2020 az óraipart is nehéz helyzetbe hozta. De amennyire fájónak gondolnánk, egész szépen kezelték a gyártók, némi tépelődés után.
Hirdetés
-----------
Évek óta szólnak a kimutatások és pletykák arról, hogy az óraipar így-meg úgy hanyatlik. Ezzel nem vitatkoznék, mindössze felhívnám arra a figyelmet, hogy a profit csökkenése nem egyenlő a hanyatlással és szó sincs arról, hogy az Omega, vagy a Rolex, vagy a Tissot, vagy bármelyik hasonló márka a tartozásaiban vergődve, az ügyvezetők a hitelezőknél esdekelve könyörögnek az életben maradásért. De nem ám. Élnek és köszönik, jól érzik magukat, csak nem keresnek annyit, mint tavaly. Igaz, ez gazdasági értelemben a növekedés csökkenése, és az ilyen hírekből lehet vészjósló cikkeket, bejegyzéseket írni.
Mi történt 2020-ban? Elmaradt a Baselworld, de nem hogy elmaradt, hanem meg is szűnt az eddig ismert formájában 103 év után. A nagy gyártók látványosan kivonultak, mindenki más pedig kéjjel nézhette végig, ahogy a kapzsi svájci kígyó a saját farkába harap. Érdemes elolvasni az idevonatkozó cikkeket, mert egészen varázslatosan találta nyakon a karma a Baselworld-öt szervező MCH groupot. Ha kevésbé elegánsan kéne fogalmazni, azt mondanám, hogy az MCH group felköpött, majd aláállt. Nem volt szerencséjük.
Egyrészt a koronavírus okozta rendezvény-elmaradások, másrészt Baselworld bedőlése teljesen új helyzetet alakított ki az új-óra piacon, legalább azon a fronton, hogy miként közvetítik a gyártók az újdonságokat a vásárlók felé. Elmaradt az egyhetes hatalmas rohanás, amikor 5-6 munkanap alatt 30-40 gyártó újdonságait kell végigfényképezni, miközben megállás nélkül kapjuk az információt a kézben tartott modellekről – ezzel a Baselworld utáni fél évre is kellő anyagot készítve.
Maradtak az online bemutatók, amik kis híján kifogtak a gyártókon. A Breitling kezdte áprilisban, nem számítottak arra, hogy mekkora érdeklődés övezi majd a COVID-19 első hullámában otthon rekedt órakedvelők körében, így többé-kevésbé össze is omlott a közvetítés. Viszont, egy óra várakozás elteltével megismerhettük az új Chronomatokat, amik őszre a vlogba is bekerültek. Üde színfolt lett a márka kollekciójában. Csak úgy, mint a Superocean Heritage 57 Capsule Collection, amiből készült egy szivárványos változat, és a vártnál sokkal nagyobbat robbant a piacon , elképesztő érdeklődés övezte.
Érdekes kérdés volt áprilisban még, sőt még mindig az lehet, hogy a gyártók ebbe a meglepő helyzetbe sodródva vajon tartottak vissza elkészült modellt a bemutatástól? Gondolhatták azt, hogy ha nem lehet a megszokott módon, akkor inkább kivárnak és később mutatnak be egy-két modellt? Erre félig-meddig választ is kaptunk: augusztusra csúsztatták a Geneva Watch Days-t, ami egy szűkkörű Baselworld-helyettesítőnek tekinthető, sőt, szeptember elsején a Rolex borította fel az órakedvelők világának békéjét az újdonságok bejelentésével.
Egyetlen millimétert nőtt a Submariner (valójában ennél kevesebbet) és arányaiban karcsúbb lett. Az Oyster Perpetual kollekciójából eltűnt a 39 milliméteres, helyette 41 lett és kifejezetten élénk, meglepő számlapok érkeztek: mélyzöld, élénk sárga, vérvörös, türkizkék, ezek a Rolex konzervatív biztonságából egészen meglepőek.
A Breitlingnél is megjelentek a színek és nem csak a szivárványos verziónál. Bemutatták az Endurance Pro szériát, ami a gyártó saját műanyag-kompozitból, a Breitlightból készül és irtó könnyű. Hőkompenzált szuperkvarc szerkezet hajtja, és 5 színből lehet választani. Annak, aki 1 millió forint körül keres strapabíró sportórát, annak kifejezetten javasolt.
Azoknak is tartogatott érdekességeket az év, akik más kategóriákban gondolkodnak. Nyáron, a Balatontól egy kőhajtásnyira került a kezünk közé a Seiko búvárújdonsága az SPB14*-es széria, ami hangulatában a régi 62MAS-t idézi fel. Egy pont ideális méretű búváróra a középkategóriában – 370-440 ezer forint között. Az év második felében pedig a Sharp Edge szériát mutatta be a gyártó, amivel a karácsonyi vlogban is foglalkoztunk, hasonló árkategória, szintén 6r35-ös szerkezet, viszont méltatlanul kevés lehetőséget kapott a porondon.
Az alsó-középkategóriában tovább hódított az Orient és Orient Star. Az elmúlt néhány évben teljesen kicserélődött a kollekció és egy jelentős minőség beli ugrás következett be, némi áremelkedéssel igaz, de még így is kifejezetten kedvező ársávban. Egyszerűbb Orient Star Basic Date-től, az Avant-Garde Skeletonon át egészen az Orient M-Force-ig egészen jó darabok kerültek ki.
A strapa-órák között élenjáró Casio is tündökölt. Női vonalon a mini-Hublot MSG-S500 került a porondra, 60.000 forint körüli árával és a G-Shock-októl szokatlan félig-meddig elegáns megjelenésével. Férfi darabok közül a G-Squad vonalon a GBD H-1000 közel fél éves csúszása után, ősszel érkezett a vásárlókhoz. Hatalmas, de könnyű, pulzusmérős, aktivitás-mérős Casio. A tesztje szép lassan készül, de nem a megszokott darab, így még várat magára. A GBX-100-as széria a kocka G-Shockokat idézi fel, egy szokatlan acél kerettel lünettaként. Lépésszámlálós, árapályt megjelenítő, alacsony energiafelhasználású MIP kijelzős darab, 50.000 forintért. Sajnos nem Tough Solar, így 2-4 évente meg kell ejteni az elemcserét.
A másik póluson pedig tovább növekedett az acél-luxus-sportóra hájp. A Czapek és a H. Moser & Cie. is belépett a klubba a maguk egyedi stílusával, az Antarctique és a Streamliner elég jellegzetes megjelenésükkel akár még sikeresek is lehetnek abban a szűk szegmensben, amiben a Patek Philippe Nautilus és az Audemars Piguet Royal Oak várólistára feliratkozott célközönségét próbálják elcsábítani. Persze, ott van még a Chopard Alpine Eagle is, tehát nem lesz annyira egyszerű.
Még fel csak ébredezik 2021 is, és máris megérkezett a frissített Omega Speedmaster Moonwatch új szerkezettel és új szíjjal. Ha így folytatódna az év, nem lehetne okunk panaszra, de a nagy kérdés egyelőre, hogy lesznek-e és ha igen, hogyan lesznek megtartva a nagy óraexpók? Maradnak az online meetingek és stock fotók, vagy idén újra lehetőség lesz a megszokott, személyes bemutatókra? Tavaszra mindenképpen kiderül.
