A történet másik önálló szála 1975-ben indul. Ekkor jutott el a luxemburgi születésű, Lausanne-ban közgazdasági diplomát szerző Jean-Claude Biver a Jura völgyébe, a svájci óragyártás bölcsőjébe.
Itt egy barátja segítségével megismerkedett Georges Golay-vel, az Audemars Piguet nevű óragyár igazgatójával. Négy évig dolgozott itt, és olyan leckéket és tanítást kapott, ami megalapozta a karrierjét. Az AP-nál töltött négy év alatt számtalan olyan rendszerhibával találkozott, amelyen változtatott, javított volna, de az igazgató a jó kapcsolatuk ellenére is elutasította az ötleteit. Egyfajta mentorként azt válaszolta, hogy ahhoz, hogy ilyen változtatásokat véghezvigyen, tizenvalahány évet kell még eltöltenie ebben az iparban. Több sem kellett a lendületes fiatalnak, ’79-ben, az emlegetett kvarcválság közepén az Omegához szerződött, ahol máris divízióigazgató lett, az aranyórák eladásai tartoztak hozzá. Viszont az Omega egy volt azon cégek közül, amelyek nagyon nehezen élték meg a válságot, és másfél év után Bivernek mennie kellett.
Hirdetés
-----------
Ekkor döntött úgy egy barátjával, Jacques Piguet-vel (a Frederic Piguet nevű óraszerkezet-gyártó leszármazottjával), hogy megvásárolják a kvarcválság áldozatává vált, egyébként rendkívül igényes és szép órákat gyártó, a nyolcvanas évek elején már halott márkát, a Blancpaint. 22 000 svájci frankért vettek egy nevet a válság kellős közepén. Teljes képtelenségnek tűnt, de Biver ekkor kapta a legnagyobb lehetőséget arra, hogy a valós életben, élesben próbálhassa ki szokatlan ötleteit. A cég szlogenje volt az első lépés: „A Blancpain 1735 óta egyetlen kvarcórát sem készített, és soha nem is fog” (pontosan így hangzott: „Since 1735, there has never been a quartz Blancpain watch. And there never will be.”).
Az elmondások szerint volt, hogy napokig a reptéren aludt, hogy a lehető legolcsóbb New York-i repülőjegyhez hozzájusson, majd már kint, New Yorkban elérte a Tiffany & Co. vezetőjét, és összehozott egy találkozót vele, olyan szöveggel, hogy bár ő még Svájcban van, de ha hajlandó vele találkozni holnap, akkor gyorsan felpattan egy Concorde-ra, és másnapra megérkezik, de nem fogja sok idejét rabolni. A találkozó összejött. És hasonló technikával még sok találkozót hozott össze, sokszor úgy, hogy lakókocsiban laktak, és állomáson borotválkoztak, zuhanyoztak. A Baselworldökön – legnagyobb svájci óraexpó, amelyet minden évben megrendeznek – is tudtak újat mutatni. Az első évükben standjuk ugyan volt, de nem volt náluk egyetlen óra sem. Természetesen egyből téma lett a cég. A második évben ezt tovább tudták fokozni, egyetlen órát vittek el, és Biver elcsente az egyik legnívósabb bázeli étterem tábláját, amelyen a „Fully booked” (mind foglalt) felirat szerepelt, és kiakasztottja az egy órás standjához. Ettől még nagyobb hype-ja lett a márkának és Bivernek egyaránt.
