Robosztus, középkategóriás búváróra látványos elemekkel. Erről szólt az Aquaracer előző generációja és szól az új modellcsalád is.
Az új generáció dizájnelemeit nagyban befolyásolták a nyolcvanas évek modelljei – a gyártó szerint mindenképp, én azért hozzátenném, hogy az új típusokban a 2004-es gömbölyded Aquaracer inkább felfedezhető.
A robosztus, masszív formavilágot megőrizve, némileg gömbölyítve álmodták meg az újdonságokat, amikből két méret, 36 és 43 milliméteres változat is készült.
Az idei modellek hangulatukban nagyon hasonlítanak a kifutó generációra, mégis, szinte mindenben különböznek. A tok 43 milliméteres és 300 méterig vízálló, ez eddig nem új, viszont elvárt. A tok vonalai határozottabbak, a koronavédő körül és kilenc óránál élesebbek a vonalak és törések. A tok oldal már nem csak egy vízszintesből és függőlegesből áll, hanem az élére kapott egy látványos, polírozott letörést (anglázs). A szíj is változott, valamint új csat is készült. A lünetta némileg finomabb vonalakat kapott, és kevésbé robosztus betűtípust.
A számlap alapja, a keresztbe csíkos textúra nem változott, viszont az eddigi, finoman szűkülő pálcika indexeket kerek és ék alakú indexek váltották. Pontosabban a kerek sem kerek, közelebbről megnézve láthatjuk, hogy 8 szögletű az alapjuk. Az egyenes mutatópárból csak a percmutató maradt egyenes, az óramutató kard formájú lett.
A dátum átkerült 3-tól 6 órához, és a zafírüveg belső felére került egy nagyító. Nem rossz megoldás, az Ulysse Nardin ezt már kimaxolta, és megcsinálták úgy, hogy pont jó méret legyen és ne torzítson, ezt a TAG Heuernek első nekifutásra nem sikerült, pedig lássuk be, nem Holdra szállás.
A szerkezet nem változott, maradt a Calibre5 néven emlegetett Sellita SW200.
Színváltozatokban “szokatlan” a választék:
- acél tok – ezüst számlap – fekete lünetta
- acél tok – kék számlap – kék lünetta
- acél tok – fekete számlap – fekete lünetta
- homokszórt titán tok (Grade 2) – zöld számlap – zöld lünetta
- titán tok (Grade 5) – fekete számlap – fekete lünetta (limitált)
Érdekes a limitált modell, amit a nyolcvanas évek beli ref.844-es modell tiszteletére készítettek. A fekete számlap és lünetta mellett jól mutat a régies hatást keltő old-radium SuperLuminova festék az indexekben és a mutatókban, és a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát idéző gumiszíj is passzol a hangulathoz. Kár, hogy a 844 darabot nem egyesével sorszámozták, hanem “one of 844”, azaz egy a 844-ből felirat kerül mindegyikre.
A 36 milliméteres változatok egyértelműen a hölgyeknek szólnak, főleg a gyémánt indexes. Arányos kicsinyített másai a 43-as változatoknak.
Hasznára válhat az Aquaracer kollekciónak a frissítés, de a forma helyett én továbbra is azt tartom aggasztónak, hogy olyan minőségű hamisítványok készülnék már a kifutó Aquaracer modellekből, dobozzal, papírral, hogy ezek bevizsgálását hazánkban szinte sehol nem vállalják – törekedhetne a gyártó inkább olyan megoldásokra, amik nehezebbé teszik a hamisítást. Mert 2021-ben Sellita SW200-at tokozni egy bolti áron 2850 eurós órába (ami jelen árfolyam mellett már átlépi az egymillió forintot), szerintem több, mint véleményes. Ennél még a Hamiltonokban használt H30-as werk is sokkal jobb megoldás lenne (naptárcsa nélkül), de bármilyen módon odatehetné magát ezen a fronton a márka, ha más nem, közösködhetne egy gyártóval, mint mondjuk a Breitling és a Tudor teszik. De az is lehet, hogy a TAG Heuer felmérései szerint az Aquaracer vásárlókat nem érdekli, mi van benne. Ilyen is lehet.
