Amikor XIV. Lajos eltörölte a szabad vallásgyakorlás jogát, a francia reformátusok – hugenották – elképesztő tömege menekült a szomszédos Svájcba. Erről az egyrészről szomorú, másrészről az óraipar szempontjából elképesztően jelentős történésről itt már írtunk sokkal részletesebben is, arról is, hogy az átmenekült szakemberek miként kezdték/folytatták órás szakmájukat a Jura hegységben.
Több francia hangzású svájci márkát ismerünk – amiknek nevét ebből kifolyólag a világ számos táján helytelenül ejtik, lásd Jaeger-LeCoultre, ami azért is érdekes, mert a LeCoultre családról szóló legrégibb feljegyzések szerint francia hugenottaként menekült Pierre LeCoultre Svájcba, viszont órakészítéssel csak kétszáz évvel későbbi leszármazottja kezdett foglalkozni -, annál kevesebb francia márkát, de álljon itt a leghíresebb, a Cartier, noha a Cartier órái is Svájcban készülnek. És marad néhány valóban francia gyártó, amik teljes mértékben megőrizték identitásukat és megmaradtak minden szempontból franciának, ilyen például a Yema is.
Az 1948-ban Henry Louis Belmont által alapított márka történelme bár elég hányattatott volt, de mégis érdemes kiemelni néhány fejezetet. Ilyen például a hatvanas évek második fele, amikor évi több, mint félmillió órát készítettek, és ezzel a legtöbb órát készítő francia céggé nőtték ki magukat. A kvarcválság nem döntötte romba a céget, viszont az alapító fia eladta a Matra nevű, technológiai fejlesztésekkel foglalkozó vállalatnak. 1988-ban például a Seikohoz került a cég és egészen 2004-ig japán tulajdonban volt, mígnem visszakerült francia kézbe: Louis Eric Beckensteiner egyes források szerint 1 millió euróért vásárolta ki a Yemát. Az igazi fordulópont mégis 2009, amikor a francia órakészítő vállalat, a morteau-i Montres Ambre felvásárolta. Összességében happy endnek tekinthetjük a tulajdonosi körök alakulását, hiszen most saját szerkezetgyárral és szerkezettel büszkélkedhet a Francia gyártó, egy olyan kollekcióval ami egyrészt megőrizte saját identitását, másrészt lehetősége van folyamatosan fejlődni. Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy a márka egy sikeres kickstarter kampánnyal készítette el a Superman típusú óra bronz változatát. Igazán huszonegyedik századi.
Hagyjuk is a történelmet, és nézzük a kollekció kezünk közé került darabját, ami a Yema Superman II. Bár a Superman Heritage egy jellegzetesebb darabja a márkának, egy milliméterrel kisebb, pár száz euróval drágább a Superman II-nél, sőt, nem is a saját szerkezetüket, hanem egy Sellita SW200-at használ. A Superman II is követi a márkára jellemző vonásokat, de ne szaladjunk előre.
A Superman kollekció a gyártó búvár vonala, jelenleg hét különböző típust találunk ezen belül, mindegyik heritage verzió, tehát egy régibb modell újrakiadása. A Superman II elsőre a hatalmas indexekkel keltette fel a figyelmem, mint búváróra, a láthatóság, jól leolvashatóság kifejezetten fontos, azt pedig csak segítik a hatalmas világító indexek. A számlap alapvetően feketének hat, de a sunburst-kivitelezés, tehát a finom, hosszanti barázdáltság úgy töri a fényt, hogy ne csak feketét, de világosabb csillanásokat is láthassunk a napfény beesésétől függően.
A lünettabetét zafír, ami alatt a percosztás és a számok mind világító festékkel készültek, így nem csak a számlap indexei, hanem a lünetta is világít. A lünetta tekerése egyébként határozott, a rugó hangja sem tolakodó. A számlap betűtípusa és a feliratok elegáns kivitelezésűek, és itt érkezünk el az első ellentmondáshoz. A 40 milliméteres tok minden felületén szálcsiszolt, ami abból a szempontból, hogy egy sportos búvárórával van dolgunk, teljesen érthető. A fémszíj – ami egyébként kifejezetten kényelmes és jó kidolgozású – szintén szálcsiszolt.
A korona, a hátlap és a mutatók viszont polírozottak. Nem azt mondom, hogy rosszul néz ki, csak nem értem, mintha egy másik alkatrészes fiókból kerültek volna elő. A formájukra nem lehet panasz, az passzol az elnyúló, hosszú tokfülekhez, tehát az összkép jó, egyedül a felületkezelés érdekes, megnézném egyszer ezt a modellt szálcsiszolt mutatókkal. Ha alaposan szemügyre vesszük a dátumtárcsa elegáns betűtípusát, máris összeáll a kép: Ízig vérig francia dizájn. Hiába lenne érthető és indokolt, hogy mindenhol szálcsiszolt, minimális eleganciát muszáj volt belevigyenek. A Yema logó, a feliratok a számlapon, a dátumtárcsa, a polírozott mutatók mind-mind arra utalnak, hogy a sportos óra is tud őrizni némi eleganciát. Még akkor is, ha ott éppen erre pont semmi szükség nincs.
Az óra fő attrakciója a szerkezete. A gyártó állítása szerint in-house, ők maguk tervezték, fejlesztették és szerelték össze, a Morteau városában található üzemükben – noha a maps szerint tényleg egy régi üzem van a gyártó címén, én szívesen elmennék egy gyárlátogatásra. Hogy hol készülnek a Franciaországban tervezett és összeszerelt alkatrészek, azt a gyártó sem árulta el. De amellett, hogy nyilván egy érdeklődő órakedvelő mindig, mindent szeretne tudni, foglalkozzunk az eredménnyel. Az MBP1000 elnevezésű werk 31 köves, 28.800-as lengésszámon működik és 45 órás járástartalékkal bír – és fontos, hogy nem hasonlít egyik létező ETA szerkezetre sem. Az elmúlt 2-3 hétben kifejezetten pontosnak bizonyult nem csak gépen, de csuklón is, 3-4 másodpercen belüli napi járáseltéréssel működik.
Összességében tehát 749 euróért kaphatunk egy saját fejlesztésű szerkezettel ellátott, francia gyökerű sportórát, ami koronazáras, 300 méterig vízálló, zafírüveges és kifejezetten kényelmes fémszíjjal – plusz most épp ajándék gumiszíjjal – szerelik. Ha az alsó-, és alsó-középkategória kínálatát nézzük, olyan konkurensekkel találkozunk, mint Orient Mako 3 – lényegesen olcsóbban -, Seiko Prospex család több modellje, Orient Star diver, Tissot Seastar, Davosa Ternos, Steinhart O1, Certina DS Action Diver, és jó pár microbrand, akkor egy erős mezőnyben erős játékosként tekinthetünk a Yema Superman II-re.
Galéria:-
