A Prospex modellek a Seiko professzionális felhasználásra teremtett darabjai, mint “professional specifications”, ez már meg is alapozza a modellek szellemiségét.
Az LX a ‘lux’, tehát latinul ‘fény’. A monda szerint az elnevezést a Zaratsu polírozott tok oldalán megcsillanó fény ihlette.
Három modellel mutatkozik be az LX család, mindegyikből kettő verzió készült, egy titánból és egy titánból, fekete PVD bevonattal. A kollekció egyaránt gondol a föld, a víz és az utazás szerelmeseire is. Eddig a romantika, nézzük szépen sorban. A kellemes és kedves gyártói gondolatoknál eggyel fontosabb az a két jellemző, amivel az LX modellek szintet lépnek, és sokkal közelebb kerül a Seiko a Grand Seikohoz, mint eddig bármikor. Ez pedig a Zaratsu polírozás és a Spring Drive szerkezet – tegyük hozzá, hogy a werk sem új, és a Zaratsu polírozás sem, de a Prospex LX családban egyesülhet minden úgy a Seikonál, hogy az említett hidat képezze a szintek között.
Az egész kollekcióból talán a legérdekesebb változat a GMT-s modell, az SNR033 és az SNR035 (utóbbi a fekete). A 033-as lünettája kifejezetten jó megoldás. Kék-fekete (mostanában úgyis mindenhol ez a divat), de azt a gyártó közleményeiben nem lehet megtalálni miből készült, nekem kifejezetten zafír érzetét kelti tapintásra és megjelenésre is.
A 44,8 milliméteres tok élei kifejezetten markánsak, de mégis más, mint az eddigiek, egy tényleg létező űrt tölt be a Prospex-ek és a GS-ek között félúton. A felületkezelés az ígért Zaratsu-látványt adja, csalódásmentes ebből a szempontból mindenképp. A számlap markáns sunburst hatású – tehát kifejezetten mélyen szálhúzott. A számlap bal alsóbb részén pedig egy járástartalék-kijelző is elfért. A szíj számomra új, és a szemek kifejezetten masszív, robusztus érzést adnak – a szemek az anyagból kifolyólag még mindig kiütős stifttel készültek.
A fekete változat tényleg fekete. Nagyon. De ez még jól is áll az órának. A mutatók is fekete bevonatot kaptak a GMT-s modellnél, kifejezetten kellemes az összhatás. A werk a GMT-s Prospexekben az 5R66 jelű Spring Drive szerkezet, 72 órás járástartalékkal, és az Spring Drive-októl megszokott nagyfokú pontossággal, ez esetben +- 1 másodperces napi, és +- 15 másodperc havi átlagolt megengedett járáseltérés.
Míg a fekete verziót csak bőrszíjjal, a sima titán változatot titán szíjjal vásárolhatjuk meg az év közepétől, előre láthatólag 5600 euró körüli listaáron.
Akik inkább búvárkodnak, mintsem időzónákat lépnek, számukra készült az SNR029 és SNR031. A tok szintén 44,8 milliméteres, titánból, és fekete PVD-vel bevont titán közül választhatunk – fontos megjegyezni, hogy a búvár változat 15,7 milliméter vastag, tehát egy milliméterrel több, mint a másik két modellváltozat.
A szerkezet a GMT funkció nélküli 5R65, járástartalék kijelzővel. A számlapon látványos a lépcsőzetesség, rakottak az indexek, és emelkedő a percindex sáv a számlap szélén. A mutatók nem kaptak fekete bevonatot, szálcsiszoltak lettek. A titán változat egyetlen igazán gyenge pontja a búváhosszabbító, ami nagyjából megegyezik a korai Marinemasterekről ismert egyszerű, lemezelt megoldással.
A GMT változatokkal szemben nem 100 méter + koronazár, hanem 300 méteres vízállóság + koronazár biztosítja a vízmentességet, és lehet, hogy ez a kétszáz méter indokolja az árbeli különbséget, 6100 euró körül alakul majd, ami jelen árfolyamon 1,950.000 forint.
Felmerülhet az olvasóban a kérdés – teszem hozzá jogosan -, hogy vajon milyen anyagból lehet a fekete bevonatos modell lünettája. Szerintem kerámia, a tippeket a Facebook poszt alatt várjuk kommentként. A helyes megfejtők között kisorsolunk egy GS újdonságokkal teletűzdelt Seiko katalógust.
A föld-víz-levegő hármasból a föld maradt. Ez az SNR025 és 027 (utóbbi a fekete). A legfőbb különbség az eddig bemutatott darabokhoz képest, hogy iránytűként használható, két irányba forgatható lünettát kapott. A szerkezet ugyanaz, mint a másik több időzónás modellben, 5R66, és a tok is – formára, méretre – megegyezik az SNR033/035-tel, vízállóságban viszont más, 200 méterig bírja a nyomást.
Az acél modellbe némi játékosságot csempész a narancssárga GMT mutató, és a 24 órás kijelzés a számlap szélén. Ezt a játékosságot veszi el tőlünk az árcédula: 5.100 euróért várhatjuk nyártól.
Azt egy ideje érezhetjük már, hogy a Seiko szeretné újrapozicionálni a márkáit, hogy az Orient legyen az alsóházi-legjobb vétel, a Seiko pedig képviselje a gyártót az alsó kategóriától – mint a Seiko 5 -, a középkategórián át – Presage modellek például az SJE073 -, egészen a felső/luxus kategóriáig – GS, viszont a tempó hirtelen kifejezetten felgyorsult. Nemrég még az olcsóbb Monsterek, SKX, Turtle és Tuna modellek jelentették a Seikot, és bár ezek most is megvannak, egyrészt az áruk is egy más szegmens, másrészt egymás után jelennek meg a drágább, középkategóriás modellek. Jegyezzük meg, hogy ez nem baj, a Seiko van annyira tapasztalt és nagy márka, hogy ki tudjon törni az elmúlt harminc év skatulyájából, a kérdés csak az, hogy mennyi időbe telik elfogadni a vásárlóknak – a vásárlók jelentős részének, pontosabban -, hogy a Seiko már nem a drága svájci óra olcsó japán alternatíváját jelenti, hanem a svájciak egyenrangú konkurenciáját.
Galéria:
