Pilótaóra. A márka, amiről a legtöbb órakedvelőnek a repülőgépek műszerfali mérőeszközei által ihletett négyzet alakú óra jut az eszébe.
Hirdetés
-----------
Többször foglalkoztunk a márkával a vlogunkban is, egy kezdeti részben egy szkelettált kronóval ITT, az egyik csúnya órás részünkben egy arany-acél modellel itt és egy rendhagyó, kerek modellel is, ebben az epizódban. Említettünk már, hogy a jól csengő név mögött, ami első hallásra olyan, mint egy amerikai Patek Philippe vagy Jaeger-LeCoultre, ez a Bell nem az a Bell, akiről hallottunk már, Ross pedig… na igen. Bruno Belamich (“Bell”) és Carlos Rosillo (“Ross”) alapították a márkát a 90-es évek végén, ekkoriban Bruno éppen Helmut Sinn-nél volt gyakornok. A fő vonal az olyan pilótaórák készítése volt, amik teljesen műszer-érzetet keltenek, mintha a repülőgép műszerfalából lennének frissen kipattintva.
Ebből lettek a négyzet alakú, műszeregységre hajazó kollekciók. Mostanra egy kicsit felhígult a kínálat, és van már mindenféle összeállításban – ami egyrészről jó, mert tényleg minden ízlést kielégít, másrészt viszont olykor-olykor eltávolodnak az alapvető irányoktól.
PVD fekete acél, sima acél, kerámia, titán, arany-acél modellek közül lehet válogatni, különböző méretek, számlapszínek és komplikációk (!) állnak rendelkezésre, a nagyon egyszerűtől a nehezen befogadhatóig.
Ami most szembejött, egy 500 darabos limitált kiadás egyik darabja, leánykori neve BR 01-92-SBla, művészneve Phantom, ami röviden össze is foglalja a típust. Ahogy J.C. Biver mondaná, “All black”, és ez esetben tényleg all black, mivel az óra minden része fekete. A tok, a szíj, a számlap, mutatók, minden.
A cikk címe megtévesztő, mivel feketesége ellenére mégis jól leolvasható, mivel a számlap és mutatók anyaga különbözik, sőt az indexek is kiemelkednek, ezért hiába fekete minden, nagyon jól leolvasható, a tükröződésmentes zafírüvegnek köszönhetően a csillogás sem fogja ezt megzavarni. A mutatók még világítanak is, igaz hosszú idő kell, hogy feltöltődjenek, és nem is világítanak túl erősen, de dicséretes, hogy megoldották.
A tok elején a számlap körül négy csavart találunk, amitől tényleg olyan érzésünk támad, mintha egy vadászgép műszerfalából applikáltuk volna ki. A hátlap is kellő képen “indusztriális”, apró ábrán láthatjuk, hogy milyen és mekkora kulcs kell ahhoz, hogy a hátlapot levegyük. Itt látjuk az óra pontos típusát, limitáció számát, és egy nagyon érdekes csavart, amihez csak annyit írtak: do not unscrew, tehát ne csavard ki. Ez egy egészen izgalmas kérdést vet fel: Miért? És máris nyúlunk a csavarhúzó felé…
A szerkezet egy ETA 2892-a2, ezen nem spórolt a gyártó, és ezzel a szerkezettel tudta a 46×46 milliméteres, kifejezetten nagy tokot értelmezhető vastagságon belül tartani. 40 óra körüli járástartalék és pontos járás jellemzi. A gyári bund szíj kényelmes, hiába gyöngyvászon-jellegű anyagból készült, kifejezetten kényelmes viselet, noha kisebb csuklóra túl hosszú, nem jó helyen van a tépőzár. Pár napig egy gumiszíjjal viseltem, ha kellőképpen puha és csuklóra simul, akkor nagy baj nem lehet.
Érdekes volt az együtt töltött idő alatt, hogy nem zavart annyira, mint amennyire nagy. A G-shockjaim többsége ennél minden irányban nagyobb, vastagabbak is. Ennél az óránál nem zavart a méret. Mivel a tokfülek nagyon rövidek, ezért egyáltalán nem érezni 46×46 milliméteresnek, ha megnézzük, hogy egy 36 milliméteres Rolex Datejust 43 milliméter tokfültől tokfülig – tehát az óra teljes hossza -, és egy Seiko SKX 46 milliméter, akkor érthetjük, hogy mégis hogyan lehet a Phantom a 46 milliméteres tokkal, és a néhány milliméteres apró tokfülekkel egy viselhető méretű óra. Ettől még 18 centiméternél kisebb átmérőjű csuklóra nem ajánlanám.
Összességében egy kellemes csalódás, a fekete semmilyensége teszi pont annyira izgalmassá, hogy ne legyen unalmas, a forma pedig annyira ritka, hogy ha nem a számlapban, akkor a tok vonalaiban el lehet veszni néhány percre. A fekete felületkezelés bár tartogat némi kockázatot, de átlagos, hétköznapi viselés során egy-két évtized mindenképpen kell ahhoz, hogy látványosan és zavaróan kopjon, hacsak nem szélsőséges használatnak tesszük ki.
Az újkori ára ~4.000 euró körül lehetett és kategóriájához képest gyorsan elfogyott mind az 500 darab. Később, hogy ne maradjon Phantom nélkül a gyártó, bemutatták a BR 03-92-es változatot, tehát ugyanezt, 42 milliméteres tokban, 3.600 euróért, a 46 milliméteres tokokat viszont szép lassan kivezették a kínálatból, már csak három, halálfejes változatot találunk az oldalon. Hogy a Phantom értéke miként változhat, mint valóban ritka Bell & Ross, az kérdés. A márka körül nincs akkora hájp, mint néhány túlon-túl népszerű gyártó körül, viszont mindenképpen különleges, egyedülálló formavilággal dolgoznak, nem jön szembe velünk minden sarkon. Ezen a konkrét darabon kívül nem találtam többet az online piactereken a cikk írásakor.
