A Seiko idén ünnepli megalapításának 140. évfordulóját. Az évfordulóra, hűen a Seiko cégcsoport méretéhez, eddig is számtalan jubileumi, limitált órát készítettek. Az évfordulós órák között megjelent az idei év slágerszíne, a zöld, most az egyik bezöldített búvárórájukat teszteltük.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A Seiko 140. évfordulós óráiról írtunk a kronometer.hu-n is, például itt, itt és itt. A Seiko többször alkalmazta már azt a módszert, hogy egy népszerű vintage elődöt újraértelmeztek. Az újraértelmezés azt jelenti, hogy az eredetitől kisebb-nagyobb mértékben eltérő, modernizált designnal, változatos színekben készül az óra, a jelenlegi igényekre alakítva, jobban elérhetővé téve árban és tulajdonságokban. Így készültek el a legelső búváróra, a 62MAS átértelmezései (cikkek erről itt és itt ) vagy a Willard becenevű, teljesen egyedi koronavédő megoldást alkalmazó búvárórára hasonlító utódok. Tavaly év végén pedig Seiko egyik legkomolyabb búvárórájának újragondolására került sor.
A Seiko kínálatának évtizedek, 1967 óta része az a jól megtermett búváróra, amit a kezdeti számlap felirat miatt sokan Marinemasternek hívnak. Az eltelt több mint 50 év alatt nagyon sok verziója jelent meg, például ez és ez . A Marinemaster történetéről bővebben itt lehet olvasni.
A Marinemaster – vagy mostanra megszilárdult típusneve szerint az SLA – sokak által kedvelt, jó minőségű, jó szerkezettel felszerelt óra. De mindegyik változatnak van egy közös vonása, ami problémát okozhat a mindennapi használatban: nagy, magas és nehéz órák. A nagy méretet indokolja a műszaki tartalom – 300 méteres vízállóság, egy darabból készült monoblokk tok, jó kezelhetőség és leolvashatóság szinte minden környezetben – de sokak számára a hordhatóságnak ez nem tesz jót.
A tavaly év végén megjelent újraértelmezett sorozat erre kínál megoldást. Hasonló design-nal készül, mint a Marinemaster, de valamivel kisebb, és ami legalább ilyen fontos, milliméterekkel alacsonyabb. Ez sem kicsi óra, a 42 mm szélességű, 12 mm magasságú tok is méretes. A hasonló külső és a kisebb méret miatt elkezdett terjedni a Baby Marinemaster becenév, de egy ilyen órát bébinek nevezni kb. olyan, mint a 2 méteres, 140 kilós kigyúrt pankrátor 16 évesen is már 180 cm magas és 100 kilós fiát így hívni – lehetséges, de nem igazán találó. Szintén terjed az az elnevezés, amely a hasonlóság és a vízállóság alapján a „nagy” Marinemastert (MM) MM300-nak (300 méteres vízállóság), a kisebb utódot MM200-nak (200 méteres vízállóság) hívja. Az egyszerűség kedvéért a cikkben is így szerepelnek ezután.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Az első kettő MM200 a kék számlapos, fekete lünettás SPB187J és a fekete számlapos, fém lünettás SPB185 volt tavaly év végén, majd valamivel később, idén jelent meg a cikkben szereplő, 6000 darabos limitációval készülő zöld színváltozat. A sorozat negyedik színváltozata a csak Seiko butikokban kapható, sötétbarna számlapos, fekete-arany lünettás SPB240.
Az évfordulós zöld sorozatot három Prospex búváróra alkotja. Az egyik közülük az MM300 SLA047, a zöldek másik két tagja a Solar technológiát felvonultató SSC807 kronográf, és a cikkünkben szereplő SPB207. A Seiko szerint az órák zöld számlapja az óceánnak azt a színét adja vissza, ami a búvárok által kedvelt, korallzátonyokkal és mangrove erdőkkel körülvett Iriomote szigetnél látható.
Ezt az órát leginkább két módon érdemes megvizsgálni. Az egyik szempont, hogy önmagában milyen óra, a másik, hogy a valamivel több, mint kétszer ennyibe kerülő, szintén zöld számlapos MM300 – amelynek listaára 1.190.000 Ft, az MM200-é 499.000 Ft – miben eltérő.
Az MM200 technikai jellemzői jól illeszkednek a Seiko hasonló árkategóriás óráinak sorába. A tokban a 6R35 jelű, dátumos, kézzel is húzható automata szerkezet található, ami a Seiko középkategóriás, jól ismert, kipróbált kalibere. Nagy előnye, hogy járástartaléka elég magas, kb 70 óra. Ez a használhatóságot jelentősen növeli, ha egy teljes hétvégén vagy rövidebb pihenő, szabadság alatt nem hordjuk, után még mindig járni fog. Jellemzői alapján a svájci szerkezetek közül nagyjából az ETA c07.611 hasonlítható hozzá – ez a műanyag alkatrészeket nem tartalmazó Powermatic 80 – amit a Swatch Group sok három mutatós órájában, Radokban, Certinákban, Midokban használnak.
A szerkezetből egyébként semmit sem látunk, a menetes hátlap vastag acél, a klasszikus Seiko hullámos, cunamis motívummal. A tok vastagsága miatt az óra ketyegését sem fogjuk hallani, csak a másodpercmutató árulkodik arról, ha jár. Az MM300-ban magasabb minőségű szerkezet van, a Seikok felső kategóriájában használt 8L35. A 8L35 jobban kidolgozott szerkezet, de a járástartaléka rövidebb, kb. 55 óra. A mindennapi használatban szerintem nagy előnyt jelent a hosszabb járástartalék annak ellenére, hogy maga a szerkezet kevésbé kidolgozott.
Az MM200 másodpercmutatója erős utalás az elődökre. Az óra többi színétől teljesen elütően a mutató arany színű, hegyén fehér és piros pötty látható, ez a motívum már a korai Marinemastereken is megjelent. 3 óránál van a dátumablak, amit egyszerűen megoldott a Seiko, a számlap kivágásán keresztül láthatjuk a fehér alapon fekete számokat. A dátumablak és a mellette lévő kis index láthatóan megpróbálja tükrözni a 9 óránál lévőt, ezzel úgy-ahogy megteremtve a vizuális egyensúlyt. De a legjobb dátum megoldás szerintem még mindig a legkorábbi MM300 elődöké, ahol a 3 óránál lévő index helyett beraktak egy jó nagy dátumablakot, ugyanolyan színű és anyagú kerettel, mint az indexé. Személyes ízlésemnek általában jobban megfelelnek a dátumos órák, de itt igazából a zöld számlap a legfontosabb attrakció, ezért most nyugodtan elhagyhatták volna a dátumot.
A tok kidolgozása kimondottan jó, a polírozott és szálcsiszolt részek szépen váltják, kiegészítik egymást, formája miatt jól felfekszik a csuklóra, jól hordható, kényelmes. Az órának szerintem jót tesz, hogy kissé szürkés, titánszerű a fém színe, a megszokott fehéres-világos acélnál sötétebb. Az MM300 tokja egyébként teljesen más megoldással készül, egy darabból, nincsen külön hátlapja, mint az MM200-nak.
Meg kell említeni az óra szerintem leginkább kidolgozatlan részét, a korona tokhoz illesztését. A zárható korona helye nincsen igazán kitalálva, nem fekszik fel teljesen a tokra, ezért becsavarás után marad egy kis hely a lünetta felé meghajló tok és a korona között. A használhatóságot ez egyáltalán nem zavarja, de meglepő, ilyen szintű óránál nem ezt várjuk. Az MM300-nál a korona helye megfelelően kialakított, betekerés, zárás után felfekszik a számára kialakított felületre. Apró különbség, hogy az MM300 koronájára felkerült a Seiko Prospex logoja, az MM200-nál ez hiányzik.
Az MM200 fémszíját szintén pozitív élményként tudom leírni, kényelmes, masszív, nekem jobban is tetszett, mint az MM300 hasonló felépítésű, mégis kevésbé kényelmes fémszíja.
Az MM200 összességében jól kidolgozott óra, kényelmes, jó a mérete, a csatja, a szerkezete jó minőségű, meghosszabbított járástartalékkal, csalódásmentes vétel. Az órához adnak még egy zöld gumiszíjat, de akár feketével is jól mutat a fekete lünetta és a sötétzöld számlap.
Ebben az árkategóriában az órának már nagyon komoly svájci, német stb. versenytársai vannak. Ha a zöld számlap és a korlátozott darabszám nem fontos, a színekben eltérő, nem limitált Seiko SPB187, SPB185 és SPB240 olcsóbb, listaáruk 450.000 Ft.
Szerencsére válogatni van miből, ezért leginkább ízlés kérdése, ki mit választ, ha ennyit szeretne költeni új búvárórára.
Galéria:
