Láttad, amikor megjelent az alig valamit változott 5811-es Nautilus kizárólag fehéraranyban. Megélted, hogy egy használt Rolex kétszer annyiba kerüljön, mint egy új.
A szemed előtt végezte ki saját magát a több, mint 100 éves Baselworld óraexpó.
Sorban álltál egy Swatch-ért, ami úgy néz ki mint egy Omega, Omega logóval, csak műanyagból, kvarc szerkezettel.
Követted, ahogy az Hublot átalakul „aranyóra gumiszíjon” gyártóból a 21. századi óraipar egyik leginnovatívabb márkájává. Azt hiszed, mindent láttál, ami a modernkori óraipart jelenti?
De stopper által mért időt elcsilingelő Speedmastert még te sem láttál, igaz?
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Elképesztő újdonsággal rukkolt elő az Omega mára virradóra. Két új modellt mutatott be Project Colibri címszóval, amiknek nem is az anyaga különleges, vagy a mérete, vagy a színösszeállítása, hanem a funkciója: Mindkettő percütős – a maga módján.
Ez azért igazán különleges, mert az Omega egy felsőkategóriás-, kollekciójának nagyrészével a luxus szegmenst már-már elérő gyártó, ami a hétköznapi megpróbáltatásoknak példásan ellenálló, nagy pontosságú, -többnyire- mechanikus órákat készítő cég. Nem viszik túlzásba, nincsenek különösebb komplikációk – egy-két rendhagyó kivételtől eltekintve. Nincs uszálymutatós stopper (rattrapante), öröknaptár – éves naptár van a Globemaster családban -, percütés sincs.
Legalábbis eddig nem volt. Most viszont az Omega a Blancpainnal (ejtsd: blanpan) karöltve elkészítette a Calibre 1932 névre keresztelt, ütős szerkezetet. Az Omega ezzel a werkkel az 1892-ben készített percütős szerkezetének emlékét ébresztette fel, különösen méltó módon. A werk nagyrésze a cég saját 18 karátos aranyötvözetéből, Sedna Goldból készült, 46,44 gramm aranyat tartalmaz. A percütő gongjai is aranyból készültek, a különböző anyagok ugyanis egészen más hangzást biztosítanak egy ütős szerkezetnek. A járástartalék 60 óra, a gátszerkezet természetesen az Omega egyik védjegye, a koaxiális gátszerkezet, és különösen magas, 5 Hertzes frekvencián, azaz 36.000-es lengésszámon dolgozik, hogy a stopper alkalmas legyen tizedmásodperc pontos mérésre.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Az 1932-es modell egy formailag méltó visszaemlékezés az 1932-es los angelesi olimpián használt Omega stopperekre. Egészen „beépítés” jellege van, főleg, hogy kapunk egy nyakba akasztható lógót, aminek a csatrésze arany, így a szíjat levéve, és ezt felhelyezve máris nyakban lógó stopperként használhatjuk – vagy karóraként, ha rajta hagyjuk a bőrszíjat.
A számlap körüli percgyűrű 925-ös ezüstből készült és kézzel gilosálták, a számlap maga pedig fehérarany, Grand Feu zománccal finiselve. 12 óránál a stopper 15 perces percgyűjtőjét, 6 óránál egy folyamatos másodperc mutató segédszámlapot látunk, amit 6 óra felől körbevesz a percütő mechanizmus két kalapácsa. Érdekesség, hogy nem sima stopperrel, hanem uszálymutatóssal van dolgunk. A (monopusher) stoppert a koronából kilógó gombbal indítjuk, a rattrapante részidejét a 11 órai gombbal állíthatjuk meg, a percütést pedig az 5 óránál található gombbal indítjuk.
Tehát, ha az 5 óránál lévő gombot megnyomjuk, akkor pedig elcsilingeli a stopper által mért aktuális órát, tízpercet és onnan számolt percet. Ez azért érdekes, mert az órán nincs óragyűjtő, tehát leolvasni a stopper által mért órákat nem tudjuk – ettől még az áttétel létezik.
Az óra átmérője 45 milliméter, vastagsága éppen 17 mm, és 185 grammot nyom bőrszíjjal.
Míg az 1932-es modell inkább egy zsebstopperre hajaz, addig itt a Speedmaster Chrono Chime, ami a CK2998-as Speedmaster újragondolása, szintén a Calibre 1932-őt felhasználva. A mérete ennek a modellnek is tekintélyes, 45 milliméter, ehhez közel 17,3 milliméteres vastagság társul. Mivel itt a szerkezeten és a tokon kívül a szíj is 18 karátos Sedna aranyból készült, így az összsúly 326 gramm, ami viszont már jelentős tömeg.
A Speedmasterbe a szerkezetet 3 órával jobbra elforgatva szerelték, így került 3 órához a korona, 2 órához a részidő gombja, és 8 órához a percütés gombja.
A számlap alapja Sedna aranyból készült, a percgyűrű és a két segédszámlap látványosan, de ízlésesen gilosált, a szabadon maradt rész pedig kék aventurin, Grand Feu zománctechnológiával lezárva. A segédszámlapok is elfordultak a szerkezettel együtt, így a percgyűjtőt 3 óránál, a folyamatos kismásodpercet pedig 9 óránál találjuk.
A mutatók és a szimmetrikus tokforma – másik szimmetrikus modellel, a CK2915 újragondolásával, a Speedmaster ’57 Broad Arrow-val nemrégen foglalkoztunk írásban ITT, videóban pedig ITT- a régi CK2998-at idézi, a szíj szemformáit legutóbb a Moonwatchon láthattuk, itt 21-ről 16 milliméterre szűkül. A szerkezetet az üveg hátlapon keresztül csodálhatjuk meg.
Mivel a két modell ára bőven meghaladja egy a világ bármely pontján élő átlagos középosztálybeli család több éves keresetét, ezért nagyon valószínű, hogy nem találkozunk ilyen modellel minden nap. A Museumért 420.000-, a Speedy-ért 450.000 frankot kér a gyártó, azaz 175 és 188 millió (!) forintot.
Azt viszont fontos leszögezni, hogy mégha egy egész jó helyzetből is indul az Omega a Swatch Groupon belül, olyan partnerekkel, csoporttársakkal, mint a Blancpain, különösen nagy teljesítmény elkészíteni egy ilyen szerkezetet – mégha hat évig is készült. És nem csak azért, mert egy decimális stoppercütő van benne, hanem mert elképesztő szépen oldották meg a feladatot, és ezzel a szerkezettel az Omega belépett egy olyan klubba, ahol a felső-, vagy belépő-luxuskategória eddig nem képviseltette magát. Persze, ETA alapú, modulos ötpercütős Edox-szal már találkoztunk, de az ettől nagyon messze van. Az Omegát pedig üdvözölhetjük az ütősök klubjában, le a kalappal.
