Az elmúlt hónapokban volt szerencsénk több ízben kapcsolódni a Porschéhoz. Tavaly novemberben és decemberben forgathattunk a budapesti Porsche Centrumban, többek között Porsche Design órával. Idén visszatértünk a “szentélybe”, és itt forgathattunk a Porsche és TAG Heuer újdonsült együttműködésének első gyümölcsével a Carrera Porsche Chronograph Special Editionnel.
Hirdetés
-----------
Az elkövetkező sorokban teljesen szubjektív élményeimet és emlékeimet szeretném megosztani a Kedves Olvasóval. Lehet benne rész, ahol nem ért velem egyet, ha ez így van, az teljesen normális.
Az autók és az órák két olyan hobbi/szerelem/életérzés, ami könnyen rabul ejti a férfiembert (a nőket is, de az ő nevükben nem merek nyilatkozni). A legszebb, amikor ez a két terület találkozik. Az okostelefon előtti időkben az óráknak és főleg a komplikációknak valódi szerepük volt a mindennapokban. A naptár funkció, az ébresztő, a stopper mind-mind a hétköznapokban is használatos funkció volt. Az autóversenyzéshez, a sportautókhoz ezek közül a stopper kapcsolódott legszorosabban, ezáltal a stopperes karórák, a kronográfok nőttek leginkább össze az autózással. A vintage kronók a lyuggatott “rally” bőrszíjon és egy old timer kabrió, vagy roadster a tökéletes recept ahhoz, hogy megtaláljuk a legjobb párosítást autó és óra között.
A Porsche pedig a legtöbb autókedvelő számára egy varázsszó. Ikonikus, különleges, legendás. A 911 az az autó, ami a farmotoros, hátsókerekes sportautók alfája és omegája. A Boxster pedig az akkor közelgő 21. század első szellőjével érkező hírnök, ami reagált a piaci igényekre és környezetre. Hiszen amikor 1996-ban megérkezett az elfogadhatóbb árú Porsche, a “gyilkos” farmotor helyett egy kezesebb elrendezésű középmotorral, vászontetővel, a 996-os Carrera dizájnelemeivel – ami a Porsche fanok között a legmegkérdőjelezhetőbbre sikeredett, sokan nem értették, miért kellett a megszokott kerek lámpát a csepp formájúra cserélni – egy jelentős űrt töltött be. Ez volt a 986-os Boxster.
A roadsterek – tehát kétszemélyes, kétüléses, nyitható tetejű autó – kategóriája talán ekkor élte fénykorát. Az autók könnyűek voltak és játékosak. BMW Z3, Mazda MX-5, MG TF, Lotus Elise, Honda S2000, Alfa Spider, Fiat Barchetta, Mercedes SLK. Mindnek megvolt a maga szépsége, az MX-5 elképesztően játékos volt és nem kellett vele gyorsan menni, hogy hatalmas élményben legyen részünk. A Lotus ennél eggyel még keményebb volt, a Honda S2000 pedig kimaxolta ezt, és sokáig egyedülálló volt kategóriájában (is), a literenkénti 120 lóerős teljesítménnyel, egész elképesztő 241 lóerőt adott le a kétliteres szívómotor – igaz, 1999-től -, az SLK pedig az MX-5 és Z3 mellé esett be a maga csillagos stílusában.
Ennek a kategóriának modern alapjait fektette le velük együtt a Boxster. Nem kellett sokat gondolkodni, várható volt, hogy teljesítményben, vezethetőségben és komfortban egyaránt az élre kíván törni. Homályosan emlékszem még, ahogy gyerekként lapozgatom az autósújságot, talán az Autó-motort, vagy az A2-t és nézegetem benne a fanok által megvetett, de nekem rendkívül tetsző belteret. Az automata váltó apró gombjait a négyküllős kormányon, a jellegzetes légbeömlőket és az érdekes, szokatlanul gömbölyű formákat, amik legalább annyira voltak szokatlanok a Porschés köröknek, mint a Peugeot 206 az egész világnak. A középső multimédiás kijelző pedig a netovábbja volt a szürke kelet-európai valóságból kiszakadni vágyó gyermeki énemnek.
201 lóerő az alapkivitelben, hátsókerék hajtás, középmotor, vászontető, M224-es kódon rendelhető sperrdiffi és 1250 kilogramm. Recept a szinte tökéletes élményautóhoz. Az MX-5 ’98-ban érkezett második generációja a nagyobb, 1.8-as motorral is “csak” 140 lóerőt tudott az 1100 kilogrammhoz, tehát a Porsche alapváltozatnának 6,2 kg/le súly-lóerő aránya állt szemben a 7,85 kg/le-vel. És azért az MX5-öt teszem a mérleg másik tálcájába, mert bár egészen más kategória, volt szerencsém közel 5 évig egy 2002-es NB(FL)-t hajtani, igaz, a kisebbik motorral, és én pontosan megértem, hogy miért magasztalják annyian. Az átlagembernek hozta el az élményautózást.
A Porsche ennek eggyel kifinomultabb változata, egy csipet stuttgarti luxussal. A következő lépcső az MX-5 után.
Hosszan lehetne sorolni a motorvariációkat a 2.5-ös boxer hathengerestől kezdve (boxer/roadster=boxster), hogy az miként lett 2.7-es és mikor jött a 3.2 literes, de ezeket a száraz adatokat számtalan helyen megtalálhatjuk a neten.
Hogy mennyire szalad az idő, akkor vesszük észre, amikor arra eszmélünk, hogy a gyerekként vágyott típus a 25. évét ünnepli. A negyedik generációt tapossa már a Boxster, most 718-as típusszámmal. Sok minden változott. Az alapmotor már kétliteres, turbós négyhengeres, cserébe 300 és 350 lóerővel választható, de a GTS 4.0 6 hengeres, 4 literes, 400 lóerős, csak úgy, mint a 25. évfordulós, jubileumi modell.
A Boxsterek alapára 58.395 euró, ami mai árfolyamon 20,96 millió forint. Ennyiért kaphatunk egy plug-in hybrid Toyota RAV4-et, 5-ös BMW-t, a Nissan 370Z roadster 2 millióval olcsóbb, Jaguar F-Type-ból nem találtam új árat, az egy éves darabok 20-22 millió körül mozognak, a BMW Z4M egy-két millióval olcsóbb alapáron, az MX-5 ND a 180 lóerős, 2 literes szívóval pedig fele a Boxster árának. Ebből semmilyen következtetést nem lehet levonni, mivel más-más szegmenst fednek le, ezért azt gondolom, hogy ezek az autók nem konkurenciái, hanem alternatívái egymásnak. A 370Z egy nyers, állati erő, érezni, hogy japán eredetű. A BMW Z4 egy hamisítatlan BMW, amit lehet imádni és lehet vele szemben közömbösnek lenni, de “jellegzetes” BMW. Ezt a nehéz rendesen kifejteni, de a BMW-k legfőbb jellemzője, hogy minden típusban ugyanaz a béemvésség rejtőzik.
Az MX-5 pedig egy mókás, szórakoztató élményautó, pontosan annyi erővel, hogy egy szavunk ne lehessen, de ízig-vérig japán. A Porsche pedig Porsche. Hiába mondják sokan, hogy “csak Boxster” és nem 911, de ugyanabból a varázsigéskönyvből írták a receptjét, ugyanabban a konyhában.
Ez a modell ünnepli most a 25. születésnapját, ahogy az én álmaim is arról a négyküllős bőrkormányról a süllyesztett automataváltó-gombokkal, a hathengeres boxermotorral.
Galéria:
