Bemutató: Breitling Premier típuscsalád

Az alábbi cikk több, mint egy éve frissült utoljára, az olvasása során kérünk ezt vedd figyelembe! Bár az órák technikai specifikációi visszamenőleg nem változnak, és cikkeinkben a mindenkori véleményünket, valamint legjobb tudásunk szerinti ismereteinket vetjük papírra, a használtpiaci árak és trendek kifejezetten hektikus változók.

Amikor januárban bemutatták a frissített Navitimereket Navitimer 8 néven, már érezni lehetett, hogy egy puhább, finomabb utat is megnyit a Breitling a klasszikus, robosztus változatok mellett. A most bemutatott Premier családdal pedig folytatódik ez a sorozat.

A Premier még az 1940-es években indult, amikor Willy Breitling a RAF (Brit Királyi Légierő) számára készített műszerfali órákat – többek között -, viszont érezte, hogy a kornak szüksége van egy olyan órára, ami nem csak katonáknak/pilótáknak és egyéb konkrét részlegeknek, szakmáknak megfelelő, vagy azokra specifikált, hanem amellett, hogy a Breitling minőségét nyújtja, hétköznapi emberek hétköznapi órájának is tökéletes – a szókapcsolat legnemesebb értelmében.

Így hát megalkotta a Premier családot, ami akkor 36-38 milliméteres órákból állt. Mai szemmel visszatekintve a régi Premier modellekre azt érezhetjük, hogy gyakorlatilag ezeknek az óráknak a megjelenése írja, írta le legjobban a negyvenes évek trendjét. Az ún. fecskendő (angolul találóbb, “syringe”) mutatók, a vastag arab számok, még rádiumos festékkeverékből, a számlapra festet tachy-skála és az elegáns, de mégis nyomatékos segédszámlapok, és az írott márkajelzés.

Ehhez hasonló hangulatot hozott vissza már a Navitimer 8 széria is, de az mégiscsak Navitimer, tehát repülőpilótás kronó, hiányzott még a semmilyen konkrét szakmához nem köthető Premier. Hogy ez a heritage az-e, amit nem szívesen látunk, vagy inkább egy jóleső modell-feltámasztás, azt mindenkinek a saját ízlésére bízom, csak egyetlen dolgot hintenék el mellé: egy korstílust hozott vissza.

Négy modell érkezett tehát a feltámasztott Premier kollekcióba, egy hárommutatós, egy nap-dátumos, és két kronó, az egyik a cég saját tervezésű B01-es szerkezetével szerelt, a másik pedig az elegánsan Calibre 13-nak, őszintén pedig Breitling-féle ETA 7750-nel működő változat. Mindegyikből többféle számlapszín és szíj választható, de menjünk sorban.

Premier Automatic 40

Ezüst, kék és szürke selyemszámlappal kínálják a 40 milliméteres automata változatot. Se dátum, se nap, semmi sallang, az egyetlen dolog a számlapon, ami megtöri a csendet, a kismásodperc mutató. Kapható a fém mellett még nubuk és aligátor szíjjal is. A vastagsága az átmérőhöz teljesen arányos 11,4 milliméter, 100 méterig vízálló, viszont a korona nem menetesen záródik. A szerkezet a Breitling Calibre 37, másnéven ETA 2895-2 / Sellita SW 360, 40 óra járástartalékkal és a svájciaktól megszokott 28.800-as lengésszámmal. Az óra maga kifejezetten szép, de ha a Breitling már úgyis elbarterezte a B01-es kronográf szerkezetének liszenszét a Tudorral, cserébe annak hárommutatós, manufakturális werkjeiért – MT56** -, igazán használhatnák ebben a kollekcióban is.

Premier Automatic Day & Date 40

Annyira ismerős, mintha már láttunk volna nagyon hasonlót a Breitlingtől… Transocean néven [kép ITT]. Természetesen túlzás lenne azt mondani, hogy különösen hasonlítanának, de alapvető dizájnelemekben azért nyugodtan mondhatjuk, hogy közel állnak egymáshoz. A Premier Automatic Day & Date 40 kellő mértékben hozott magával stílusjegyeket a negyvenes évekből, ilyen például a 9 órai index is, ami a Nagy Gatsby képi világából ad valamennyi art decos ihletet.

A méretei megszólalásig megegyeznek a napkijelző nélküli változattal, és ennél a típusnál sem kapunk koronazárat. A Breitling Calibre 45 (ETA 2834-2 / Sellita SW 260) dobog benne. Fekete és ezüst számlappal kapható majd. És ennél a pontnál fontos megjegyezni egy apró részletet, ami ennek a modellnek a sajtófotóján látszik leginkább, a tok oldalán a hosszanti mélyedések, amik attól függetlenül, hogy a Premier nem kötődik semmilyen szakmához, engem mégis a léghűtéses motorok hűtőbordáira emlékeztet. Mindkét hárommutatós, tehát a kismásodperces és a nap-dátumos is 4.000 dollártól, tehát ~1,15 millió forint körüli áron kerül majd a kirakatba a nubuk szíjjal, az aligátor 250, a fém 750 dolláros extra.

Premier B01 Chronograph 42

Azáltal, hogy a Breitling az órának szinte összes fontos jellemzőjét besűrítette a nevébe, nehéz hegyesre rajzolni a piramisokat. A B01-es kronó lett szerintem a legjobban eltalált. A “panda” színösszeállítás egyébként is nagy kedvenc a karstopper-függők körében, legyen szó Seikóról (6138-8020), Rolexről (Daytona), vagy éppen bármelyik másik márkáról (Universal Geneve Compax ‘Nina Rindt’). A 42 milliméter egyrészről pont passzol vékonyabb csuklóra, viszont a fehér alap, és a belső tachy-skála miatt optikailag nagyobbnak hat – mintha a tachyméter egy külső rámán/lünettán lenne -, így vastagabb csuklón is jól áll.

