Nem szorosan óra-téma, de ha komolyan vesszük a pillangóhatást, akkor nélküle a kronometer.hu sem létezne. 2020.04.23-án elhunyt Győrffy Miklós.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Mai szemmel nézve különösen érdekes élete volt. Ahogy elszakadt a szülőfaluból, Segesdről és egyetemista lett, majd onnantól végképp, hogy ’71-ben a rádióhoz került. A mostani 20-as, 30-asok közül inkább csak azok ismerik, akik tanultak tőle, vagy dolgoztak vele, az elmúlt 10 évben inkább az oktatásra koncentrált: a Kodolányi János Főiskola kommunikáció- és médiatudomány szakának alapítója (1993), de a Klubrádión is hallható volt néha. A legemlékezetesebb kézrázásom vele a diplomaosztómon volt, pedig mennyi jött még utána…
Ezután közel 8 évet töltöttem a Győrffy család vállalkozásában, a 4CUT utómunka stúdióban, ahol elsősorban lányával, Orsival és fiával, Szabolccsal dolgoztam együtt, Miklós csak a legfontosabb kérdéseknél szólt közbe és adta sajátos tanácsait és szórakoztatott a maga módján, akkor is, amikor munkaidő után átmentem hozzájuk beszélgetni/inni/vacsorzáni. Közben Győrffy tanár úr lassan Miklós lett, majd egyszerűen csak „Papa”. Ezek az évek alapozták meg a médiavilághoz való hozzáállásomat és ebben a Győrffyk játszották a legnagyobb szerepet. Mindig örömmel gondolok ezekre az időkre, akármennyire is nehéz volt olykor, ennek pontosan megvan a helye az életemben.
A legérdekesebb Miklósban az volt – azon kívül, hogy az órák teljesen hidegen hagyták -, hogy a teljes jellemét folyamatosan átjárta az, amit újságíróként megélt, és mindaz, amit egy nyitott szemléletű emberként a világból látott. Talán pontosan ez tette szinte mindennel szemben rendkívül közömbössé – ezt viszont a közeli környezete a maga kifejezetten szórakoztató módján élhette meg. Az elmúlt két év már nem volt annyira szórakoztató, elvesztette régi önmagát és most jött el az ideje, hogy másként, másformában nyerje azt vissza. 76 éves volt.
Sokszor elgondolkodom, hogy mennyivel más helyzetben voltak az újságírók az internet előtt. Ők voltak az igazi újságírók. Nekik nem lehetett bármit megtaláltani 2-4 perc Google kereséssel. Nekik tényleg el kellet menni a sztoriért. Utána kellett menni, meg kellett találni és fel kellett építeni, egészen más módszerekkel, mint ahogy mi, a maiak tesszük.
Igaz, hiába van kezünkben az internet, azt használni, sőt, jól használni nem könnyű, ahogy jól kutatni sem. Minden generációnak megvannak a maga nehézségei – mindenki másként nyomorog -, de azt az utat, amit ma mi járunk, ők, az igazi újságírók taposták ki és ezért mindenki, aki rádiót hallgat, tévét néz, vagy újságot, blogot olvas, valahol mélyen nekik tartozik köszönettel.
