Közösségi finanszírozásból kinőtt márkát ismerünk, írtunk is már róla. A Ventus eggyel őszintébb vonalat követ: nem állítja magáról, hogy luxus, vagy azt, hogy milyen történelme van. Egy abszolút őszinte márka, ami a Kickstarternek köszönhetően jött létre.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A szingapúri márka neve a latin szél szóból ered, a búváróra esetében azonban egészen a 16. századi japánig lapoztak vissza, és Mori Motonariról, egy akkori -bölcs- földesúrról nevezték el, aki nagy stratéga hírében állt, 1497-ben született, és 74 évet élet.
De nem csak elnevezték róla a típust, hanem az óra megjelenése is egy vele kapcsolatos legendából származik. Úgy tartja a monda, hogy Mori, amikor három fiát rá akarta venni, hogy együttműködjenek, mindegyiknek adott egy-egy nyílvesszőt, és arra kérte őket, hogy törjék el. Ez mindegyik fiúnak könnyedén ment. Ezután Mori adott neki 3-3-3 nyílvesszőt, és arra kérte őket, hogy törjék el mind a hármat egyszerre. Ez már nem sikerült nekik. Ekkor Mori elmagyarázta nekik, hogy míg egyet-egyet könnyű eltörni, együtt a három legyőzhetetlen.
Innen erednek a nyíl alakú mutatók. Igazán szép, hogy egy márka, ami tisztán közösségi finanszírozásból készít órákat – a Morira 58 millió forintot szedtek össze és ez elégnek bizonyult, hiszen elkészültek -, ilyen történetet talál az óra inspirációjaként, de azt is be kell lássuk, hogy napjainkban ahhoz, hogy az óraipar új szereplője felkeltse az érdeklődést nemcsak új, valamennyire egyedi dizájnt kell mutasson, vagy olyan elfeledett modellt kell másolnia, amit még senki/nem sokan, hanem érdekessé is kell tennie az órát, kell mögé egy történet, hogy valamennyire „érzelmi-történelmi” szempontból is el lehessen helyezni, és a mögötte levő filozófiát is érdekessé és szimpatikussá tegye
Amiben a Ventus a különlegességet választotta, az az anyaghasználat. Elsősorban nem az elterjedt és népszerű 316L acél mellett döntöttek, hanem a réz mellett. A réz különlegessége az, ami a bronzé, csak olcsóbban: patinásodik. Tehát a külső hatásoktól, mint víz, izzadtság, por, stb elkezd a tok „érni”. Először egy zöldes, majd szürkés, végül antracit színű patina érik rajta, ez a patinaréteg védi meg magát az anyagot a további környezeti hatásoktól. A sárgaréz, amiből ezek a tokok készülnek, cink és réz ötvözete.
Amitől azt mondhatjuk rá, hogy különleges, az a teljesen egyedi patina. Nincs két egyforma, még akkor sem, ha egymás mellett vannak folyamatosan, tehát minden óra az idő előrehaladtával egyre csak egyedibbé válik. Ezt a folyamatot fogjuk nyomon követni az elkövetkező hetekben. Nem lesz kíméletes, a szappanos víztől kezdve a termálvízen át a kólán keresztül a virágföldig mindent megteszünk azért, hogy a legrövidebb idő alatt, a leglátványosabb változást érjük el. Viszont, hogy lássuk, hogy természetes körülmények között miként változik a tok, az első héten kizárólag életszerű helyzetekbe hozzuk.
A 41 milliméteres tok egészen barátságos méretű, vastagsága teljesen átlagos, ha a zafírüveget nem számítjuk, akkor 12,5 milliméter. A búvárlünetta 60 klikkes, a betét választható, hogy acél, vagy réz legyen, maga a lünetta szintén réz. Apró extra, hogy a lünettán a számok is világítanak.
A számlap ennél a darabnál zöld szendvicsszámlap, ami ad egy minimális mélységet az indexeknek, amik eleinte erősen, kéken világítanak (BGW9), viszont aránylag hamar elfogynak – de addig látványos legalább -, az éjszakát egész biztos, hogy nem világítja végig. A számlap felső fele érzésre mintha üres lenne. Ott a Ventus logó, de semmi más. Alá egy sornyi felirat elfért volna még, talán egy vízállósági jelölés is, főleg, hogy 300 méternyi nyomást bír.
A tokfülek hosszúak, de lefelé ívelnek, így nem ad a mérethez annyit, mint például az Omega Seamaster 300 esetében, ami karakterében/hangulatában hasonló, szintén az ötvenes, hatvanas éveket idézi, de a tokfülek hosszú miatt nagyobbnak hat, és a kidolgozása is azért egy másik szint.
A Seiko NH35-ös szerkezetét kapta, amit talán sűrűbben hallottunk 4r35-ként. A 21.600-as lengésszám mellett 41 órát jár. Másodperc stoppos, tehát ha kihúzzuk a koronát, hogy beállítsuk az időt, a másodpercmutató megáll, és koronáról is húzható – a koronazár nyitása után -, alapvetően egy fejlettebb 7s werkre kell gondolni. A gyári pontossági adatot ne forszírozzuk, hiszen leírni is rossz, amikor egy gyártó napi 15 másodpercnél nagyobb megengedett járáseltérésről beszél, hagyatkozzunk majd inkább a tapasztalatokra, sok alsó-, és alsó-középkategóriás órában bevált már ez a werk.
A zafírüveg belső felén tükröződésmentes bevonatot kapott, ami ebben az árkategóriában egy ritka extra. Barna, kék és fekete számlapok közül választhatunk, de elérhető -volt- réz és fekete acél lünettabetéttel is, valamint fegyverszürke bevonattal. Sőt, a lume színe is választható, vintage hatású C3, vagy kék BGW9 közül. Vannak olyan viszonteladók is, akik limitált példányszámban egyedi színű modellt kaptak, ilyen ez a zöld is, hetvennyolcadik a százból.
Igényesen becsomagolva érkezik nyers fadobozban, benne egy öt zsebes óratartó, három szíj (egy zulu, egy vintage hatású bőr és egy tropical gumi), valamint az órán van egy sailcloth (magy. vitorlavászon) hatású is. Ez utóbbi eleinte rettentő merev, és a belső fele bőr, ami nem szereti a vizet, pár perc után fel is került a 70-es évek hangulatát idéző ún. tropical mintás kaucsuk szíj. Mindezt eredetileg 199 dollárért. Aki pedig lemaradt a Kickstarter projektről 350 dollárért kaphatta meg az órát, ami 96.000 forintnak felel meg. Még ez is egy egészen elfogadható összeg első ránézésre. Hamarosan kiderül, hogy hosszabb távon is tartható-e ez.
A tartósteszt és kémiai kísérlet tehát elindult, az első, természetesen érlelő egy héttel. Ebben a galériában, még az alapállapotot mutatjuk meg, amikor teljesen „gyári” a tok:
GALÉRIA:
A Ventus Mori Brass Diver a SeriousWatches jóvoltából került hozzánk.
