Az elmúlt pár évben egyre nagyobb kultusza lett a Rolex Daytonának. Online magazinok, aukciósházak egyre többet foglalkoztak a modell vintage változataival, nyomatékosították a gyűjtők és a piac felé a ritkább szériákat és azok értékét. A csúcsponton pedig előkerült Paul Newman saját Exotic számlapos Daytonája, ami rekordösszegért kelt el – erről ITT írtunk. [Frissítve eladási adatokkal]
Az igazi PN Daytona pedig az egekbe emelte a típus árát és keresettségét új és használt fronton egyaránt. Az új modell abszolút várólistás, a használtpiacon előbb juthatunk hozzá, mintha butkiban próbálnánk, cserébe nem 11.850 eurót, hanem 15-19.000 eurót kell fizetni érte. Vannak, akik még így is jó üzletnek tartják – lelkük rajta, és a pénztárcájuk. A modern kori Daytonával és elődeivel ITT foglalkoztunk korábban.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Ennél sokkal jobban nyomta meg vintage, még kézihúzós Daytonák árait. Pár évvel ezelőtt – 5-8-10 éve – a mostanihoz képest töredék áron lehetett találni, mostanra pedig jelentős részük aukciókon köt ki, és minden katalógusban láthatjuk a sokat sejtető „ritka”, „extrém ritka”, „különleges” jelzőket. A legnagyobb hájp mégis az ún. Paul Newman – tehát Exotic – számlapos Daytonák körül van.
Az órás világ egyik legelismertebb és megszállottabb nyomozója, Jose Pereztroika, másnéven Perezcope pedig kötelességének és szenvedélyének érzi a vintage órák típusjellemzőinek kutatása mellett többek között a gyártói hazugságok leleplezését. Ő mutatta meg az órásvilágnak pár nappal ezelőtt, hogy az Antiquorum nevű, hullámzó sorsú aukciósház nem a legkorrektebb módon legózott Daytonákat mutat a katalógusaiban, nem felfedve a tényt, hogy az órák nem teljesen autentikusak. /Az Antiquorum az elmúlt években többször került csőd szélére, szövevényes tulajdonos váltásokkal viszont mindig életben maradt. Hogy a hitelezőket ki tudták-e fizetni, örök talány, de nem jó ómen egy aukciósház esetében./
Mit nevezünk eredetinek? Ezt a kérdést két részre bonthatjuk. Ha a felszínét nézzük, akkor minden eredeti, amit a számlapon megjelölt gyártó készített és adott ki. Ez talán mindenkinek egyértelmű. Ha elmélyedünk az órák világában, új értelmet nyer az eredetiség. Azt nevezzük eredetinek, amiben azok a fő alkatrészek vannak, amikkel az az adott óra a gyárból kikerült. A szerkezetben kopó alkatrészek vannak, amiket cserélni kell, ezek ebből a szempontból nem számítanak, feltéve, ha eredeti, típusazonos alkatrészeket építenek be. A tokot lehet polírozni, bár néhány alkalom után már erősen meglátszik rajta. A lünetta érdekes kérdés, ha megütjük, lepattan belőle egy darab, stb. érdemes gyári alkatrésszel pótolni, lehetőleg autentikus, hozzá évjáratban passzoló darabbal. Az efféle eredetiség lelke viszont a számlap és a mutatók.
Ilyen esetben szoktam autós példákat hozni, erre viszont nem találok ennyire egyértelműt. Az óra esetében a számlap nem kopó alkatrész és alapesetben nincs kitéve külső hatásoknak, ha csak be nem ázik. Egészséges patina kialakulhat rajta, főleg, ha még rádiumos, vagy tríciumos festékkel töltötték a mutatókat és indexeket, a radioaktivitás látványosan károsíthatja, de ez a korral jár, így eredeti. A „plasztikai műtét” itt kifejezetten értékcsökkentő tényező. Persze ha vízkáros az óra, vagy üveg nélkül a fiókban hánykódott ’72 óta, akkor értékmentés címszóval fel lehet újíttatni-, vagy lehet bele másik, gyári számlapot szerezni, de ezt azért illik feltüntetni egy hirdetésben.
Tehát adott a július 17-18-i és 19-i két külön aukció. Számtalan Daytona, természetesen mind érdekes, ritka és különleges. Vegyük sorban a megkérdőjelezhető modelleket:
A számlapcserélt Daytonák
A történet két főszereplője a 17-i Rare watches, fine jewels & modern art elnevezésű aukció 86A tétele és a 19-i Porsche 911 & Rolex Daytona aukció 12-es tétele. A 86A egy 6265-ös referenciaszámú Daytona, Fuerza Aerea del Peru (FAP), tehát a perui légierő számára gyártott és egyedileg gravírozott változat, míg a 12-es tétel szintén egy a perui légierőnek készített 6265/6263-as refrenciaszámú darab.
Mielőtt elmélyedünk az összehasonlításban, néhány alapvető, de fontos jellemzőt ismernünk kell. A FAP számára 1974-ben készültek Daytonák, érdekességük a hátlapon a FAP gravír, a szériaszámot a hátlap belső felébe gravírozták, és mind sigma számlapos – jelentéséről a Datejust típustörténetében ITT írtunk már, röviden a lényege, hogy a számlap alján levő Swiss, vagy Swiss Made felirat két szélén a görög ABC Sigma betűjével jelölték, hogy az óra valamely része aranyat tartalmaz.
A FAP modellek két ütemben készültek, a 4018000 és 4049000 szériaszámok közelében. A két kalapács alá kerülő Daytona viszont ezektől jelentősen eltér, a 86A-nak 4026088 a 12-esnek pedig 3955585. Ettől még megtörténhet, hogy tényleg a légierőnek gyártották, mindenesetre érdekes. Ha mélyebbre ásunk, visszakeresünk az Antiquorum archívumában, és pusztán a szériaszámra szűrünk, akkor 4026088-as szériaszámmal találunk egy 2014 májusi aukciót is. Szintén egy Daytona, de más számlappal. Ha összehasonlítjuk a két óra képét, felfedezhetjük ugyanazokat a hibákat mindkét tokon, a számlap különbözik csupán, míg az idein az ún. 3 muskétás számlap van, a 2014-es képen egy kifakult, ún. tropical számlap:
A számlap csere, anélkül, hogy erről akár csak egyetlen szó esne a katalógusban elítélendő és szégyellnivaló. Az, hogy az aukciósház azután sem változtat a leíráson, hogy többen felhívták a figyelmüket, hogy ezt az órát már más számlappal árverezték, az pedig nonszensz. A cal. 727-es werk stimmel, ebben legalább igazat mond a leírás. Az előre várt összeg egyébként 60-100.000 euró közötti, tehát 20-30 millió forint. Nehéz további részleteket megállapítani úgy, hogy a hátlapról egyáltalán nem töltött fel képet az Antiquorum. – Aukción végül nem sikerült eladni.
Azt már tudjuk, hogy adott egy óra, ami 2014-ben nem kelt el, később számlapot cseréltek rajta, és most, 2018-ban ismét megpróbálják eladni. Ha legalább egy picit megpróbáljuk elképzelni a rafináltabb megoldást, akkor arra jutunk, hogy a tropical számlapot áttették egy rosszabb állapotú órába, és már eladták, vagy majd el fogják adni. De azt semmiképpen nem feltételeznénk, hogy egy nappal később egy másik aukción próbálják értékesíteni.
Ez a 3955585 tokszámú szintén FAP modell, azzal a kifakult trópusi számlappal, egy egészen más tokban immáron nem 6265, hanem 6263-as referenciaszámmal. Nehéz elképzelni, hogy ennyire szervezetlenül legózzanak és mégis, már-már Funes-i magasságokba emelték a balekolást. 180-250.000 euró között várnak az óráért. És a figyelmesebb olvasókban felmerülhet, hogy miért hiányzik a sigma a számlapról? – Nem kelt el az aukción.
Ennél a történetnél egyszerűbb, kevésbé keszekusza annak az 1966-ban gyártott 6240-es Daytonának a storyja, amiben egyszerűen számlapot cseréltek, nem is gyárira, és az aukciósház hozzáköltött egy mesét, hogy valójában ezt a számlapot is az a cég készítette, mint az eredetit, ami benne volt, csak a kilencvenes években, és ezért bizonyos gyártási technológiák miatt kicsit más. Ennek már távolról bullshit szaga van, mostanra már le is szedték ezt a szöveget, és egyszerűen odaírták, hogy nem erdeti számlappal. És még így is kérnek érte legalább 90.000 eurót. Egyébként készült lépcső nélküli, ún. non-step dial, de az nem ilyen, és nem ez a mese tartozik hozzá.
Az utángyártott számlapon nincs a percindexek és a számlap között egy lépcső, aminek az eredeti esetében ott kéne lennie. Igaz, hogy nem mindenkinek kell ezeket egyből észrevenni és tény, hogy nagyon kevés olyan szakértő van, mint Perezcope, aki ezt kiszúrja, de ha egy aukciósház ezzel foglalkozik, illene foglalkoztatni egy ehhez kellőképpen értő embert. Ha a számlap még nem lenne elég, a stopper gombjainak recézésről Millerighe nevet viselő gombok is nagy valószínűséggel egy másik órához tartoztak. – Az aukción végül nem sikerült eladni.
A legproblémásabb és leglátványosabban legózott darabokat megismertük, viszont van még három darab, amire érdemes kitérni, a következő oldalon folytatjuk. LAPOZZ!
