Méltatlanul kevés figyelem terelődik a Swatch-ra, pedig akár azt is mondhatnánk, hogy Európa Casio-ja. Noha a Casio gyárt indokoltan drága órákat, a Swatch nem.
A Swatch-nak ott van erre a Swatch Group Tissot-tól az Omegán át a Harry Winstonig. A svájci óragyártás megmentésében szerepet játszó befektetői csoport, ami a sikerességét egy vidám, „funky-s”, és mindenekelőtt olcsó svájci órára alapozta. Erről sokkal részletesebben írtunk már egy korábbi, három részes cikksorozatunkban, ahol összefoglaltuk a svájci óraipar történelmét, különös figyelmet fordítva a kvarcválságra, és a svájci óraipart többnyire megmentő Swatch-ra, ez az epizód ITT érhető el.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A Swatch küldetése az volt, hogy a svájci óra olcsón eljusson az emberekhez, legyen szórakoztató, és az ember ruhatárában minden szetthez legyen egy Swatch, ami passzol. Így több, mint 30 év távlatából be kell lássuk, hogy sikerült ezt a koncepciót életben tartani.
Az első saját, munkával keresett pénzemből megvásárolt óra egy automata Swatch volt, 16 éves koromban, a mai napig megvan, igaz, meglátszik rajta minden egyes megélt év, de még ketyeg. Érdekes, hogy a Swatch sokszor ad ki külön témákhoz tartozó különkiadásokat. Mickey egér, jelentős cégek évfordulója, James Bond, stb. A James Bond itt a szívem csücske, hiszen lényegesen nagyobb ugrás mondjuk minden Bond-féle Omegát megvenni, mint Swatch-ot. Így például gyűjteményem egyik büszkesége a No Time To Die c. még be nem mutatott Bond filmhez készült Swatch, Q órája, a Swatch Q – alaposan kiveséztük ezt a modellt a vlogban is, ITT.
Amikor megláttam a Swatch három újdonságát, a két 34 milliméteres N-Igma modellt és ezt a 41 milliméteres Keep Turning (SUOB732 a referencia) típust, egyből felkeltették az érdeklődésem, siettem is a Swatch honlapjára. Az igazán érdekes, és számomra kellően látványos pont az óra megjelenésében a lézervágott számlap, amitől szkelettált is a számlap, meg nem is, hiszen látni a kivizöld dátum-, és a sötétebb zöld naptárcsa egészét de a szerkezetet alatta egyáltalán nem. A számlap széle, amin az óra-indexek vannak három vékony „híddal” ível át a szerkezet fölött. A 3 órai index pedig világos, hogy egyértelmű legyen, hol kell a dátumot leolvasni. A számlap számai engem a Porsche Design-ra emlékeztetnek. Nem pont olyanok, pusztán az összkép érzete – Porsche Design-nal foglalkoztunk a vlogunk EZEN epizódjában.
A 41 milliméteres tok nem újdonság a Swatch-tól rég nem változtatnak a bevált vonalakon, legfeljebb megpróbálkoznak újabb dizájnokkal. Oldalról nézve a domború plexivel nekem a szappantartó jut eszembe róla.
Fekete és műanyag. Pofonegyszerű és pontosan érezni, hogy rendszeres hordás mellett bár sokáig bírja, de a tervezés során még gondolat-szintjén sem merült fel, hogy az örökkévalóságnak készítsék.
Meglepően kényelmes és puha fekete gumiszíjat kapott, ez a Swatch Q elég gyenge minőségű, bár tényleg tetszetős szíja után kifejezetten felüdülés. A szerkezetről szívesen írnék pár sort, de nem lehet, mivel semmilyen információt nem ad a gyártó sem a vásárlóknak, sem a sajtóközleményekben az újságíróknak. Bár ETA logó és V8 felirat szerepel a hátlapon, az ETA V8 szerkezet más. Ebben valószínűleg egy egyszerű, 0 köves kvarc werk van, ami egy dologra képes: megbízhatóan mutatni az időt és a dátumot bármilyen egyéb extra funkció nélkül.
Az órával kapcsolatban volt még egy meglepetés számomra, amit a végére hagytam, pedig azzal szembesülünk először, ez pedig a csomagolás. A Swatch egész kreatívan áll ehhez a feladathoz, legyen szó a Bond-különkiadásokról, a Q „laptop-dobozáról” és számtalan másik típusról. A Swatch Keep Turning a szokásos hosszúkás, tégla alakú papírdobozban érkezik, amire piros alapon fehér betűkkel van felírva a márkanév, és hogy ki ne nyíljon a doboz, a külső papírgyűrű pontosan illeszkedik színben és feliratban a dobozhoz. Kinyitva a belseje is követi ezt a sémát.
Nem hiszem, hogy heteket kellett gondolkodnia egy egész csapatnak ezen ahhoz, hogy így nézzen ki és egy kifejezetten szerethető geg, főleg, ha ismerjük a Swatch első bekezdésekben bemutatott történelmi jelentőségét és felismerjük a svájci zászló színeit.
De hogy mondjunk negatívumot is, a korona – amit itt funkció hiányában nem lehet felhúzó koronának hívni – rendkívül igénytelen kinézetre és tapintásra is, a werk pedig egészen elképesztően hangosan ketyeg, nem lehet úgy elaludni, hogy csak az éjjeli szekrényre tesszük. Pedig hozzászoktam a mechanikus órák halk, sűrű ketyegéséhez, de ez a másodpercenkénti kalapácsütés elképesztő.
És hogy miért tartom indokolt impulzusvásárlásnak? Megláttam, rákerestem a Swatch német weboldalán, és megrendeltem. 80 euróba került, nagyjából mint 2 telitank az autóba, az egyetlen probléma, hogy a Swatch országonkénti webshopja csak az adott országba szállít, magyar webshop pedig nincs, ezért én csomag továbbító szolgáltatást használok, akikhez megrendelem, és indokolható áron továbbítják, ezesetben a 2 napos szállítás futárszolgálattal 11 euróba került, tehát 91 euróban állt meg az óra, ez nagyjából 32.000 forint. Ennyi pénzért egy színes, vidám, de nagyon egyszerű darabot sikerült találni, amire ránézek és megmosolyogtat. Meg persze látom, mennyi az idő.
