A Morgan Stanley elemző és tanácsadó cég rendszeresen készít jelentést a svájci óraiparról, a legújabbat nemrég tették közzé. A jelentés tavalyi adatokon alapul, a koronavírus járvány hatása még nem szerepel benne. A helyzetet ezután biztosan teljesen újra kell gondolni. A jelentés alapján néhány érdekes és fontos tendencia azért látható.

Az idei év egyébként jól indult a svájci óragyártóknak. Az óraipari szövetség, az FHS jelentésének címe szerint ez egy nagyon jó évkezdet volt. Bár a 2020. januárban exportált órák száma majdnem 5 százalékkal csökkent, 1,5 millió darabra, de az értékük több mint 10 százalékkal nőtt, kb. 1,7 milliárd svájci frankra. Az export értéke szinte minden fontos piacon nőtt, beleértve Kínát is (+6,9 %), egyedül Hong Kongban csökkent, 25 százalékkal. A koronavírus járvány január után kezdett globálissá válni, várható, hogy a jó januári számok után nagy mínuszokat látunk mindenhol.

Az IWC épülete 1875-ben – Forrás IWC

Az órapiaci koncentráció folytatódott

A Morgan Stanley első jelentése 2018-ban készült el, az abban szereplő adatok szerint – és azóta is – összesen hét márka éves értékesítése haladta meg az egymilliárd svájci frankot. A bevételi sorrend szerint továbbra is ezek a márkák uralják a piacot:

  1. Rolex
  2. Omega
  3. Cartier
  4. Longines
  5. Patek Philippe
  6. Audemars Piguet
  7. Tissot
  8. Richard Mille

Bár az éves bevételi számok változhatnak és a helyezés is módosulhat (pl. a Tissot tavaly visszaesett a hetedik helyre a bevétel csökkenése miatt) de az első 7 résztvevő évek óta ugyanaz, piaci arányuk pedig fokozatosan növekszik.

A koncentrálódást jól mutatja, hogy a Rolex és testvérmárkája a Tudor, együtt a teljes kiskereskedelmi bevétel negyedét kapják meg.

2018. márciusában bemutatott Pepsi – kép: ablogtowatch.com / David Bredan

Az órapiac különlegessége, hogy a tőzsdén kívüli tulajdonban lévő cégek nagyobb szerepet kapnak, mint a tőzsdén jegyzett társaságok. A négy legnagyobb, nem tőzsdei forgalomban lévő, nem valamelyik luxuskonszern tulajdonában lévő vállalat – a Rolex, a Patek Philippe, az Audemars Piguet és a Richard Mille – összes forgalma 8,7 milliárd svájci frank volt, ami összesen 35 százalékos piaci részesedést jelent.
Ugyanakkor a legnagyobb, több márkával rendelkező konszernek – Swatch Group (17 márka), Richemont (11), LVMH (6) és Kering (3) -, bár összesen 37 márkanévvel rendelkeznek, de a piaci részesedésük összesen 55 százalék.

A fenti számokból jól látható, hogy a bevétel és ezen keresztül a nyereség a cégcsoportok közül nagyon egyenetlenül oszlik meg, az összesen 37 márkával rendelkező csoportok részesedése a márkákra számolva arányosan jóval kisebb, mint a 4 márkát jelentő nem tőzsdei cégeké.
Ráadásul ez a 4 cég a magas (Rolex) és a legmagasabb (Audemars Piguet, Patek Philippe, Richard Mille) árszegmensben dolgozik, így ezt a részesedést jóval kevesebb óra gyártásával érik el.

Becslések szerint a svájci óraipar összes nyeresége 5,3 milliárd svájci frank, amelyből 59 százalék ehhez a négy márkához jut el.

A négy nagy csoport – a Swatch Group, a Richemont, az LVMH és a Kering – a teljes profit 39 százalékát kapja meg, ami azt jelenti, hogy bár a teljes értékesítés 55 százaléka náluk van, jövedelmezőségük az egyes márkák szintjén lényegesen alacsonyabb, mint a magántulajdonban lévő négy nagynál.
A számokból az is látható, hogy a fenti négy legnagyobb csoport és négy legnagyobb nem tőzsdei cég a teljes piaci értékesítés 90 százalékát és a teljes profit 98 százalékát (!!!) kapja. Az összes többi márka – ami kb. 300 – a fennmaradó 10 százalékos bevételen és a 2 százalékos nyereségen kell, hogy megosztozzon.

 

A svájci órák ettől függetlenül értékben még mindig kimagaslanak a többi gyártó ország közül, becslések szerint eladásaik értéke a teljes globális órapiac 53 százalékát jelentette, amit a teljes globális darabszám 2 százalékával sikerült elérniük – ez azt jelenti, hogy a svájci órák átlagos eladási értéke sokkal magasabb, mint a más piacokon gyártottaké.

De a svájci órák között is tovább folytatódott az eltolódás a magasabb árú órák felé: a nagy részesedés mellett 3 millióval kevesebb svájci órát adtak el 2019-ben, vagyis az egy órára jutó egységár növekedett.
A számok alapján néhány olyan folyamatot érdemes kiemelni, amelyek hosszabb távon is hatással lesznek a svájci és a globális órapiacra is.

A svájci óraipar békéjét megrengető piaci változásokért LAPOZZ! A következő oldalon folytatjuk!