Nehéz eldönteni, hogy mi a szerencsésebb: ha egy gyártónak van 5-8 modellcsaládja, és azon belül egy-két változat, vagy ha van több modellcsalád és ilyen-olyan alkalmakra különkiadások.
A legtöbb “edition-t” talán az Omega tartja a Speedmasterrel, bár mostanában egész csínján bánnak a különkiadásokkal, viszont az IWC sem panaszkodhat. Pilóta órából is jó pár verziót készítettek, és a Portugieser szériáról is lehúztak néhány bőrt. Ami nem feltétlen baj, úgy, ahogy most sem, amikor egy nyári hangulatú verziót készítettek a stopperes típusból.
Sokat segít a marketing, mert ha tél lenne, és egy kupac hóba fotózták volna az órát, akkor téli kiadás is lehetne, de érthető a koncepció: sportos gumiszíj, sunburst kék számlap, fehér segédszámlapok – a tenger kékje és a hullámok habjai-, Superluminovával töltött óra és percmutató, látványos piros másodpercmutató, tehát érthetjük, hogy egy Yacht Club típusú óránál ezek a sportosságra és a nyárra utalnak.
43,5 milliméter átmérőjű, és éppen több, mint 14 milliméter vastagságú, tehát nem az öltönyóra kategória, a koncepció valószínűleg az volt, hogy vitorlázás közben, ha azonnal tudnunk kell az időt, akkor se kelljen keresgélni a mutatókat, ehhez pedig méret kell. Az automata szerkezet az IWC sajátja, szépen megmunkált cal.89361. 6 óránál a folyamatos másodpercet látjuk, a 12 óránál elhelyezett segédszámlapon pedig egyszerre két mutatót helyeztek el, mindkettő a stopper funkcióhoz kapcsolódik, az egyik méri a percet, a másik pedig az órát.
Egyébként a Yacht Club széria mellett szóljon egy apróság, a stopper gombjait az alapváltozatoknál sokkal szebben oldották meg, de ez már ízlés kérdése. Ahogy az is, hogy 12.100 amerikai dollárért, tehát 3,34 millió forintért éppen ezt választanánk-e, mondjuk egy Blancpain Fifty Fathoms Bathyscape chrono ellenében, tény, utóbbi sportosabb, de nem is 6 bar nyomást bír, mint a schaffhauseni – hiába a menetes koronazár.
Egy szóra még hozzá tartozik a nyári szériához, hogy úgy néz ki, az IWC is beszáll a NATO szíj iparba…
