Tissot x Pinarello – a legjobban eltalált kerékpáros együttműködés

Együttműködések egymás hátán jellemzik az óraipar elmúlt néhány évét – vannak jobban és kevésbé jól sikerült darabok. Ez a típus kifejezetten az élvonalba tartozik. 

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

A hatvanas, hetvenes évek formanyelvének felelevenítése mellett az együttműködések törtek fel nagyon az elmúlt évek során. Művészekkel, zenészekkel, ipari formatervezőkkel, énekesekkel, üdítőgyártókkal, autómárkákkal, lassan már szinte minden cég beszállt óraipari kollaborációkba. Számomra az eddig legkevésbé értelmezhető a Zenith és a moduláris bútorokat gyártó USM együttműködése volt.

Voltak viszont annál jobbak, például a Toto Wolffos IWC XPL, vagy pont a Tissot-nál a Supersport kollekció NBA-s kiadása, aminek a számlapján és szíján is az igazi kosárlabda-textúra elevenedett meg. Vagy az Audemars Piguet és a Swatch együttműködése a Royal Poppal…

És most ismét a Tissot-nál találták el jó érzékkel, hogyan lehet ízléses együttműködést a tető alá hozni, így jött létre a hightech kerékpárgyártó Pinarelloval közös darab.

Kezdjük az abszolút rendhagyó tokkal. Teljesen véletlenül, még a Royal Pop megjelenésére várva böngésztem a Swatch oldalán, amikor szembejött velem a Scubaqua kollekció és észrevettem ezt a különös tokformát. Éppen egy-két nappal előtte járt nálam a Pinarellós modell, így egyből feltűnt a hasonlóság – mégha tényleg semmi köze sincs egymáshoz a két típusnak, azon túl, hogy mindkettő Swatch Group márkánál van -, számomra megnyugtató volt látni, hogy nem ez lesz az egyetlen modell, ahol találkozhatunk ezzel a rendhagyó tokkialakítással.

Az átmérő 42 milliméter 2 és 8 óra között, de a szokatlan koronavédőnél, tehát 9:45 és 4:15 között 43 milliméter, az anyag pedig karbon (szénszál, ezesetben kovácsolt), de mi más is lehetne, amikor a nagyon könnyű, nagyon gyors kerékpárok állnak az együttműködés másik oldalán. A tok vonalvezetésében viszont van egy csavar, ugyanis a korona 10 órához került és a tok íve egyfajta aerodinamikus koronavédőként emelkedik fölé 9 óra irányából. Engem ez egyrészt a gyorsasági kerékpárosok fura, áramvonalas, már-már nyújtott tojás alakú sisakjára emlékezett, másrészt pedig, hogy ne kelljen túl sokat gondolkodjunk, a Pinarellonak van egy aerodinamikai megoldása az első villákon, amit forkflapnek hívnak, ennek a vonalait fedezhetjük fel benne.

Ami biztos, hogy nem nyomja a kézfejet, amikor a kormányon támaszkodunk, nincs útban, viszont ha állítani szeretnénk az órát mindenképpen le kell venni – de milyen gyakran fordul elő, és milyen okból egyáltalán, hogy csuklón kelljen állítani?! A tok oldalán egy préselt Pinarello márkajelzést találunk, és ezzel nagyjából ki is merítettük, hogy hol látható az együttműködés ilyen konkrétan.

Ha a tokban kicsodálkoztunk magunkat, akkor jön a következő ámulat, a számlap. Könnyen leolvasható, nagy indexek és mutatók, szemcsés, aszfalt mintás számlap, és a TAG Heuer Carrera Glassboxnál már megismert percskála kialakítás, aminek érdekessége, hogy a számlap széli percskála úgy fut fel az üveg oldalára, hogy külső felén domború legyen és kitöltse az üveg ívét, a belső fele pedig homorú, nagyjából mint egy gördeszka pálya.

Akármilyen szögből nézzük, egyrészt könnyen leolvasható – ami óra lévén egy fontos szempont, mégha megannyi óránál el is mondjuk, hogy olykor ez nem számít -, másrészt pedig látványos. És sikerült olyan zafírüveget fölétenni, ami szinte nem is tükröződik. A másodpercmutató végén a Pinarello logóját találjuk, ami szintén hajaz a tokformára, és jelzi az együttműködést, de elég visszafogottan, öröm, hogy nem a számlapra nyomták rá. A dátumtárcsa alapja természetesen fekete, nem kell ordítson, hogy ott van.

A texturált gumiszíj puha, kényelmes, és mivel az óra maga nagyon könnyű, mindössze 74 gramm, így nem rángatja az óra „feje” a csuklónkon. Érdekes összehasonlítás, ha a nagyon könnyű szegmensben nézünk pár másik darabot – bár ha nagyon könnyű órát szeretnénk, jócskán el kell rugaszkodjunk árban. A Tissot két másik karbon tokos modellje, a Sideral S például szíj nélkül (!!!) 90 gramm, viszont ott a karbon tokon belül egy acél mag is helyet kapott. A PRX Carbon 75 gramm, a Breitling Endurance Pro 44 pedig 56 gramm, viszont utóbbi kvarcszerkezetes (hőkompenzált, eufemizált ETA G10). Extraként megemlíteném a műanyag biokerámia tokos Moonswatchot, ami a gyári, ultrakényelmetlen Velcro szíjjal 29 (!!!) gramm, de még mindig kvarcszerkezetes (ugyanaz a G10, mint a Breitlingben, csak nem COSC és nem hőkompenzált), és a másik műanyag csoda, a Swatchpain a 42,3×14,4-es biokerámia tokkal és a Sistem51 automata szerkezettel 49 gramm.

Mit szűrhetünk le ebből? Azt, hogy a műanyag, legyen az a Breitling-féle Breitlight, vagy a Swatch féle biokerámia, egyaránt könnyebb, mint a szénszálas tok. De előző kettő közel sem annyira, menő, nem olyan látványosak és nem annyira „hightechek”, ugyanis a műanyag legtöbbször szitokszó, ellenben a karbonnal, amit pedig legtöbbször a versenysportokban, vagy különböző eszközök szétoptimalizált változataiban találunk a kínálat felsőbb polcain a teherbírása és rendkívül alacsony tömege miatt.

Hogy a szerkezetről is ejtsünk pár szót – mert megérdemli -, a Powermatic 80 C07.611-es változata van benne, Nivachron hajszálrugóval és nem műanyag, klasszikus gátszerkezettel, ráadásul COSC kronométer minősítéssel. Tehát nem csak sportos, pontos is. 80 óra járástartalék, 21.600-as lengésszám.

Kapunk az órához egy igényes, limitált kiadású dobozt, egy kis kartonlapot, amin az óra különböző, skiccelt változatai vannak, valamint egy extra bőrszíjat, ami az én véleményem szerint túl egyszerű, sima, letisztult ahhoz, hogy le akarjuk cserélni a kaucsukot.
Ha kellőképpen megjött a kedvünk az órához, akkor mondom az árát: 599.000 forint. Véleményem szerint megéri, ha a Pinarello felirat nem lenne belenyomva az oldalába, határozottan mondanám, hogy a saját gyűjteményembe is kéne, a Sideral S mellé.

Galéria: