A Tudor az elmúlt pár évben elsősorban a múltidéző, ún. heritage modelljeivel tűnt fel. Aztán 2015-ben, Bázelben bemutatták az új, saját tervezésű szerkezetüket és a North Flaget. Ekkor gondolhattuk azt, hogy most elindul valami a Tudornál.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Részben elindult, ugyanis készült a saját hárommutatós szerkezet mellé egy saját stopperes werk is. Legalábbis ezt hihettük, amíg a bemutatás után nem sokkal bejelentették, hogy igazából a Breitlingtől szerezték meg a B01-es szerkezet terveit (és jogait), cserébe adták a hárommutatós, saját fejlesztésű szerkezetüket.
A North Flagben dolgozó MT5621 egyébként az adatok alapján egy kifejezetten jónak ígérkező szerkezet. Automata, nagyjából 70 órás járástartalékkal és a svájciaktól megszokott 28.800-as lengésszámmal. Érdekes mód pont abban az évben mutatták be, mint a Rolex új szerkezetét, a 3235-öt, és a felépítésük is nagyon hasonló. Finiselésben a Tudor szerkezete lényegesen indusztriálisabb megjelenést kapott, a pontossági szabvány sem a Rolex -2/+2 mp /napos szigorú kritériuma, hanem a sztenderd kronométer szabvány, és garancia is csak két év van rá öt helyett, ezekkel is megkülönböztetve és egy lépcsővel lejjebb pozicionálva a Tudort.
Ezért is nagy öröm az órakedvelőknek az, hogy a leányvállalat immár saját szerkezetet készít, így ők is házon belül készítik az óráikat.
A North Flagnek bár közvetlen névrokona nem volt házon belül, története egészen 1953-ig a Rolex Explorerig nyúlik vissza [LINK]. Miután megjelent az Explorer, egy évvel később megjelent az alacsonyabb árfekvésű változata, a Tudor Oyster Prince, majd pár évvel később, a hatvanas évek elején a Ranger. Az már leginkább a 21. századi gyűjtőszenvedély jellemzője, hogy a korai darabok már egyáltalán nem nevezhetőek alacsony árfekvésűeknek, sőt, találni sem könnyű eredeti Rangert (79xx), aminek ne lenne átfestve a számlapja, elpolírozva a tokja, satöbbi.
A hetvenes években, amikor a kibontakozó kvarcválság mellett a kevésbé kör formájú tok és az integrált fémszíj lett a divat -lsd. AP Royal Oak, VC Overseas, PP Nautilus, Rolex Oysterquartz, Mido Commander 7016-, megjelent a Tudor Ranger II ref.9111. Bár az első generációs Ranger folytatásának szánták, nem sikerült eltalálni a vásárlók ízlését, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a kortársaihoz képest csúnyácska óra nem lett nagy siker. Vagy siker, úgy egyáltalán.
Most, a huszonegyedik században, amikor a Tudor egyébként is a régi modellek újrakeltését éli, tehát heritage típusokat csinál (Heritage Chrono, Black Bay Heritage, Black Bay Chrono -bár ez régi hangulatú, de új modell, és a Pelagos is a régi Snowflake Submariner áthallása), egy félantik kedvelő tervezőcsapat kerülhetett a céghez és talán arra gondoltak, hogy ha akkor nem ment, most miért ne mehetne? Ha a Royal Oak, Overseas, Nautilus még mindig sikeres, hát pont a Tudor Ranger II alapjára épülő modell ne futna be? Így hát a teljesen elhibázott Ranger II nyomvonalán létrehozták a Tudor North Flag-et.
Hogy a North Flag is egy elhibázott darab lett-e? Nem. Nekem legalábbis tetszik. Egyszerű, „baltával faragott” tokjában nincsenek meglepő törések, csavarások. Bármiféle csillogást elkerülendő az egész tok szálhúzott, nincsen rajta polírozott felület. Az üveg körüli ráma matt fekete kerámia.
A számlap sem csillog. Érdesnek ható, matt fekete felület, rajta a sárga indexes járástartalék kijelzővel, rakott, világító indexekkel és sárga másodperc mutatóval. A fekete és a sárga kontrasztja nekem egyébként is nagy kedvencem és ennél az óránál is egy kifejezetten jó ötletnek tartom.
A számlap büszkén mutatja, hogy ezt nem egy heritage modellnek szánták, nem a klasszikus rózsás logót használják, hanem az újabb pajzsot. Közelebbről megnézve a számlap tényleg nagyon egyszerű. Az egésznek van egy olyan hatása, mintha a North Flag egy célszerszám lenne. Nem szeretne kitűnni, nem akar feltűnést kelteni, az időt -és a dátumot- akarja mutatni, viszont azt könnyen leolvashatóan.
A tok 40 milliméteres, a vastagsága pedig 13 milliméter, ami nagyjából egy dátumos Submariner mérete. Ami itt érdekes lehet, hogy az egyszerű vonalak és a keskeny lünetta miatt az óra nagyobbnak hat, viszont a lefelé ívelő tokfülek miatt mégis kényelmes viselet.
A korona menetes tokcsövön fekszik, így nyugodtan elhihetjük a 100 méter vízállóságot. Egyetlen felmerült gondolatom a koronával kapcsolatban, hogy aránytalanul nagy. Legalábbis széltében nagyon látványosan kilóg a tokból. Ez akkor látszik a legjobban, amikor egy hasonló méretű órát teszünk mellé, például a Datejust 2-t, és látjuk a különbséget. A szíj kényelmes, a csat pedig apró kerámiagolyókkal rögzül biztosan.
Az integrált szíj egyetlen és legfőbb hátránya, hogy nem lehet bármikor bármilyen szíjat feltenni rá. A gyári fém, vagy gyári bőr a választék. Van akit ez egyáltalán nem érdekel, vannak viszont notórius szíjcserélgetők, akiknek ennél a pontnál vérzett el a North Flag.
Összességében egy igényesen megtervezett és megépített masszív óra, elsősorban olyan embereknek, akik nem a csillogó darabokat kedvelik, sokkal inkább a matt, sportos, vagy „ipari” jellegű órákat. Ha hasonló hangulatú klasszikust kéne mondjak, akkor az első generációs Bond Seamastert mondanám.
A North Flagből nem hiányzik semmi, ami ebben a kategóriában elvárt, sőt. 3400 euróért kínálják újonnan, és ezért zafírüveget, saját szerkezetet, 100 méter vízállóságot, egyedi dizájnt és egy csipet történelmet is kapunk a Rolex leányvállalatától. Használtan a lelakott darabok 600-650.000 ezer forinttól, a szebbek 850-950.000 között elérhetőek általában.
A tesztre felajánlott darabot Resoolnak köszönjük!
