Az előző oldalon részletezett órákhoz képest szinte aprópénz az a 6239-es, amiért legalább 40.000 eurót vár az aukciósház. Egy 1966-os ref. 6239, szervizszámlappal. A szervizszámlap lényege, hogy ha bármi történt az óránk számlapjával, hivatalos Rolex szervizben gyárira cserélhették. Viszont, hogy megkülönböztessék az eredetitől, 6 óra alatt csak a Swiss szó szerepel – eddigi ismeretek alapján, de a Rolex megoldásai kifürkészhetetlenek. Pedig kéne legyen előtte és utána legalább egy T betű, minthogy ez tríciumos számlap. Ha jobban megfigyeljük, az indexeknél a festékpöttyök és a mutatókon levő festék színe is más, ez is arra utal, hogy nem együtt öregedtek, tehát nem azonos korú a számlap és a mutatók. A „Swiss only” szabály alól egyedül az 1999-es darabok számítanak kivételnek, ebben az évben ugyanis a Rolex csak Swiss felirattal adta ki órái nagyobb részét.
Azzal, hogy szervizszámlap, még nem is lenne baj, hiszen feltüntetik a katalógusban, viszont adnak mellé egy másik számlapot, ők azt mondják, hogy egy Paul Newman számlapot (exotic). Megint elfelejtik közölni, hogy a plusz számlap nem eredeti, hanem utángyártott, ennek a pereméről is hiányzik a lépcső, és a percindexek nyomása sem az igazi. – Nem lett érvényes licit, nem kelt el az árverésen.
Ha még nem volt elég a PN Daytonákból, akkor íme még egy, egy 1970-es ref.6264, az egyik legkeresettebb Exotic számlappal. Az úgynevezett sing-a-song számlap érdekessége, hogy 6 óránál a T SWISS T felirat piramisra hajaz, tehát a szélén kisebbek a betűk, a közepe felé pedig egyre magasabbak.
Az egyetlen gond ezzel, hogy a 6264-esnek nem volt ilyen számlapja, mivel ennél már átálltak egy más nyomási módszerre, és egyenes lett a felirat, tehát egy korábbi, 6239-nek, vagy 6241-nek a számlapja került át a kalapács alá kerülő darabba. Kifejezetten bosszantó apróság – bár az aukciósház egyedi extraként és ritkaságként említi -, mivel legalább 135.000 eurót várnak érte. – 161.000 euróért vitték el.
Hirdetés
-----------
A legózás szempontjából utolsó érdekes Daytona egy 6240, amibe -az előzővel pont fordítva – egy 6264 számlapja került, egyenes nyomással. Mivel legalább 300.000 euróra tartják, valaki elég nagy pofonba szaladhat bele. – Nem szaladt bele senki, nem érkezett érvényes licit az órára.
Hogy teremtsünk egy kis változatosságot a cikkbe, van egy érdekesen összeállított Submariner is, egy nagyon ritka 5510-es:
Az Antiquorum szerint a számlap újra lett festve, ennél sokkal valószínűbb, hogy egy egyszerű hamisítvány, ahogy a „Big Crown”, tehát a nagy, 8 milliméteres korona sem egyezik az eredeti 5510-essel, és a lünettabetét is érdekes. Ami ezeket megerősíti, az pedig az, hogy ezt az egy értékelhető képet töltötte fel az aukciósház összesen. Nem is kérnek érte annyit, mint amennyit eredeti alkatrészekből érne, 20.000 euróra tartják, míg eredeti állapotban ez kaphatna egy nullát a végére. – 33.488 eurónál hangzott el a végső kalapács ütés.
Ennyit tartogatott az Antiquorum háromnapos aukciósorozata legó szempontjából. A cikk nem jöhetett volna létre, ha Perezcope nem lenne ekkora szakértője a vintage óráknak és mindezt nem osztaná meg a nagyérdeművel. A legfontosabb tanulság talán az, hogy rettentően figyelni kell az apró jelekre, ha az ember túlságosan ikonikusnak tűnő, nagyon ritka vintage órát tervez vásárolni.
