A különös igények hatására létrejött típusok még a Tankál is elterjedtebb darabja a Jaeger-LeCoultre Reverso.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A Jaeger névvel már találkozhattunk pár bekezdéssel feljebb. Edmond Jaeger volt az órakészítő, aki Louis Cartier tervei alapján készítette a Santost. Cartier ékszerész, ékszerkészítő volt, nem órásmester, viszont az ötletei, tervei kiemelkedőek voltak, a megvalósításhoz szüksége volt egy szakemberre. Louis Cartier az 1900-as évek elejétől együtt dolgozott a szintén párizsi Jaeger-vel, sőt 1907-ben megállapodtak, hogy Jaeger tizenöt évig kizárólag a Cartier-nek készít szerkezeteket. Érdekesség még, hogy ugyanebben az évben kezdte a közös munkát Edmond Jaeger és Jacques-David LeCoultre, amiből később a Jaeger-LeCoultre márka létrejött. Fontos részlet, hogy az óraszerkezeteket LeCoultre készítette Edmond Jaeger-nek.
A Reverso nevű típust, amely a négyszögletű órák etalonja napjainkban is, egy a mai szemmel kifejezetten érdekes igény keltette életre. 1930–31 fordulóján egy svájci üzletember és óragyűjtő, César de Trey Indiába látogatott, ahol megtekintette a brit tisztek kedvelt játékát, a lovaspólót. A játék után szó szót követett, és egy tiszt, akinek játék közben betört az óraüvege, kihívásképpen fölkérte De Trey-t, hogy mutasson vagy készíttessen neki olyan órát, amely nem sérülhet meg játék közben. De Trey komolyan vette a kérést, és felkereste Jacques-David LeCoultre-t, hogy segédkezzen az elkészítésben. A tok viszont egy lényegesen bonyolultabb kérdés volt, LeCoultre egyenesen Edmond Jaeger-hez ment, aki leszerződött a később ikonikussá váló óra tokjának mérnökével, René-Alfred Chauvot-val. 1931 március negyedikén nyújtották be a szabadalmi hivatalnak az óra pontos terveit.
A Reverso lényege és egyben sajátossága, hogy az órának két tokja van. Van egy külsőbb, nevezzük héjnak, és van egy belsőbb, ez maga az óra tokja, számlappal, mutatókkal és a szerkezettel. A tok téglalap alakú, és a héj alsó és felső részén egy sínben csúsztatható, és 180 fokkal átfordítható. A tok egyik oldalán a számlapot látjuk, míg a másik oldala olyan, mint bármely más órának, egyszerű acél, így hétköznapi tevékenységek közben egy sima óra, és csak egy mozdulat átfordítani, hogy lovaspólóbiztossá váljon.
A Reverso sokáig a márka legnevesebb modellje volt, de a kvarcválság háttérbe szorította, és csak a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején kapott új erőre a gyártása és fejlesztése. Ekkor viszont már vízállóként készítették el, és egyre több funkciót terveztek bele: dátumkijelzést, holdfázist, sőt két számlapot is, hogy az egyik, fehér oldalon és a másik, ellentétes színű oldalon más-más időzónát állíthassunk be, és mindemellett legyen egy tokban két óránk.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A huszonegyedik században már mindhárom említett típust számtalan változatban lehet kapni, különböző anyagokból az acéltól a platináig, több méretben az apró nőitől a hatalmas férfi darabokig, a kvarctól a kézihúzóson át az önfelhúzós, úgynevezett automatán keresztül egészen a különleges tourbillonig, a percütős változatnál befejezve a sort. Óratörténeti szempontból mégis azért érdekesek, mert egy korai stílusból sikerült örökzölddé válniuk. Sőt nemcsak örökzöldek, hanem nagyon látványosan figyelhetjük meg ezeken a darabokon keresztül a divat és a trendek változását, hiszen ezek az órák nem feltétlen számítottak alkalmi vagy különösen elegáns órának. A Santos a pilóták igényeit figyelembe véve jött létre, a Tank egy puszta hóbort, mondhatni hobbik, szerelmek találkozásából, a Reverso pedig a lovaspóló-játékosoknak próbált megfelelni. Napjainkban viszont a szépen polírozott tok, a minőségi bőrszíj, a rendkívül finom megmunkálás és a kiviteltől függően 5000–50 000 eurós árcédula sokkal inkább egy elegáns, alkalmi óra összképét vetíti elénk, és el sem tudjuk képzelni, hogy ilyenben sportoljunk.
Napjainkra ezeknek az óráknak két céljuk vagy két megközelítésük lehet inkább. Az egyik az órákhoz értő felhasználóé, aki pontosan ismeri a múltjukat, a fejlődéstörténetüket, a művészeti értéküket és ezek miatt becsüli igazán. A másik pedig a reprezentáció. Ha veszünk egy arany Rolexet/IWC-t/bármi mást, azzal azt akarjuk jelezni a világnak, hogy megtehetjük. Egy Jaeger-LeCoultre Reversóval vagy egy Cartier Tankkal viszont nem az egész világnak, hanem csak egy adott rétegnek adunk jelet és nem azt, hogy megtehetjük, hanem hogy tudjuk, mi ez és van ízlésünk. Na nem mintha egy arany Rolex ne lehetne ízléses… Csak másképp. Ne féljünk tehát kiszakadni a kör alakból, legyünk bátrak és merjük megélni, milyen volt brit tisztként pólózni az indiai gyarmatokon, vagy pilótának lenni akkoriban, amikor ez Dumont-on kívül a Wright fivéreknek adatott csak meg.
Ha tetszett a cikk, látogasd meg a Business Class Magazin weboldalát, vagy fizess elő akár a nyomtatott, akár a digitális példányra. A havonta megjelenő magazin minden számában találsz órákról szóló kronometer-cikket, az adott hó témájának megfelelően.
