Amikor a Moonwatch-ot még nem így hívták, hanem egyszerűen Speedmasternek, a referenciaszáma pedig 105.003 és 105.012 volt, akkor még a szerkezet sem a cal. 861 volt.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A váltás a hatvanas években történt, nem csak a szerkezet változott, hanem a referenciaszám is. A 105.012-t először a 145.012 váltotta, ami az utolsó, cal.321-gyel szerelt Speedy volt, majd jött ’68-ban a 145.022, és egyúttal megérkezett a cal.861 is. A számoknál sokkal érdekesebb volt a váltás miértje. A 321-es szerkezet, egy masszív, oszlopkerekes szerkezet volt, szépen megtervezett, aránylag nehezen szervizelhető, legalábbis érteni kellett hozzá.
Alapja a 2310-es Lemania, amit a negyvenes évek legelején az Omega és a Lemania együtt fejlesztettek, ’42-ben készült el az első darab. Omegákban, pontosabban Speedmasterekben 1957 és 1968 között találkozhattunk vele. A Lemania soraiban is váltás következett, ’61-ben érkezett az egyszerűbb, már nem oszlopkerekes és 18.000 helyett 21.600-as lengésszámmal működő Lemania 1871. Ennek a változata, a 1872 lett az alapja az Omega cal. 861-nek, ami 1968 óta, apróbb reszelgetésekkel mai napig a Speedmaster széria alapja, jelenleg Omega cal. 1861, valamint a zafír hátlapos modellekben 1863 néven fut.
Semmiképpen nem nevezhetjük a Speedmaster Moonwatch szériát modernnek, de ennek nem is volt soha ez a célja. Viszont arra, amire kitalálták, és amiért a mai napig szinte változatlan a hatvanas évek modelljeihez képest, teljes a létjogosultsága. A feladata, hogy évtizedek múltával is életben tartsa a holdraszállás óraipari jelentőségét, nagyjából változatlan formában. Gondoljunk csak bele, most 2019-ben is bemehetünk egy Omega butikba és megvehetjük a Moonwatch-ot. Cal. 1861-gyel, plexivel, szinte mint ’68-ban – lépcsős számlapra ne térjünk ki.
De ahogy a Speedmaster kultusz egyre csak terjed, a #SpeedyTuesday áramlat egyre többeket ragad magával, a publikus űrkutatás pedig inkább a gépesített feltérképezést és kutatást részesíti előnyben, semmint az emberi bolygóra szállást, így nem lehet egy jövőbe mutató Speedmaster Moonwatchot alkotni, hiszen az pusztán a fantázia szüleménye lehetne. Mit tesz hát ilyenkor egy leleményes svájci óragyár termékfejlesztési és marketing osztálya? Visszatekint a múltba, ami biztos és feltámasztja a legendás Pre-Moon Speedmaster werkjét, az összetett és szép 321-est. Arról, hogy az a Moonwatch, ami valójában a holdon volt, amit úgy neveznek, hogy Pre-Moon, valójában miért Pre, arról már ITT elmélkedtünk.
Az Omega közleménye szerint két évig dolgozott egy fejlesztőkből, az Omega múltját kutatókból, és órásmesterekből külön erre a célra összeállított csapat azon, hogy a cal. 321-et pontosan ugyanolyan formában készítsék el, ahogy a negyvenes években megtervezték. Elővették a régi terveket, alaposan megvizsgálták a fennmaradt szerkezeteket, és megtervezték, hogy az első megalkotáshoz képest 79 évvel később, miként fogjanak neki.
Az Omega a bieli központba szervezte a gyártást, pontosabban az összeszerelést. Egy órán egy mester dolgozik, így még egyedibbnek, vagy inkább személyesebbnek érezhetjük az óránkban élő csavarokat, rugókat, mutatókat… A részletek, modellek hónapokon belül kiderülnek – az Omegával sem találkozunk a Baselworld-ön.
Míg egyre többször arról elmélkedünk, hogy jók-e a folyamatos újrakiadások, heritage és tribute változatok, ezt is nehéz megítélni. Tény, hogy a 321-es nem volt egy rossz koncepció, ezt feltámasztani – korrigálva a werk esetleges gyerekbetegségeit – szép gondolat. Hogy ezzel az Omega az egyszerűbb utat választotta-e ahhoz, hogy újat mutasson a Moonwatch háza táján? Majd elválik.
És azt se felejtsük el, hogy a Lemania 2310 nem csak az Omegának nyújtott alapot, hanem a Patek Philippe-nek is a CH 27-70-hez.
