Mélyebb nemzetkarakterológiai kutatások nélkül is kijelenthető, hogy a germán népek vonzódnak a giccshez, mint a kerti törpe, és a kifinomult műszaki megoldásokhoz, mint a Porsche. Amikor ez a két vonzalom találkozik, abból lesz a kakukkos óra.
És ez nem csak egy furcsa, túldíszített berendezési tárgy a sváb nagymama konyhájában, amitől gyerekként féltél, hanem jelentős német kulturális ikon, amiből egy komolyabb darabért akár 15 ezer eurót is elkérhetnek.
Triberg egy szabvány német turisztikai célpont, vannak frank-stílusú házak, kívül hordott gerendákkal, és kisnyugdíjasok SL Mercivel. Az idelátogatók fele Németország legnagyobb vízesése miatt jön, amiben nem is az a szép, hogy 163 méternyit esik a víz, hét lépcsőben, hanem a táj eredetisége.
Az erdőgazdálkodás miatt a Fekete-erdő hegységét borító természetes erdő sok helyen eltűnt, legalábbis abban a formában, ahogy évszázadokkal ezelőtt létezett, itt viszont a meredek hegyoldal és durva terep miatt nem érte meg beavatkozni flórába. Vagyis a növényzet olyan, mint az emberi tevékenység előtt, bükk és lucfenyő mindenütt, közben száll a vízesés finom permete.
A látogatók másik fele viszont a kakukkos órák miatt érkezik, amit bár nem Tribergben találtak fel, de sokat mond, hogy a tizenkilencedik század elején a világon eladott három órából egy itt készült. Habár a kakukkos órát hagyományosan a Schwarzwald régióval azonosítják, az ősforrás a közmegegyezés szerint Tribergtől úgy öt kilométerre délre, Schönwaldban található. Itt készült el az első kakukkos óra 1640-ben, de nem szabad elfelejteni a kakukkos-aranyháromszög harmadik városát, a szintén köpésnyire fekvő Schonachot sem. Innen indultak az óra-kufárok, hátukon a jellegzetes ládával, hogy Európa-szerte terítsék az árut.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Nem céltalan giccsről van szó, a kakukkos óra kultikus státusza az erdőgazdálkodásból, vadászatból ered: az erdőjárók úgy tartották, hogy aki hallja a kakukk hangját, annak szerencséje lesz, így kézenfekvőnek tűnt gépesített formában állandósítani az otthonukba. És ha már kakukk: sosem gondoltam bele, hogyan képesek a jellegzetes, kétszólamú hangot reprodukálni az órával, de a tribergi Haus der 1000 Uhren boltban ezt is megmutatják: egy-egy síp tetején apró légzsákok ülnek, amikor a körhagyós mechanika ezeket összenyomja, kiszorul belőlük a levegő, és megszólal a jellegzetes hang.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Kellően szerénytelen az Ezer Óra Háza megnevezés, mert bár nem álltam neki megszámolni, biztosan több, mint ezer órát tartanak a boltban. Ötven euróért a legegyszerűbb, kvarcszerkezetes, de már kézzel faragott daraboktól indulunk, a skála másik vége pedig a két méter magas, vadász motívumokkal díszített klasszikus óra, 15 ezer euróért. Érdekes, hogy régen mennyivel nehezebb volt prezentálni a vagyont és a státuszt, hiszen meg kellett fizetni valakit, hogy hónapok aprólékos munkájával legyártson egy hűtő méretű órát, ma meg elég egy fotó Instára, hogy Bora Borán koktélozunk.
A kisebb óráknak a jellemzően tobozt formázó súlyok egy napnyi járástartalékot biztosítanak, a nagyobbak akár nyolcnaposak is lehetnek. Érdemes figyelni a súlyok számát: a legtöbb órát két súly hajtja, egy magát az óraszerkezetet, egy pedig a kakukk mechanizmusát, ha van egy harmadik, az már egy dallam lejátszásáért felel, de akár táncoló karakterek is megjelenhetnek a kakukk ablaka alatt. A kisebb darabok két hét alatt elkészülnek, a nagyobbakon akár egy hónapot is dolgozhatnak a mesterek, természetesen a mai napig vésővel és reszelővel.
Stílusukat tekintve két fő irányzat maradt fent. A klasszikus, faragott kakukkos órákon inkább a természet dominál, fák, virágok, netán vadak, vadászok, néha fegyverek. Ezzel szemben a nyaralós irányzat a hétvégi házas idillt ragadja meg, ezek az órák sokszor mintáznak meg nyári lakot, ami körül amolyan dioráma jelleggel jelennek meg a lakók. Az órásmesterek sokszor ezeket is megmozgatják, az egyik órán még egy vidám, alkoholistás-családon belüli erőszakos jelenetet is elcsíptem, ahol a férj minden órában sörös kriglit emelget a szájához, míg a felesége ezzel párhuzamosan sodrófával veri.
Tribergben építették meg a világ legnagyobb kakukkos óráját is, vagyis kettőt: egyet Schonachbachban, egyet Schönwaldban. Az eladóktól nem sikerült megtudni, miért épült egymástól függetlenül kettő, én minimum egy Burger King vs. McDonalds jellegű rivalizálást sejtek a háttérben. A schonachbachi óra ezzel együtt is lehengerlő, csak a kakukk 150 kiló, az inga pedig nyolc méter hosszú. Tulajdonképpen egy ház padlását foglalja el a hat tonnás óraszerkezet, a födémet ki is kellett vágni, hogy az inga szabadon lenghessen.
A teljes szerkezet fából készült, fémet a csapágyaknál, és a egyes alkatrészek találkozásánál alkalmaztak, például a billegőnél és a gátkeréknél. És nincs csalás, ugyanúgy súlyok hajtják az órát, igaz, a felhúzás már elektromos motorral történik, nem hiába, szemre 4-500 kilós hengerek függenek a szerkezet alatt. A sípok is három méter magasak, a légzsákjaik akár egy kovácsműhely fújtatójának is elmennének. A hatvanszorosára nagyított szerkezet Ewald és Ralf Eble órásmesterek munkája, öt év alatt készült el, 1994-ben adták át, azóta Guiness rekorder.
Triberg Stuttgarttól mindössze száz kilométer, délnyugati irányban, de nem gondolom, hogy csak az órakészítés miatt megéri idejönni, ellenben, ha valaki erre túrázik, akkor mindenképp érdemes eltölteni itt egy délutánt. Teljes értékű úti céllá akkor válik a környék, ha az embert érdeklik a Fekete-erdő természeti szépségei, és nem fél felhúzni egy túrabakancsot, akkor már mindenképp megér tízórányi autózást Budapestről.
Galéria:
