A 21. századi óraiparban a márkák többsége vállalatcsoportokhoz tartozik. Egyre kevesebb a családi tulajdonú márkák száma. Eddig a Chopard, a Patek Philippe és a Breitling tartotta magát. Utóbbi most kiesett.
Hirdetés
-----------
A nyolcvanas évekre kiteljesedett kvarcválság az addig önálló, vagy szakmai alapon szerveződött óraipari csoportosulásokat anyagi alapra helyezte át. A svájci óraipar szereplőinek jelentős része válságos anyagi helyzetbe került, és csak az anyagi alapú összefogás segíthetett rajtuk. Ekkor indult el az a folyamat, aminek hatására ma négy főbb luxustermékekkel foglalkozó befektetői csoport -és itt most nem különböztetjük meg a csoportok szakmaiságát, ami kérdésként felmerülhet, ismerve a csoportok portfólióját- tulajdonolja a gyártók jelentős részét. A négy csoport a Swatch Group, LVMH (Moet Hennessy Louis Vuitton ), Richemont group és Kering. Emellett önálló gyártóként alapítványi tulajdonban működik a Rolex és a Tudor, családi tulajdonban pedig a Breitling, a Chopard és a Patek Philippe.
A céget 1884-ben alapította Leon Breitling és egészen 1979-ig a Breitling család tulajdonában volt. A második világháború idejében pilótáknak gyártott kronográfjai hatására lett népszerű és elterjedt a márka, a Royal Air Force-nak is szállítottak órákat. Willy Breitling, Leon unokája az 50-es években mutatta be a Navitimer szériát, ami azóta is a gyártó palettáján van. A kvarcválság –kvarcórák tömeges megjelenése és elterjedése által okozott óraipari válság– hatására a mindig is mechanikus órákat gyártó Breilting nem tudta tartani a lépést az iparral és szélesebb rétegek igényeivel, így a gyár 1979-ben bezárt. Ugyanebben az évben Willy Breitling elhunyt.
Ebben az évben érkezett a Breitling megmentője, Ernest Schneider a Sicura tulajdonosa, aki maga is pilóta volt. A Sicura alsó-középkategóriás óragyártó volt, alacsonyabb árai miatt kevésbé érintette meg őket a kvarcválság. Ernest viszont úgy gondolta, hogy a Breitlingben lényegesen nagyobb a potenciál, és a márka repülős múltjának újraépítésében látta a jövőt. Így rövid párhuzamosság után a Sicura kárára kizárólag a Breitlinget vitte tovább, a jó döntést pedig igazolta a Jupiter, Mars, Pluto modell sikere. Pár év ipari csend után ismét pislákolni kezdett a remény, hogy újra igény lesz a mechanikus órákra, így 5 év után 1984-ben feltámaszthatta a gyártó a mechanikus típusokat.
Bár a kilencvenes évek óta a cég aktív vezetését Ernest fia, Theodore végzi, Ernest Schneider 2015-ös halálával elindultak ipari pletykák a cég családi tulajdonban maradásával, vagy eladásával kapcsolatban. Ez most, 2017-ben következett be. A CVC Capital Partners megközelítőleg 250 milliárd forintért vette meg a márkát a Schneider családtól. A család viszont nem távolodik el a márkától, az eladás után 20%-os tulajdonrészt vásároltak a Breitlingben, befolyásuk így továbbra is megmarad.
A Breitling egyike azon kevés gyártónak, akik maguk készítik az órához szükséges alkatrészeket, de legalábbis jelentős részüket, és nem bérgyártásban, vagy egy csoport tagjaként alkatrész-típusonként kiszolgálva. Saját szerkezetet gyártanak (lsd. B01), és idén hozták nyilvánosságra a Tudorral kötött megállapodást, ami szerint a Tudor megkapta a B01 kronográf werk liszenszét, cserébe a Breitling megkapta a Tudor hárommutatós werkjének liszenszét. -Ez lehet a jelenleg elérhető legjobb megoldás a 2010-ig tartó sikeresnek tekinthető ETA werk-érát váltó kifejezetten sikertelenre sikeredett Sellita szerkezeteket felhasználó időszak után-. A CVC Capital Partners közleménye nem tér ki arra, hogy a saját alkotóelemek elkészítését megszüntetnék, és nem is lenne logikus lépés, viszont a márka marketingjét és kereskedelmét újragondolják, optimalizálják.
Az adás-vétel 2017 nyarán válik teljessé, kíváncsian várjuk mit hoz majd a változás és a kisebb családi befolyás.
címlapfotó: deviantart/nixaster
hír-forrás: ablogtowatch.com
