Az asztali órák iránti érdeklődésem nem újkeletű, az Jaeger-LeCoultre Atmost a világ egyik legjobb órájának tartom, mégha nem is vihetjük sehova magunkkal, legalábbis nem célszerű hurcolászni. Itt már kifejtettem, miért gondolom zseniális találmánynak. Az Atmos egy klasszikus. Az MB&F viszont egészen más.
Egyrészről képviseli a klasszikus óragyártást, a mechanikus szerkezetek romantikájával, másrészt teljesen meghökkentő, de legalábbis szokatlan megjelenéssel tekint a jövőbe és szakad el az asztali órák összességében egyhangú, megszokott formavilágától. Korábban már foglalkoztunk egy átalakuló-robotos órájukkal, Granttel – itt – és később lesz még szó a fenti képen látható T-Rexről is, most egy 2014-ben bemutatott órát frissítettek fel.
Az MB&F és L’Epée együttműködései esetében a felfrissítés nem csak egy új színt jelent, hanem új megoldásokat. A mostani frissítés pontosan annyit tett hozzá az órához, hogy beleillik a márka jelenlegi arculatába a színekkel és a finoman módosított vonalakkal.
A Starfleet neve tökéletesen leíró. Nem kell a Star Trek-re gondolnunk – igaz, sokat segít, ha láttuk -, hogy a Starfleetről első ránézésre is egy űrhajó jusson az eszünkbe. A szerkezet “kerete” az űrhajó széle, így több irányba is tudjuk dönteni. Az űrhajó teste, mondjuk a kabin pedig a számlap és a szerkezet egyaránt.
Az óra átmérője 16,5, a magassága pedig 11 centiméter. Maga a tok 19 alkatrészből áll össze, a fő elemeknél acélt használtak, valamint kézzel festett polimert. A szerkezetet a L’Epée tervezi és készíti, 95 alkotóelemből áll, a járástartaléka pedig 8 nap. Felhúzni a hozzá tartozó kulccsal a szerkezet alján tudjuk. Ugyanitt, a kulccsal lehet az időt is állítani.
A számlap sem a megszokott megoldásokat követi. Az alsóbb tárcsán az órát a felsőn pedig a perceket olvashatjuk le. Érdekesség, hogy az alsó, óratárcsa fix, és a mutató megy körbe, 12 óra alatt. A felső, perctárcsa viszont mozog, itt az aktuális percet körülvevő, az óramutató színével megegyező percmutató a fix. Ez pontosan annyival áll távolabb a tárcsáktól, hogy az óramutaó könnyedén elmenjen előtte.
Az ilyen megoldásokat, a teljesen nyitott szerkezetet, a billegő hangját mind-mind akkor tudjuk igazán értékelni, amikor elmélyedünk egy-egy ilyen darabban. Nem olyan, mint egy karóra, hogy rápillantunk és máris rengeteg információ és a feltételezett érzés is átjön. Az asztali daraboknál azonosulni kell az órával, legalább egy percre, hogy érezzük is mindazt, amit képvisel, ne csak egy dekoratív tárgyat lássunk.
Galéria:
