A svájci óragyártás aranykorának sok márkája tűnt el a 20. század végére, azután vagy újjá tudtak éledni, vagy nem. Egyikük az Universal Geneve, aminek órái máig keresettek a gyűjtők között. Meg is próbálták újraéleszteni a régi dicsőséget, de ez az akció nem igazán sikerült, bár működnek, de takaréklángon, keleti kapcsolatokkal. A tesztünkben szereplő óra a hanyatló időszakukban készült, az akkor jellemző stílusban.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Az Universal Geneve leginkább vintage kronográfjairól nevezetes – ahogy azt Nina Rindt csuklóján is láttuk -, különösen a holdfázisos, komplikációs és a sport kronográfjaik gyűjtői darabok. Áruk is ennek megfelelő, a komolyabb, jó állapotú órák könnyedén elérik a tízezer vagy több tízezer dolláros kategóriát. Nagyon sok UG kronográfon a „Compax” név szerepelt, volt például Uni-Compax, Tri-Compax, Space Compax. Szintén nevezetes a Polerouter, amelyet Gerald Genta, a jelenleg leghíresebb designer tervezett 1954-ben, 23 éves korában a Scandinavian Airlines Systems (SAS) számára. A SAS a Koppenhága-Los Angeles utat az Északi Sarkon keresztül repülte, pilótái az elsők között kaptak ezekből az órákból, innen a Polerouter név.
Az Universal Geneve 1894-ben induló történelméről és óráiról egész könyvet lehetne írni, de ennek a tesztnek ez nem célja, ugorjunk előre az 1990-es évekig. A kvarcválság ekkor már megtörtént, a svájci óragyártás éppen útkeresésben és a nagy mechanikus óra reneszánsz kezdetén van, küzdenek a túlélésért. Mindeközben az 1980-as, 1990-es évek mondjuk úgy, hogy megosztó, de minimum zavaros designja uralkodik. Tudom, hogy ez a formavilág mostanában retró néven sokaknak tetszik, de nekem nem jön be igazán. Lehet, hogy túl sok narancssárga műanyag konyhabútort, famintás PVC padlót, piros műbőr fotelt és hasonlókat láttam gyerekkoromban.
Az UG órái a külső design mellett a műszaki tartalomról is híresek voltak, a legkomolyabb szerkezetekkel dolgoztak, saját szerkezeteket készítettek és használták az akkori, méltán híres Valjoux szerkezeteket is (például Valjoux 23, 72).
A tesztben lévő óra az UG 1990-es állapotának és az időszaknak jó összefoglalása, esszenciája, igazából ezért érdekes. Az, hogy tetszik vagy sem, egyéni ízlés kérdése, ebbe nem érdemes mélyen belemenni, mindenképpen el kell ismerni, hogy vannak rajta jó részletek. Az órán jól látszik, hogy próbálták megtartani a „Compaxos” hagyományokat és ezzel egyidejűleg az 1990-es évek formavilágához alakítani az órát, lehetőleg költséghatékonyan. Láthatjuk rajta a Tri-Compax feliratot, a holdfázist, de a mutatók kiosztása már nem a klasszikus Tri-Compax, hanem a benne lévő, különlegesnek nem nevezhető Valjoux 7751 szerkezetnek megfelelő (ilyen például a peremdátum vagy a hiányzó segédszámlap 3 óránál).
Az arany-acél megoldással az óra komolyságát és értékét szokás hangsúlyozni, a lünetta, a nyomógombok és a korona sem acél. A lünetta mintázata ebben az időszakban több nagy márka óráin megjelent, ez a „disco volante” azaz repülő csészealj, a Vacheron Constantin és az Audemars Piguet is használta. A számlapon hasonló a mintázat, az indexek is ezt ismétlik, a tervezés átgondoltsága jól látható. Nagy baj nincsen ezzel az órával, megcsinálták normálisan, megbízható szerkezettel, a tok mérete ma is hordható 39 mm. A kidolgozással különösebb probléma nincsen, de nem mondhatjuk kivételesnek és az óra szerkezete sem különleges, a 20. század vége felé sok hasonló óra készült. Így nem csoda, ha ez a típus inkább a futottak még kategóriába tartozik, eltérően a korábbi UG típusoktól, amelyek között előfordulnak kivételes kinézetű és működésű, keresett órák.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Az UG-t láthatóan még vitte az 1990-es években is a lendület, nem szűnt meg, sőt. most is működik. De ekkor már beleszürkült a középmezőnybe és kezdte elveszteni a vásárlókért és pénztárcájukért folytatott versenyt, amit ez az óra is jól mutat a külső és belső átlagosságával. A 2000-es években volt egy nagyobb akciójuk, amikor több új típussal jelentek meg, de az áttörés elmaradt.
A honlap szerint jelenleg már távol-keleti az UG, Hong-Kongban, Szingapúrban, Thaiföldön, Kínában és Malajziában érhetőek el.
A honlapon keresztül megkerestem a gyártót, hogy kiderüljön, olvassa még valaki az üzeneteket. Arra az angol nyelvű kérdésre, hogy hol lehetne megnézni az óráikat (tényleg érdekel, most milyenek) francia nyelvű válasz érkezett. Nem a kérdésre válaszoltak, hanem leírták, hogy ha szeretném javíttatni az UG órámat, küldjek fényképeket, amire majd válaszolnak. A levél végén egy svájci cím szerepelt, ami a honlapon lévő távol-keleti elérhetőségi információktól némileg eltér, így végül nem derült ki, most pontosan milyen módon és hol működik az UG.
Sosem jó látni az ilyen nagy hagyományokkal rendelkező és egy időben meghatározó nevek eltűnését, de az óragyártás piaci alapon működik és nagyon komoly befektetést, munkát igényel a folyamatos sikerek fenntartása, a fejlesztések még a legismertebb neveknek is. Van amikor ez csak „facelifting”, 1 mm-t növelnek a tokon, vagy a koronát jobb oldalról átteszik bal oldalra, de valami újat mindig kell mutatni.
Galéria:
