Az év értékelése előtt mindig érdemes kicsit távolabbról nézve végig gondolni, mi minden történt 2023-ban. Finoman szólva most sem volt ideális a helyzet, ebben a környezetben kellett működni a teljes óraiparnak. Azt gondolom, hogy ehhez képest az óragyártók, beleértve a kisebbeket is, jól működtek, sok érdekességet, újdonságot készítettek.
Ez az, amit nagyon szeretek az órázós hobbiban: a gyártók van, amikor összeszedik magukat és sokszor teljesen váratlanul olyan órákat készítenek, amikre mindenki fel tudja kapni a fejét. Persze a világot idén sem váltotta meg senki, a mechanikus órákhoz használt anyagok, technológiák nagy része az évszázadok óta használt megoldások finomítását, fejlesztését jelenti.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Már több mint 10 éve, a 2010-es évek eleje óta foglalkozom órákkal változó komolysággal és pénzügyi lehetőségekkel, én is elmondhatom magamról, ahogy sokan mások is, hogy sok órát láttam és hordtam már (néhányat még ma is visszasírok közülük), emiatt nehezebben tudok felindulni, amikor megjelenik egy-egy újdonság. Ahhoz, hogy megérintsen valamelyik, kell valami plusz. Szerencsére az óraiparban mindig is dolgoztak olyan kreatív emberek, akik képesek arra, hogy beletegyék ezt a pluszt. A hosszabb tapasztalat arra is jó, hogy elkezdtek érdekelni olyan, az órákon túli globálisabb témák is – ami egyébként az alapérdeklődésemből is származik – mint az órapiac gazdasági része, az innovációk, a fenntarthatóság kérdése és ami talán a legfontosabb, kik azok az emberek, akik viszik előre ezt az egész nagy rendszert és ezt hogyan teszik. Az idei évben, ahogyan a korábbiakban is, ezekre is próbáltam figyelni, követni az eseményeket az új órák gyakorlatilag követhetetlenül nagy száma mellett.
Nekem tetszett, hogy a „nagyok” közül is voltak olyanok, akik próbáltak valami újat hozni, persze szokás szerint keveset kockáztatva, megmaradva a jól kipróbált ösvényeken. Ilyen megjelenés volt az Omega Seamaster 75. évfordulós Summer Blue családja, ahol az új színváltozatú számlap mellett telerakták az órákat mindenféle ötletekkel és elég bátrak voltak ahhoz, hogy olyan nagyvasakat is betegyenek a sorozatba, mint a megújított PloProf vagy az Ultra Deep – LINK
Hasonlóan nagyon jól sikerült a TAG Heuer Carrera idei új Glassbox sorozata, amivel visszahozták a régi Carrerák arculatát. de mégis kicsit más, érdekesebb lett, nem csak csináltak egy újrakiadást és kész. Ez az, amikor látszik, hogy valakik leültek, sokat gondolkodtak, hogy mit akarnak és egy halom energiát, időt, pénzt beletettek a megvalósításba. Ezeket az órákat a budapesti TAG Heuer butikban meg is néztem közelebbről, tényleg érdekeltek és nem okoztak csalódást élőben sem.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hogy éppen ezeken akadt meg a szemem, amiatt is történhetett, hogy a vintage kronográfoktól és vintage búváróráktól indultam el az órák világába, és most is azt gondolom, hogy az óraipar aranykora az 1940-es és az 1980-as évek között volt. Nem véletlen, hogy a mai órák nagy része is ezeket másolja és az „ikonikus modellek vintage hatású újrakiadásainak” sora nem látszik véget érni. A vintage órák szeretete miatt külön érdekes, hogy hosszas vergődés után az egyik legenda, az Universal Geneve a Breitlinghez került. Az UG márka múltjához méltatlan folyamatról írtam is néhány gondolatot itt: LINK
A hírek szerint a Breitling a jelenlegi órái fölé, a high-end kategóriába szánja az új Universal Geneve-et, erről az Angelus példája jutott eszembe, akik az újjáélesztés után egyből a százezer eurós árszintben indultak. LINK
Ami a nagyoknál szintén jól látható és szerintem jó irány, az a változatosabb, színesebb órák és a kisebb, több embernek is jól hordható tokméretek terjedése. Ha az extrém módon konzervatív és óvatos Rolex eljut oda, hogy egyre több színes órát készít, mint például az idén megjelent lufis (pontosabban ünneplős) vagy puzzle számlapos, akkor az már tényleg trend a javából.
El kell ismerni, hogy sok óra egyszerűen jobban néz ki, látványosabb nagyobb méretben, de ha hordásról van szó, akkor érthető, hogy egyre több, a korábbi pl. 43 mm vagy pl. 45 mm tok átmérőjű modell létezik ennél valamivel kisebb méretben is. Az egyik ilyen az új, 39 mm-es tokos Longines Legend Diver. Ebben a méretben a hagyományosan hosszú tokfülei miatt népszerűbb is lehet, mint – az 1959-es eredetinek egyébként megfelelő méretű – 42 mm-es tokkal. Ha ehhez még hozzátesszük a Longines és a Swatch csoport technológiai tudását, méretbeli erejét elérhetőséggel, szervízháttérrel, ez az óra nyerő kombináció lehet.
Mindig is kedvenceim közé tartoztak a kisebb márkák, ahol az elérhető árú microbrandektől a brutál high-end zseni manufaktúrákig mindenféle márka található. Idén is nagyon sok ilyen újdonság volt, a kis márkák közül egyre többen kezdenek nagy márkaként is viselkedni. Hogy csak a „legnagyobb kis” márkák közül néhányat említsek, a Baltic, a Nivada Grenchen, az Airain, a Fortis, a Zelos, a Serica, a Formex, a Boldr, a Christopher Ward, a Norqain számtalan jó minőségű, érdekes és árban is elfogadható órát készített.
Ki kell emelni, hogy a hazai cégek is fejlődnek, például a Stripa teljesen újfajta szíjat készített: LINK
A „felsőház” manufaktúráiban pedig idén is lenyűgöző műalkotásokat készített például az MB&F, a De Bethune, a Voutilainen, a Laurent Ferrier, a Parmigiani Fleurier, a Grönefeld.
Szerintem ezeknek a kisebb márkáknak nagy szerepe van abban, hogy a nagyok is felfedezték maguknak a színesebb, kreatívabb órákat a fekete/kék/zöld/fehér számlapok cserélgetése mellett.
A kis márkák szeretete miatt tetszett például a Louis Vuitton órás versenye, ahol eddig még nem gyártott, teljesen új órákkal indulhattak el órások: LINK
Szerintem fontos, hogy a kevésbé népszerű, de mégis minden szempontból – történelem, minőség, mesterségbeli tudás – jelentős nem csuklóra való órák (asztali órák, fali órák stb) világában is mintha megmozdult volna valami, például az idei Grand Prix D’Horlogerie De Genéve (GPHG) versenyen megjelent az asztali órák kategóriája, amit végül a L’EPÉE 1839 Time Fast II Chrome nevű órája nyert meg, és olyan érdekességek is készültek, mint a CODE41 asztali/zsebórája.
Bízom benne, hogy ezeknek az óráknak a népszerűsége növekedni fog, fantasztikus alkotások vannak közöttük: LINK
Az órapiaccal kapcsolatosan valószínűleg a legtöbben hallottak róla, hogy a 2022. elején elkezdődött használtóra-piaci lassulás idén is folytatódott. Meglátjuk, 2024. mit hoz, a használt órák átlagos árszínvonal csökkenésének üteme éppen lassulóban van, lehetséges, hogy az új évben az általános világgazdasági helyzethez hasonlóan lassan helyreállnak a normális(abb) viszonyok.
Nagyon boldog és órákban gazdag új évet kívánok!