A 42 milliméteres átmérő mellé 13,65 milliméteres vastagság társul, ami egy oszlopkerekes, automata kronográfhoz, 100 méterig vízálló tokban kifejezetten jó méret, már-már karcsú. A 346 alkatrészből álló werk 70 órán át képes járni egy felhúzással és kronométer minősítésű. Kék és panda számlappal készül majd, mint a modellcsaládban mindegyik típus nubuk, aligátor és fémszíjjal.

Premier Chronograph 42

Őszintén sajnálom, hogy nem lehettem ott a londoni bemutatón, és nem kérdezhettem meg egy jobban képzett brand managert arról, hogy miért kellett a B01 mellé betenni még a 7750-nel (vagy Sellita sw 500-zal) szerelt mutációt. Félreértés ne essék, nincsen semmi bajom a 7750-nel. Egy nagyon megbízható, jól működő szerkezet, ami több, mint 40 éve, egészen pontosan 1973 óta létezik (!!!) és az Omegától kezdve az IWC-n át a TAG Heueren keresztül a Sinnig megszámlálhatatlan márka használta, vagy alakította át, fejlesztette tovább a saját igényei szerint, tehát mondhatjuk, hogy egy legenda. Hiába egy egyszerű, karos kronográf szerkezet szép és trükkös, bonyolult megoldások nélkül, a dolgát tökéletesen végzi, a céljának nagyszerűen megfelel. De ha egy kollekcióban már felhasználják a drágán kifejlesztett saját tervezésű és készítésű B01-et (lsd. kép, alant), miért nem engedik el végre a mostmár Sellita által szállított, az ETA 7750-nel megegyező SW 500-at? Vagy tudnak valamit a B01-ről, amit mi nem, vagy túl sok szerkezetük maradt a polcon. — Egyébiránt a válasz rém egyszerű: más segédszámlap kiosztás, más árkategória, egyazon kollekció.

A B01 8000 dollár körül indul majd, ez 2,25 millió forint, a Calibre 13-mal szerelt kronó pedig 6050-től, tehát 1,7 millió forinttól. A B01 árazás szempontjából az Omega Planet Ocean kronó szintjére került, a Calibre 13-as pedig éppen csak lejjebb. A konkurensek, mint például a Zenith, a TAG Heuer és a Tudor saját szerkezetes órái ennél is legalább 10%-kal lejjebb árazottak, pedig méltó konkurensei a B01-nek.

Mindenesetre így, hogy van Calibre 13-mal szerelt változat, így nem kell elengedjük a segédszámlapok megszokott elrendezését, amit már a kilencvenes évek TAG Heuer-jein megszokhattunk: 6 óránál a stopper óragyűjtője, 9 óránál a folyamatos másodperc segédszámlapja, 12 óránál pedig a 30 perces percgyűjtő, a márkajelzés és a típus pedig 3 óránál. A dátumot betették az óragyűjtő alsó részébe, ami jól néz ki, de a stopper leolvashatóságát rontja – számított volna ez akkor, a negyvenes években, amikor még tényleg volt értelme a stopper funkciónak egy karórán.

Fekete és kék számlappal, valamint az említett szíj változatokkal lehet majd kapni. Éppen, hogy csak tizedmilliméterekkel vastagabb, mint a B01-es változat, a járástartalék a látványosan szegényesebb, a 70 óra helyett mindössze 42. A zafír üveg mindkettő oldala tükröződésmentes bevonatot kapott, csak úgy, mint a Premier család többi tagján.

A ráadás – Premier B01 Chronograph 42 Bentley British Racing Green

A BRG, tehát British Racing Green a brit motorsport, valamint autóipar egyik meghatározó tényezője. Története még az 1900-as évek elejére nyúlik vissza, amikor – dióhéjban – Angliában tiltottak voltak az autóversenyek, viszont Írországban nem. Az akkori szokás az volt, hogy az adott év bajnokának országában tartják a következő évi versenyt, és mivel 1902-ben a brit Selwyn Edge nyerte a Gordon Bennett kupa versenyét, az 1903-as futamot Angliában kellett volna tartani. Mivel ott nem lehetett, így Írországba került, és az ír házigazdák tiszteletére a brit Napier versenyautók shamrock-zöldre lettek festve – minthogy minden országnak egy saját színre kellett fényezni a versenyautóit. Onnantól kezdve ez a zöld szín “ráragadt” a brit motorsportra és később, egyébként az egyszerű, hétköznapi autóiparban terjedt el a British Racing Green kifejezés.

A húszas években még így nézett ki a BRG, később lényegesen sötétebb árnyalatú lett. – kép: flickr, robertknight16

Mivel a Breitling is és a vele – napjainkban – szoros kapcsolatot ápoló Bentley is aktívan ténykedett már a maga iparában, most 2018-ban a British Racing Green-nek emelve emléket, elkészült a zöld selyemszámlapos Premier B01 Chronograph. Specifikációjában megegyezik a panda számlapos modellel, a legnagyobb különbség a számlap és a szíj színe, valamint érdekesség még, hogy nem a Breitling for Bentley kollekcióban tűnik fel.

Frissítés: Apró érdekesség csupán, hogy a B01 Chorongraph 42 panda változata megtévesztésig hasonlít a Hamilton Intra-Matic 38-ra:

Az óraipar nem fekete-fehér, sokszor vannak hasonlóságok, elvégre egy ilyen színösszeállítású órát nem lehet a végleteken túl is variálni, és látszik, hogy a tokfülek, gombok egészen mások a két órán, de első ránézésre… Köszönjük az olvasói észrevételt!