Egy időben minden márkának egyértelmű volt a helye, árbeli kategóriája. Különösebb hozzáértés nélkül lehetett tudni, hogy hol helyezkedik el a Tissot, Certina, Longines, Omega és a többi. Ha valaki most 5-10 év elteltével újra órát venne, és megnézi, hogy ezeknek – és a hasonló kategóriájú – márkáknak milyen áraik vannak, könnyen meglepődhet.
Sokszor magam is meglepődöm, pedig én tényleg napi szinten foglalkozom órákkal, árakkal, típusokkal, szerkezetekkel, kapom szinte az összes gyártó folyamatos sajtóközleményeit és a többi, a marketing csapatok által érdekesnek talált anyagokat. A YouTube műsorunkban az adott órákat nem csak bemutatjuk, de a kategóriatársakat, konkurenciát is megemlítjük, hogy a néző teljes képet kaphasson. És pont a legutóbbi felvételen, amikor az Edox Neptunian új modelljét, a Grande Reservét mutattuk be, akkor gondolkodtam el, hogy egy erős középkategóriás márka már 760.000 forintot kér egy masszív, jó kidolgozású búváróráért.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Aztán gyorsan rá kellett jöjjek, hogy a középkategória bizony már nem a 3-400.000 forintos kategória, hanem a 6-800.000 forintos szegmens. Egy Longines Hydroconquest, amit sokáig a 4-500.000 forint közötti kategória egyértelmű győztesének gondoltunk, most 710.000 forint itthon. Egy Rado Captain Cook éppen átlépi a 900.000 forintot, egy automata TAG Heuer Aquaracer 40 milliméteres méretben a minimális módosított Sellita szerkezettel 1.030.000 forint. A Tudor (pontosabban Kenissi) szerkezetes, 45 milliméteres titán tokos Aquaracer 1000 méteres vízállósággal kicsit felfelé kerekítve 2,4 millió forint.
Arról vitatkozhatunk, hogy a TH felső, vagy középkategória, de ha a kínálatuk túlnyomó többségét nézzük, akkor a felső/prémium kategóriásnak tekinthető Breitling mellé nem feltétlen fér fel – mégha a Breitling nem 1, hanem 2 millió forintért kínálja a Sellita szerkezetes búváróráját, legalább utóbbi COSC kronométer minősítésű, míg a TH nem, a kidolgozás beli különbség a két modell (Aquaracer és Superocean) mégis szemmel látható és kézzel fogható. Viszont a felsőkategóriában is képviselteti magát mindkét gyártó, a Breitling kollekciójának 90%-a, a TAG Heuer részéről pedig bizonyos in-house kronográfok, tourbillonos modellek.
Ismert, vagy nem ismert
Itthon egyrészt a 60-as, 70-es, 80-as évek, valamint a Swatch Group ügyes helyezkedése és egy időben erős marketingje égetett be néhány márkát a köztudatba. A Swatch Group (akkor még SMH) a 80-as években, amikor felvásárolta a svájci óraipar egy látványos részének tartozását (bővebben ITT), nagyon okosan válogatta ki azokat a márkákat, amiket érdemes megtartani, és azokat, amiket meghagyhat a kvarcválság indukálta enyészetnek. Így tartotta fenn a Tissot-t, a Certinát, a Longines-t, Radot, Hamiltont, Omegát többek között és ha bárkivel beszélgetünk itthon órákról, ezeket a márkákat többnyire ismerik, de legalábbis hallottak már róluk. Ilyen még – a Swatch Groupon kívüli – Roamer, Seiko, Breitling, IWC Schaffhausen, a Patek Philippe – amit sokan Philippe Pateknek mondanak, pont azért, mert már hallották ezeket a szavakat, de gőzük nincs, hogy pontosan mi is -, és a Rolex. De biztos vagyok benne, hogy az emberek többsége nem hallott az 1904-es alapítású hölsteini (CH) márkáról, az Oris-ról, vagy az 1884-es Edox-ról, Baume et Mercier-ről, Maurice Lacroix-ról, a német Sinnről, Nomos-ról, Meistersingerről és még sorolhatnánk hosszan a közép-, és felső kategóriát képviselő márkákat.
Mettől meddig középkategória?
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Már az is egy érdekes kérdés, hogy mi számít középkategóriának. Eddig joggal mondhattuk, hogy a 3-700.000 forint közötti szegmens. De ez már egyáltalán nem lenne pontos. Egy automata Tissot, néhány kvarc Certina is már a 300.000 forintot közelíti, sőt! 450-500.000 forintos árak is előfordulnak, nem beszélve a naptárkomplikációs, vagy stopperes modellekről. Van Valjoux 7753-mal szerelt Tissot, aminek listaára meghaladja a 900.000 forintot, és azt a modellt bátran mondhatjuk középkategóriásnak, mégis, a Tissot egy alsókategóriás-, legfeljebb alsó-, középkategóriás gyártó. Nem is hinnénk, de például a Casio is jelen van az alsó-, a közép-, és a felsőkategóriában is, és ahhoz képest, amit elsőre gondolhatnánk, elég nagy sikerrel. Kifejezetten nagy rajongótábora van már itthon is a 2-3-500.000 forintos G-Shock-oknak, és egyéb szériáknak, mint az MTG, Frogman, a Mudmaster, Rangeman és a többi.
A Baume et Mercier kínál kvarc öltönyórát (Classima) 5-600.000 körül, míg in-house automata szerkezettel ez már másfél millió (Clifton). A Maurice Lacroix szintén kínál kvarcszerkezetes órákat 230.000 forinttól, a mechanikusok viszont félmillió fölött kezdődnek és a legnépszerűbb modellcsaládjuk, az Aikon már 800.000 fölött kezdődik – ezt is sokáig a 4-500.000-es kategória nagyon erős szereplőjeként emlegettük – tehát egy fémszíjas, 39 milliméteres Aikon 860.000 forint, Sellita SW200-1 szerkezettel, és a már emlegetett TAG Heuer Aquaracer 40 milliméteres változata – gyakorlatilag ugyenezzel a werkkel – kevesebb mint 200.000 forinttal haladja csak meg. A Masterpiece modellek viszont már a többmilliós árcédulát kapják.
A megoldás félúton lehet, amolyan mátyáskirályosan
Érdemes ebben az esetben – pontosabban néhány márka esetében – nem márkánként, hanem kollekciónként, típuscsaládokként rangsorolni. A Longines egyértelmű középkategória a 300.000 és 1,5 millió közötti áraival. A háromszázezres egy egyszerűbb kvarcóra, a másfélmilliós pedig egy összetett naptárfunkciós, mechanikus szerkezettel szerelt Master Collection. Nem felsőkategória, de a középkategória felsőbb, összetett része. A TAG Heuer megosztó, vannak középkategóriás modellek és felső kategóriás kollekciók is különleges komplikációval, mint a tourbillon, már-már a luxuskategória árszegmensében, 10 millió körül.
Az Edox a Longines mellett az erős középkategóriát képviseli a néhányszázezrestől a többszázezres modellekig. Az Oris kínál a középkategóriában és a felsőben is: az 1,6 millió körül elérhető ProPilot X széria tekinthető felsőkategóriának az egyei csattal, minőségi tok kidolgozással és az 5 napos in-house szerkezettel? Egy Tudor Pelagos szinte ugyanezt tudja (5 nap járástartalék helyett 3 nappal) kevesebb, mint 200.000 forinttal drágábban, a Tudort pedig nyugodtan nevezhetjük felső/prémium kategóriának. Vagy a 41 milliméteres Black Bay a 41,5-es Aquis ellenében hasonló áros 700 euró különbséggel.
Német fronton a Sinn az egyik legerősebb középkategóriás márkának számít, filozófiáját tekintve is különleges márka, ők valóban eszköz-órának, tool-watch-nak gondolják a termékeiket. A Nomos pedig egy közékategóriásnak indult kis márka volt, ami saját – pontosabban DUW – szerkezetekkel bele-belenyaldos a felsőbe.
A japánokról se feledkezzünk meg, mert egyre nagyobb szeletet szakítanak ki a közékategóriából. A Citizen sajnos itthon nem képviseli a drágább modelljeit (Signature), a Seiko és az Orient Star (Az Orient prémiummárkája) viszont igen. A Seiko az alsótól (Seiko 5) a felső kategóriáig (Prospex LX) szépen lefedi a piacot, különösen erősen a 300-600.000 forintos szegmensben. Pont itt nagyon erős, 300-800.000 között az Orient Star, ami az elmúlt 4-5 évben elképesztően nagyot fejlődött szép élekkel, gyönyörű tükörpolírral, svájciak által is irigylésre méltón kivitelezett szkelettált számlapokkal operál. Érdekes, hogy Orient Star-ként invitálja az érdeklődőket a Grand Seiko által uralt japán prémiumkategória felé – noha a Grand Seiko a 1,5 milliós kvarc szegmensből indul 2,5-4,5 millió közötti átlagárral, az Orient Star mégis, mintha ennek lenne az előszobája. Nem meglepő ez, hiszen az Orient Star és a Seiko szegről-végről egy cégcsoportba tartozik.
Összegzés
Tehát mondhatjuk, hogy a középkategóriás gyártók jellemzően a 300.000 – 1.000.000 forint közötti-, népszerűbb modellek szempontjából átlagosan 6-900.000 forint közötti szegmensben mozognak. Esetenként van kollekciójuk, ami jellemzően felfelé kilóg, tehát a felső kategória (1-2 millió között) irányába nyit, de nem ez a jellemző. Többnyire nem készítenek maguk szerkezetet, hanem szerkezetgyártó cégek (ETA, Sellita, Soprod, Miyota, Seiko, La Joux-Perret) népszerű termékeit tokozzák. Ha van saját szerkezetük, az viszont már a felső kategóriás kollekciókba kerül.
Némileg hihetetlen, de legalábbis azoknak, akik nem figyelik napi szinten az óraipar változásait meglepő lehet, hogy néhány év alatt a jól megszokott 150-180.000 forintos automata Tissot LeLocle már átlépte a 300.000 forintos határt, hogy a Certina DS Action Diver már nem a tipikus 200.000 alatti jó vétel, hanem pár ezer híján 400.000, és a mindenkori 130-140 ezres Steinhart búvárórák is 200.000 fölött vannak – igaz, még így is elég jó ár/érték aránnyal futnak. Ezek mellett nem csoda, hogy a középkategória még feljebb lépett, csak meglepő.
Hogy lett ennyi?
Hogy egy konkrét példát vegyünk: a Longines Hydroconquest 1390 EUR körüli áron jött be (bár 2018-ban mutatták be 2019 előtt nem nagyon lehetett kapni, annak is inkább a második felében lett mindenhol elérhető, emlékeim szerint). Ma, a Longines német weboldalán a 41 milliméteresét 1.900 euróért jegyzik, ez 35%-os növekedés 5 év alatt. Itthon, amikor megjelent én 350-400.000 forint körüli árat vártam, sokáig 480.000 körül futott, most 710.000. Ez egy gondolat híján 50%.
Tehát láthatunk egy egészséges, évi nagyjából 5-6%-os emelkedést a nemzetközi árakban, és egy ennél valamivel magasabbat az itthoniakban.
Egy euró 2018-ban 323 körül mozgott, tavaly 356 és 424 közötti hullámvasúton mozgott, idén 400 és 368 között hintázik, ma éppen 382 forint, míg a svájci frank ’18-ban 280-290 között volt, tavaly, tehát 2022-ben 335 és 437 között ugrált, idén 403 és 376 a két határérték, ma például 398 forint 1 svájci frank.
Az órák külföldről érkeznek
Bár az árak alapvetően fokozatosan növekednek, a 2022-es év és a világpolitikai események számtalan változót építettek be az addig gördülékenyen működő rendszerbe. Az egyik ilyen az árfolyamváltozás volt. A forint katasztrofálisan szerepelt, teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy meddig romlik még, már-már egy pillangó szárnycsapása is képes volt megingatni. Az importőrök megrendeltek a svájci gyártótól / német forgalmazótól egy adott készletet, és lehet, hogy mire a megrendelés elkészült és utalni kellett, már 10%-ot gyengült a forint az adott devizához képest. Így nehéz tartani az árakat, folyamatosan követni kell a változásokat, és fel kell készülni az elkövetkező, kiszámíthatatlan változásokra. Voltak hazai cégek, akik az árfolyam csökkenésétől függetlenül sem vitték lejjebb forintban mért áraikat, elvégre ez adminisztrációs teher és némileg komolytalan is, hogy havi szinten írják át a termékek árait 5-10%-kal – ezért volt olyan, hogy bár az árfolyam már alacsonyabb volt, mondjuk 385 volt a frank, az importőr mégis még a 430-as árfolyamon váltott, mi több, lehet, hogy még a magas árfolyamon rendelt készletet árusította. Ezért lehet az is például, hogy 2021 nyara és 2023 között átlagosan 50%-kal növekedtek egy konkrét svájci prémiumgyártó itthoni árai.
Most, 2023 második felét megkezdve már elmondhatjuk, hogy az árak valamivel stabilabbak lettek, a forgalmazók, importőrök beálltak egy biztonságos váltási szintre – tehát nem a legalacsonyabbra, hanem egy olyanra, – ami már előre felkészül némi ingadozásra -, mégha a forint idén sem tűnik túl stabil pénznemnek, de el kell fogadjuk, hogy a hazai árakat ez is nagymértékben befolyásolja, ahogy a Longines példáján is szemléltettem feljebb (nagyobb árnövekedés az elmúlt 5 évben itthon, mint külföldön).
És a microbrandek?
Vannak, sokan. Ha minden márkát belevettem volna ebbe a középkategória-elemzésbe, akkor most kezdődne a második bekezdés. Ez a cikk nem egy minden középkategóriás márkát bemutató, elhelyező írásnak készült, hanem egy szemléltetésnek, hangos gondolatmenetnek a középkategória árbeli szintlépése kapcsán. Hogy lássuk, nem csak az óraiparban történt ekkora lépés, akkor nézzük meg, hogy a Skoda Fabiat váltó Scala a konfigurátorban 7,9 millióról indul…
Végszó
Sokszor leírjuk, elmondjuk, hogy az óraipar az árakat nem a magyar átlagfizetéshez igazítja, ha valamire azt írjuk, hogy jó áron van, az nem azt jelenti, hogy itthon minden, 18. életévét betöltött állampolgár, akinek van munkája, két-három hónap spórolás után meg tudja venni, hanem azt, hogy kategóriájában jó ár/érték arányt képvisel. El kell fogadjuk hát, hogy a középkategória szépen lassan – árban – feljebb lépett, és figyelnünk kell, hogy a fejlődés ne csak az árban mutatkozzon meg. A mi dolgunk, hogy elhozzuk az olvasóknak a lehető legtöbb megjelent, vagy megjelenő órát és azt az értékrendet képviseljük, mint az elmúlt hat évben, az olvasóknak és órakedvelőknek pedig érdemes nyitott szemmel járni, hogy ne menjenek el az igazán jó ár/érték arányú darabok mellett.
Galéria:
