Melyik volt az első búváróra? A Rolex Submariner? Nem. Az Omega Seamaster? Nem. Hanem a Blancpain Fifty Fathoms.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Legalábbis ami a mai búváróra követelményeknek megfelel. Menetes koronazár, búvárlünetta, használható, biztos vízállóság, világító mutatók és indexek. Bár az Omega 1932-ben bemutatta a Marine típusú karóráját, az csak vízálló volt, de nem felelt meg a későbbiekben elterjedt búváróra-kritériumoknak. A néphiedelmek és a közbeszéd úgy tartja, hogy a Rolex Submariner volt az első, pedig ezt ők sosem állították. Annyit mondtak, hogy az első 100 méteres vízállósággal rendelkező búváróra. A Blancpain (ejtsd: blanpan) viszont pár hónappal előttük merült mélyre frissen elkészült búvárórájukkal, a Fifty Fathoms-szel. Fifty fathoms, magyarul ötven öl, ami 92,44 méter. Ekkor még nem gondolták, hogy ~ 8 méteren fog múlni a jövőjük.
A Fifty Fathoms (továbbiakban FF) volt az első, akinek a modern kori búváróra-követelményeket köszönhetjük. A menetes koronazár, a búvárlünetta, világító mutatók számok, valamint a fokozott vízállóság azóta is alapkövetelmény ahhoz, hogy egy órát búvárórának nevezhessünk (igaz, napjainkban már ISO szabvány is van erre, a 6425-ös szám alatt). A FF sokáig szerepelt a gyártó kollekciójában, míg a kvarcválság két vállra nem fektette. A kvarcválság közepén a mostanra az LVMH csoport tótumfaktumjává vált, akkor még csak ifjú közgazdász Jean-Claude Biver megvásárolta a halott márkát (Biverről és a Blancpain újraélesztéséről ITT már írtunk), feltámasztotta hamvaiból és amikor már elég jól ment a márkának, eladta a Swatch Groupnak.
Így lett olyan szerencséje az FF-nek, hogy idővel ismét gyártásba került. Most, hogy dióhéjban megismertük a márka történetét, foglalkozzunk kicsit az emberiséggel. A történelem minden jelentősebb korszakában volt egyfajta önpusztító ténykedése az emberiségnek, mégha az a kellő információ hiányában, csupa jóindulattal történt. Ilyen volt a 20. század első felében – tehát nem is olyan rég – a rádium láz. Azt gondolták, hogy ennek a csodás, rettenetesen sugárzó anyagnak különböző jótékony-, és gyógyhatásai vannak, amik valahol igaznak is bizonyultak. Valahol, papíron. Volt rádiumos víz, volt rádiumos rúzs, csoki, sőt, rádiumos óvszer is. Valamint kiemelkedő mennyiségű daganatos megbetegedés az enyhébbtől az olyan durváig, ahol fogászati beavatkozás közben gyakorlatilag leesett az álla a páciensnek, mármint csontozatilag. Ezekről bővebben is beszámolunk majd a régóta íródó, talán soha el nem készülő, rádium óraipari felhasználásával foglalkozó cikkünkben.
A FF 1953-as megjelenésekor az óraipar divatja volt, hogy a számlapon a mutatókat és az indexeket rádiumos festékkeverékkel töltötték. Nagyon erősen világított és ez például a búváróráknál kifejezetten hasznos volt. Ahogy az 50-es évek vége felé, 60-as évek elején az emberiség ráeszmélt a rádium káros hatására is, egyre inkább csökkentették az óraipari felhasználást – is -, végleg 1968-ban tiltották be, ekkor lett népszerű a tríciumos festékkeverék. A trícium felezési ideje 12,32 év, míg a rádiumé ~1600 év, ebből is látszik a két anyag közötti különbség. A hatvanas évek közepén a Blancpain a német hadsereget, azon belül a harci búvárokat, a Kampfschwimmert is ellátta órával (a Kampfschwimmerrel kevésbé békés időszakban már találkoztunk a Panerai múltját boncolgatva, katt!). A FF-nek ez a szériája volt az, amin a számlapon elég látványosan jelölték, hogy nem tartalmaz radioaktív anyagot. Ez a modell volt a Fifty Fathoms RPG1, másnéven BUND No Rad, azaz Bundeswehr No Radiation. Ennek a modellnek az újrakiadását ülhetjük meg most, 2021-ben.
A világ annyit változott, hogy a dátumkijelzés felkerült a számlapra, noha minden fórumon azt lehet hallani az igazán megszállottaktól – és kár lebecsülni őket, rengetegen vannak -, hogy miért kell az ilyen jellegű újrakiadásokra dátumot tenni? Senki nem érti. A Blancpain esetében a régiből volt dátumos és dátum nélküli is, de dátumos csak rövid ideig készült.
Ötletem sincs, hogy miért nem a dátum nélkülit adták ki újra, vagy a fehér keretet a dátumablak körül megtartva miért nem lett a számlappal meggyező színű a dátumtárcsa. Ékes példája az ilyen modelleknek még a Longines Legend Diver, ahol napjainkban is kapható a dátumos újrakiadás, a dátum nélküli aránylag rövid ideig volt és mindenki azt keresi.
Megbocsátható a dátum, ha a fekete számlap mellé egy nem feltűnő, fekete dátumtárcsa kerül, amin vékony fehér számmal írják ki a dátumot. Ez egy szolid megoldás, nem tolakodó de mégis van, még a fehér keret is megmaradhatott volna a dátumablak körül. Igazából alapelvárásnak kéne lenni a gyártókkal szemben, hogy ha nem a dátum a fő attrakció, akkor a dátumtárcsa ne üssön el a számlaptól. A Blancpainnál a No Rad újrakiadás tervezésénél pont egy olyan régi típust vettek elő, ami inkább a mai trendeknek felel meg, semmint a régieknek. Tehát érthető, hogy a fehér keretes, fehér dátumtárcsás verzió is létezett, de ugyanakkor létezett dátum nélkül is.
Ha túltettük magunkat az egyébként lényegtelen dátum-problémán, nagyjából végére is értünk a negatívumoknak. Az óra mérete kiváló, 40,3 milliméter, a vastagsága pedig 13,2, a tokfülek nem túl hosszúak, de nem is túl rövidek, optimális méretnek tűnik a számok alapján. A 300 méteres vízállóság mellett a korona menetesen záródik és apró koronavédők őrzik. Hogy a korhűséget megtartsa, ún. tropic gumiszíjat társítottak hozzá, a hatvanas, hetvenes években kifejezetten nagy divatja volt ennek a mintának és anyagnak, napjainkban is kapható. A tok kidolgozására egy pillanatig sem lehet panasz. A lünetta zafírból készült, csak úgy, mint a korábbi FF modellen – a régi darabokon ez plexi volt.
A 1151-es automata szerkezet a Blancpain saját fejlesztése, szilícium hajszálrugóval és 100 óra (!!!) járástartalékkal – 3,25 milliméteres vastagsággal. Ez a méret az automata szerkezetek között a vékonyabbak közé sorolja a 1151-est, a 100 órás járástartalék pedig kuriózumnak számít – sajnos – még mindig, 2021-ben, hiába csak 21.600-as lengésszám mellett teljesít ennyit.
Kamerás eszközt küld az emberiség a Marsra, de a legendás svájci óragyártók nem tudnak összehozni 100 órás járástartalékot adott méretű rugóházban, sorozatgyártásban. Le a kalappal a Blancpain előtt, hogy nekik sikerült.
A dátumtárcsa sajnos elvitte a show-t a számlapról. Jó látni, hogy nem az volt a cél, hogy hasonlítson, hanem, hogy amennyire csak lehet, olyan legyen, mint a régi. A mutatók, indexek formája megegyezik az ős modellel, és 6 óra fölött a hatalmas ikon, ami jelzi, hogy az óra nem tartalmaz sugárzó anyagot, szintén, mint a régin. Minthogy sem rádium, sem trícium nem lehet már órán, ezen a modellen is Super Luminova világító festéket alkalmaztak, annak is az „old radium” változatát, ami megszokott fehér alapszín helyett kicsit sárgás/narancsos némi bézs színnel. Az órakedvelők között nagyon sokan ki nem állhatják ezt az „ál-vintázs” megoldást, nekem személy szerint tetszik. Ha tényleg vintage hangulatot akarnak elérni modern köntösben, akkor ez ezzel jár.
Amióta a sajtóközleményt elolvastam, azon gondolkodom, hogy azért készül 500 darabos limitációban ez a modell, mert nem bíznak benne, vagy mert így próbálják felnyomni az érdeklődést legalább annyira, hogy elfogyjon mind az 500? Mint óra, nagyon jó darab. Mint múltidéző modell, szintén. A sztori is jó. Meglátjuk mire lesz képes a 13.180 eurós árcédulával.
Ami már csak egy széljegyzetet érdemel: a No Rad modellről 10 éve már megemlékeztek egyszer LINK.
Galéria:
