A Seiko néhány évtizedes működés után úgy döntött, hogy emeli a tétet és a legmagasabb kategóriában is elkezdett órákat gyártani Grand Seiko néven. Hogy milyen jól tették, ez az 1970-ből származó karórájuk is bizonyítja.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Az első Grand Seiko 1960-ban készült el azzal a filozófiával, hogy a lehető legjobb minőségű órát készítsék el. A szerkezete, a 3180-as jelzésű kézi felhúzású kaliber 45 órás járástartalékkal működött, pontossága napi +12 és -3 másodperc közötti. Megfelelt az akkori svájci szabványoknak is, ezzel az első kronométer minősítésnek megfelelő, Japánban gyártott óra lett.
Az 1960-as legelső típus után néhány évente jöttek az újabb fejlesztésű Grand Seikok, 1963-ban megjelent a dátumos változat, három évvel később pedig az automata szerkezetes. A tok, az óra design is folyamatosan változott, fejlődött. A cikkünkben szereplő óra dizájnja, tokformája, számlapja 1964-ben született meg, 44GS néven indította útnak a Seiko, az első változatok még 18 ezres óránkénti lengésszámmal működtek.
Az óra tokja ezután egy darabig nem változott, de a belsejét frissítették: 1968-ban beszerelték a Grand Seiko első magas, óránként 36 ezres lengésszámú szerkezeteinek különböző változatait. Létezik dátum nélkül, dátummal és a VFA (Very Fine Adjusted) verzió. A VFA az akkori lehető legmagasabb minőséget képviseli, napi 2-3 másodperces eltérést produkálva, amit a tapasztalatok szerint megfelelő karbantartással évtizedek óta képesek ezek az órák teljesíteni. A VFA szerkezetek pontosságát, minőségét akkor a neuchateli csillagászati obszervatórium is igazolta.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Cikkünk órája 1970. márciusában készült el 4520-8000 típusszámmal, a 4520-as, magasabb lengésszámú kézihúzós szerkezet ketyeg benne, 25 kővel, dátum nélkül. Közel ötven éves korához képest az óra valóban szép állapotú, szerencsére a Grand Seikok esetében előforduló probléma, a hátlapon lévő arany medál sérülése, kopása itt nem történt meg.
Az, hogy kinek mennyire tetszik az óra formája, ízlés kérdése, a kidolgozás a Grand Seiko jelzésnek megfelelően példás, erre igazán nem lehet panasz – legfeljebb arra a néhány kisebb hordási nyomra, amit 48 év alatt azért sikerült összeszednie, de egy vintage órának sok esetben ez adja a romantikáját. Legalábbis egy részét.
A polírozás lehetősége ilyenkor mindig szóba kerül, de egy ilyen szép állapotú és kidolgozású óránál ebben van kockázat, egy nem jól sikerült polír sokat ronthat az óra értékén. Így ameddig nem muszáj, nem érdemes hozzányúlni a tokhoz.
A tok formája a most divatos „retrofuturista” stílust követi, ezt a Seiko Grammar of Design-nak nevezi. Jól áll neki a szögletesség, amit a számlap simasága, törtfehér színe egyensúlyoz ki – képzeljük el, mennyivel szigorúbb lenne pl. egy olyan szálcsiszolt, ezüstszínű fém számlappal, amit a Nomos Silvercut néven használ. A felületek váltakozása, kidolgozása igazán akkor látható, ha erős fényben nézzük, a tok, az indexek felületeinek formája ilyenkor jön ki igazán, az olyan apró részletek, mint a tokfülek közötti szálcsiszolás, az indexek, a mutatók fényes felületei ekkor láthatóak jól.
A mutatók is megérdemlik a külön említést, szépen kidolgozottak, a másodpercmutató annyira elkeskenyedik, hogy megérteni is nehéz, hogyan lehetett elkészíteni ilyen tartósra, hogy 48 év után is olyan mint az új. Az acél hátlap nem mutat semmilyen extrát, felírták a legfontosabb információkat, amit tudni kell az óráról (típusszám, vízállóság, rozsdamentesség, referenciaszám), középen aranylik a klasszikus GS logo. A hátlap csavaros, eredetileg 50 méter vízállósága volt az órának, de ezt ennyi idő után nem érdemes próbálgatni.
Az óra igazolja a Grand Seiko logót, mindent beletettek, amit akkor a Seiko az óragyártásról elképzelt és tudott. Egyetlen egy dolog, a tok mérete, ami napjainkban már régimódinak tűnhet, de ez szintén a vintage velejárója. A koronánál az átmérő 36 mm, ami önmagában még nem lenne kicsi, a forma, vastagság, design optikailag sokat változtathat, nagyíthat egy órán. De itt elegáns öltönyóráról van szó, nem magas és a tok részei (pl. lünetta) sem növelik a tok látványát.
A Seiko is tudja, hogy ez a méret egy korábbi időszak divatának megfelelő. 2013-ban, amikor 100 évesek lettek, limitált változatban újra elkészítették és kiadták a szerintük is mérföldkőnek számító, ugyanilyen tokformával kiadott 44GS típusú órát. Az újabb verzió azonos tok dizájnnal, de kicsit nagyobb, 38 mm átmérővel, az akkori csúcs 9S64 számú Grand Seiko szerkezettel készült. Acéltokban 700 darabban lehetett megvenni 6.000 dolláros áron, az összesen 210 darabos aranytokos akkori ára pedig 24.000 dollár volt.
A 60-as, 70-es években készült darabok szerencsére ennél jóval olcsóbbak, 1000 dolláros ár környékén és alatta is lehet szép állapotúakat találni, ez a tényleg kiváló és az óratörténetben is fontos óra nem tartozik az elérhetetlen kategóriába.
