudjuk használni. A fix stiftek tették még biztosabbá, hogy egy ütközet, vagy bevetés során az óra a katona csuklóján marad, teljesen esélytelen, hogy a stiftek bármiért is kipattanjanak.
Hirdetés
-----------
Az 5517-es kardmutatói és a nagy T (trícium) jelölés a számlapon egyaránt ritka, mivel a MilSubokat nem bocsájtották kereskedelmi forgalomba, kizárólag katonák kaptak belőle. A 40 milliméteres (39-nek jelöli a katalógus) tok egyébként ismerős lehet a többi Submarinerből, a lünettán végigmegy a percosztás, nem csak az első negyedórában van.
A hátlapi bejegyzésekből kideríthetjük, hogy pontosan miként volt adminisztrálva az óra. A 0552/923-7697 felirat arra utal (a 0552), hogy a Brit Védelmi Minisztérium tulajdonában volt, aztán a NATO kód, a 82/74 pedig azt jelöli, hogy a 82. darab volt 1974-ben. A hadtörténelem egy nagyon apró darabja. A ritkaságát az ára is tükrözi, legalább 30 millió forintot várnak érte.
Méltatlanul az elvárt határ felső pontjánál állt meg a licit, pedig talán többet is érdemelt volna a történelmi Submariner, 175.000 svájci frankért kelt el, ami 46 millió forintnak felel meg. Ami ugye hatalmas összeg, az élet minden pontján, de most egy árverésről, és történelmi „kincsekről” beszélgetünk, olyan órákról, amikből új már nem fog készülni, és amikor még készültek, akkor sem tonna számra, hanem éppen csak annyi, hogy amennyi mostanra fennmaradt, azt illik értékelni. És bár nagyrészünk csak nézegetni tudja ezeket, és megismerni, mint történelem, mégis, egy valódi órakedvelőnek nagyon hasznos ismeret.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Gyűjtők és GMT Master fanok által a legkeresettebb modell az ötvenes és hatvanas évek fordulóján készített Rolex GMT Master ref. 6542, Pussy Galore. Aki ismeri a James Bond filmeket, már otthonosan mozoghat ebben a témában, a Goldfinger c. részben ő a pilóta és egy 6542-es GMT-t visel.
Bár a nevét innen kapta, de nem ez teszi igazán érdekessé, hanem a rádiumos számokkal töltött bakelit/-nek nevezett plexi-szerű/ lünetta. A piros GMT mutató is, és a többi része a számlapnak, mutatóknak a korukhoz és a sugárzáshoz képest szép állapotban maradtak meg, nem beszélve a tokról, tokfülekről, azok nagyon szép éléről. Ez a darab 1959-ben készült, a 6542 utolsó évében, ugyanis a sérülékeny, könnyen eltörő, elrepedő lünettabetét miatta -is- a Rolex frissített, és megjelent az acéllünettás, évtizedekig gyártott 1675.
A sugárzó és/vagy hasadó anyagok mindig kincsnek számítottak, amióta az ember ismeri ezeket. A rádium igen kis mennyiségben fordul elő a természetben, a felezési ideje 1600 év. Ennél a GMT Masternél még rádiumos festékkeveréket használtak (1968-ban tiltották be, és váltotta a trícium), és vannak fanatikusok, akik megnézték, megmérték, és karórákhoz képest napjainkban is kifejezetten erős sugárzást mértek. A lünetta önmagában is több ezer eurót ér a használtpiacon, az óra is 93.750 frankért kelt el, ez 24,5 millió forint.
Sokáig a Day-Date, másnéven President volt a Rolex zászlóshajója. Napjainkban nem emeli ki a gyártó, hogy melyik lenne az, hiszen van komplikáltabb, van nagyobb, újabb, modernebb, satöbbi, viszont az Oyster tokos modellek között továbbra is ez a legelegánsabb. Első generációs darabok a hatvanas évekből, bőrszíjjal már 1,5 millió forint környékétől kaphatóak, ami pedig nincs még atomjaira polírozva, 1,8 millió forint körül indul. A kalapács alá vetett darab nem ez a kategória.
Második generációs Rolex Day-Date 18038. 1979-es gyártás elképesztően vastag, szinte érintetlen tokfülekkel, szép ívekkel, és a hátlapon még ott van a gyári matrica, tehát sokat csuklón nem lehetett az óra. Ami igazán érdekes, az a számlap. Nagyon kevés darab készült fa számlappal, ez az egyik. Mindegyik más, hiszen a fa erezete nem lehet ugyanolyan, így mindegyik ilyen számlap egyedi. Az ománi logó, a „Khanjar” pedig a másik értéknövelő. Ezeket a modelleket az ománi szultán Qaboos bin Said Al Said /vagyis Omán/ megbízásából készítette a Rolex. Bár nem nyilvános, hogy mikor hány ilyen darab készül, de a közelmúltból is lehetett még találkozni ománi hátlapokkal, számlapokkal.
Ehhez az állapothoz képest nem is túl magas az ára, 5 millió forint fölött várnak érte.
Nekünk extra és tényleg ritkaság, de nem ez lett a hétvégi aukciók sztárja. A 30.000 frankos leütési ár nem kevés, de ennél sokkal többre számítottunk.
Ha felkészültünk a Daytonákra…
The Daytona Ultimatum
Tematikus Daytona aukció azoknak, akiket teljesen a bűvkörébe kerített az elmúlt évek őrült hype-ja. Olyan magaslatokba került szinte az összes régibb – de az új – típus ára, hogy 5, de inkább 10 éve ezt egyik gyűjtő sem hitte volna. Lőjük is le a legérdekesebbet, egy „The Neanderthal” elnevezést kiérdemlő Cosmograph Daytona 6240, cal.72-es szerkezettel.
Elsőre semmi különlegest nem fedeznénk fel benne, ha nem lenne a katalógusban szinte kiemelve, hogy itt egy érdekességgel állunk szemben. Egy történelmi összecsúszás áldozata ez a 6240: ezt a referenciát 1965-től gyártották. A Paul Newman (Exotic) számlapot Pedig 1967-től, de nem ebbe, hanem még a 6239-be szerelték, aminek még nem menetes gombjai voltak. Az első menetes gombos, PN számlapos Daytona elméletileg ’69-ben jelent meg a 6263-as és 6265-ös referenciával együtt.
És mindeközben itt van ez, ami 6240, tehát menetes gombos, 1966-os gyártású, és mégis PN számlapos. Nem is kell ennél több a Daytona gyűjtőknek, hogy körbezsongják, annak ellenére, hogy a Phillips legalább 660 millió forintot (!!!) gondol érte. /Főleg úgy, hogy egyik-másik képen még koszos a csat/
Legközelebb, ha azt gondoljuk, hogy van az a pénzt Daytonáért, ami sok, emlékezzünk vissza erre, vagy az aukció bármely darabjára. Az egy dolog, hogy 660 millió forintot vártak érte, de 795 milliót kaptak. Különlegesnek különleges, ez tény, és tudjuk jól, hogy ezt a típust is a celeb-kultsz mentette meg anno a sikertelenségtől, és ennek (is) köszönhetően kapott egyre nagyobb gyűjtői értéket, de kezdjük el szokni, hogy a régi, érintetlen, vagy jó állapotban megmaradt darabok ára lassan a csillagos eget éri majd el.
Ennél már lényegesen szolidabb a John Player Special-nek nevezett szintén PN számlapos, 18 karátos aranyból készült Daytona ref. 6241. A cal.72-re épülő 722-es werket kapta (amibe ha jobban belegondolunk, egy Valjoux 72, tehát az akkori egyik kronográf gyártó cég terméke) 1969-ben.
Az elnevezést onnan kapta, hogy 1972-ben a dohányipari John Player Special szponzorálta a Lotus Forma 1-es csapatát, ami ekkor fekete színt kapott, rajta az arany JPS logóval. Az autó megjelenése azóta is minden Forma 1-et ismerő ember számára emlékezetes. Ez a Daytona pedig pont ugyanilyen színkombinációval készült, noha semmi köze nincs sem a Lotushoz, sem a John Player Special-höz. Ettől még ötletes. Az óra pedig szép állapotban maradt fent, a remélt, minimum 130 millió forintos leütési ár jogosságát pedig mindenki döntse el maga.
Ezt nem is magyaráznánk túl. 241 millió forint. ennyi lett a nettó leütési ár.
Lesz még fehérarany, kisköves, nagyköves, nagyon ritka, kevésbé ritka, tehát sokféle. A Daytona árverés katalógusa ITT érhető el.
Viszont kihagytunk az aukció előtti szemléből egy aránylag fontos darabot, az Unikornist. Legalábbis gyűjtői körökben így nevezik az egyetlen fehérarany 6265-ös Daytonát. Minthogy ez a modell akkoriban (sem) készült fehéraranyból, így sokáig azt gondolták a Daytona-fanok, hogy nincs is. Aztán pár éve kiderült, hogy az egyik legnevesebb gyűjtő, John Goldberger tulajdonában hogy-hogynem, van egy fehérarany Daytona, amit 1970-ben készítettek és ’71-ben szállították le egy német kereskedő megrendelésére.
Bár eredetileg bőrszíjjal volt, Goldberger készíttetett hozzá egy tömör fehérarany szíjat. Bár eddig vallotta, hogy sosem lesz eladó, most mégis aukcióra bocsátotta – tény, a megfelelő körökben már kellőképpen nagy volt az érdeklődés a darab iránt. Szóval a fehérarany Daytonát, amiből tényleg csak egy van, 5.937.500 frankért vitte el a szerencsés új tulajdonos. Ez egy hangyányival több, mint 1,5 milliárd forint. Ebből láthatjuk, hogy a Daytona-kultusz, vagy talán inkább Daytona hype még javában tombol.
+1-nek a végére egy Patek Philippe ref. 1415-öt gondoltam. A GMT egy másik formája, amikor a lünettán az időzónák főbb városainak neve van gravírozva, a számlapon pedig egy égetett zománccal készült Eurázsia térkép. 1949-ben készítették a 31,5 milliméter átmérőjű órát, amit a 12-120HU jelű saját szerkezetükkel szereltek.
Egészen elképesztő egy 69 éves órát így látni, itt is átérezhetjük a Patek szlogenjét, hogy valójában sosem birtokolsz egy Pateket, csak megőrzöd a következő generációnak. 115 darab készült ebből a referenciából összesen, és legalább 180 millió forintot vár érte az aukciósház. Elképesztő.
Végül 972.500 frankért ütötték le, ez 256 millió forint. A Daytonák mellett szinte eltörpül, de ettől még szép teljesítmény egy ilyen művészi darabtól.
Galéria:
