A Doxa névről leggyakrabban a nagypapa alsómásodperces klasszikus, elegáns Doxa órája juthat eszünkbe. De a Doxának van egy másik világa is, amiben a mai nagypapák palackkal a hátukon, uszonnyal a lábukon merültek évtizedekkel ezelőtt, és akiknek a Doxa kitalálta a Subot.
Magyarországon a mindenki által ismert történelmi okokból a Doxa inkább az öltönyóra típust jelenti, a Subok nem igazán jutottak el ide az 1960-as, 1970-es években, miután megjelentek a búvárok csuklóján.
A klasszikus Doxák történetéről itt írtunk bővebben , a Subokéról pedig ezen a linken.
Az 1967-es, első generációs Doxa Subok három színben jelentek meg. Közülük a „legSubabb” narancssárga a Professional, a fekete számlapos a Sharkhunter, míg az ezüst számlapos a Searambler nevet kapta. A számlapon kívül ezek az órák megegyeznek egymással. Az első Subok kiadása után a számlapok tovább színesedtek, jelenleg a Doxa már több színváltozatot készít: van sárga Divingstar, sötétkék Caribbean és türkiz Aquamarine.
Az 1967-es első generáció szinte azonnal, kb egy év múlva frissítést, „ráncfelvarrást” kapott. A mostani cikkben szereplő, az 1960-as évek végén készült óra már a frissített 300 T típusú Searambler változat, ezüst számlappal. Ez a számlap szín talán a legkevésbé feltűnő, így a mindennapokban valószínűleg ez a legtöbb célra felvehető sportóra. Vízbe nem mentem vele, mert egy ilyen korú óránál nem igazán számítható ki, mi történik, ha a víz utat keres magának a tokba, de nem valószínű, hogy lent a sötétben ez a világos, ezüst színű számlap segítené a kontrasztos megjelenést és ezzel leolvashatóságot a narancssárga és a fekete számlaphoz képest.
Bár az ezüst számlap nem olyan feltűnő, mint a narancssárga, de maga az óra egyáltalán nem tartozik a diszkrét darabok közé, nagyméretű rozsdamentes acéltokot vihet a csuklóján, aki szereti az ilyesmit. A cikkben szereplő óra szép állapotban maradt meg, a számlap, a mutatók hibátlannak mondhatók, az eltelt idő azért látszik rajtuk, ahogyan megsárgultak az indexek, a mutatókban lévő tríciumos festék. A Subokra jellemző, dekompressziós skálát viselő lünettán látszik meg legjobban az eltelt kb. 50 év, a számok festése hiányos, de összességében ez sem mondható komoly esztétikai problémának. Kis érdekesség, hogy a szokásos T betű mellett ezen a Doxán egy kis felirat olvasható: <25mc, ami trícium sugárzási értékét jelenti: kisebb mint 25 millicurie.
A mutatóknál látható a Doxa Subok jellegzetessége, az óramutatóhoz képest sokkal nagyobb percmutató és a jól megtermett, négyzetes kiszélesedést hordozó másodperc-mutató. A különleges formájú mutatók célja, hogy a búvárok számára az óránál sokkal fontosabb perc és másodperc jól látható legyen.
A tok a mai divatnak teljesen megfelelő, 42 mm átmérőjű acéltok, az óra 14 mm magas, így sem széltében, sem magasságában nem extra méretű. A tok formája segíti a hordhatóságot azzal, hogy minden irányban nagy mértékben elkeskenyedik és a lünetta is jóval kisebb átmérőjű, mint a tok.
A tokban az ETA jól ismert és milliószámra gyártott hárommutatós, dátum kijelzős automata szerkezete ketyeg, a napjainkban is használt 2824 elődje, a 2783. Az in-house kaliberek divatjának korában ez lehet, hogy sokaknak inkább negatív tulajdonság, de a használati érték szempontjából fontos és hasznos, hogy jól ismert, kipróbált szerkezetről van szó, ami ma is könnyen és olcsón szervizelhető szinte bárhol. Igaz, a Doxa is enevezte saját rendszere szerint, így kapta a werk a Synchron 58 nevet.
Az évek persze nem múltak el nyomtalanul itt sem, látszanak a hordási nyomok, és az órához illő vintage Doxa fémcsat is beszerzésre vár, de szerencsére bármelyik jó minőségű, kényelmes vintage stílusú búvárszíj is jól hordható hozzá. A Doxa Subok összességében nagyon jól hordható, jól használható, a vintage hangulatot magukból árasztó látványos búvárórák, amik az erősen ajánlott kategóriába tartoznak, érdemes kipróbálni őket csuklón is.
Örök vita volt és lesz, hogy érdemes egy órát felújítani és újra eredeti állapotába hozni, amit ezen az órán is elég könnyen meg lehetne tenni a tok, a lünetta felületének kezelésével, a lünetta számainak újrafestésével, a mutatók felújításával – vagy sem. De ez mindig kockázatos, mert nagyon el lehet rontani és ezzel a vintage hangulat, a patinásság nagy része is elvész. Szerencsére a Doxa most is gyártja szinte teljesen ugyanezt az órát, ami még olcsóbb is, mint a múlt századi előd ára. Sőt, kidolgozási és anyagminőségét, tulajdonságait figyelembe véve ár-érték aránya kimondottan jó az 1890 eurós listaárral.
címlapkép: hodinkee