Az első, 1982/83-as évben 97 darab órát készítettek. Sikerük volt, de sok kellett még a gazdagodáshoz. Ebben volt nagy segítség Marcus Margulies órakereskedő, aki megnyitotta a kapukat Biveréknek az áhított Kelet felé, az egyetlen akadály az volt, hogy Keleten aranyórákat kerestek, olyat viszont Biver nem tudott készíteni, ugyanis a cég megvásárlása után már nem maradt pénze aranyra. Marguiles hitelezett neki, az aranyórák elkészültek, a cég pedig rohamos növekedésnek indult. Biver számára a cég jelentette a családot, de legalábbis családtagnak számított. Ez érthető, hiszen minden értelemben a semmiből támasztotta fel a márkát. Az indulás utáni harmadik évben, 1985-ben 8,9 millió svájci frank volt a cég bevétele, 1991-ben pedig 56 millió – Pierre-Yves Donzé tanulmánya alapján. Egy évvel később Biver eladta a céget a már emlegetett Swatch Groupnak 60 millió svájci frankért. Emlékezzünk, tíz évvel az után, hogy megvette 22 ezerért.
És mégis, ezután egy hatalmas üresség költözött belé. A feleségével ’89-ben megromlott a kapcsolata, ’91-ben eladta a céget, ’92-ben elvált. Megkereste Nicolas Hayeket, hogy ha már úgyis eladta neki a cégét, nem dolgozhatna-e a Swatch Groupnál. Hayek nem értette, válaszként pedig igen közvetlenül csak annyit mondott: „Milliomos vagy, miért nem élvezed, és golfozol?” De Bivert nem tudta eltántorítani a munkától, akiről tudta, hogy neki is hasznára válhat. 1993-ban bekerült a cégcsoporthoz, az Omega fejlesztéséért és újrapozicionálásáért volt felelős. Akkor még nem volt ilyen formában elterjedt az influencer kifejezés, de Biver tudta, hogy ismert embereket kell megnyerni. Ekkor szerződtette Cindy Crawfordot reklámarcnak, és ez az a pont, amikor a két szálunk összeér.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Biver és Bond
A márka szempontjából az egyik legjobb döntés lett, hogy Biver aláírt a James Bond-filmek jogtulajdonosával egy szerződést, miszerint Bond onnantól csak Omega órát hordhat. 1993-ban mutatták be az új Seamaster családot, amely egy nagyon jó átmenet a sportos, de mégis elegáns órák határán – teljes Seamaster történelem egy külön részt érdemelt a vlogunkban, ITT elérhető. Az együttműködés nagy siker lett a márkának, még napjainkban is Omegában láthatjuk Bondot a vásznon.
A film óraipari szemszögéből is hasznos volt a megállapodás, a kvarcválság ugyanis Bond csuklójára is rátette a kezét. A nyolcvanas években James is Seikót hordott, elvégre az volt akkor jövőbe mutató, a Bond-függő órakedvelők még meg is ijedtek, hogy ez trend maradhat, de Bond először egy Rolex Submarinerrel és egy TAG Heuerrel tért vissza a nyolcvanas évek végén, majd Bivernek köszönhetően – a Brosnan-féle kémmel kezdve – az Omegával.
James tehát mindig a Seamaster család valamely kollekciójának éppen csak módosított változatát használja, Biver pedig látható nyomot hagyott többek között a TAG Heuer és a Zenith háza táján. Nem beszélve az Hublot-ról, ahova 2004-ben, az Omega után került közvetlenül. Az Hublot akkor még egy lényegesen kisebb vállalkozás volt, igen-igen megkérdőjelezhető dizájnnal. Majd jött az átalakulás, és Biver mellett már az első években is meredeken emelkedett a bevétel, sőt a 2008-as válság alatt is csupán 15%-os volt a visszaesés, szemben a svájci óraipar átlagos 30%-ával. 2018 év vége felé jelentette be, hogy egészségi állapota miatt visszavonul a mindennapi munkától.
Az Omega pedig napjainkban is támogatja a Bond-filmeket, minden film után megjelenik Bond különkiadása, jellemzően kifejezetten érdekes darabokkal, például ez, vagy ez, esetleg ez.
Fotók: Kronometer.hu, GeekForceUltra.com, Bobswatches.com, rolexforums.com, GQ.com, Blancpain, EON Productions, Hodinkee
