* Universal Geneve ’63-ból * – elkelt

Az Universal Geneve egyike azoknak a márkáknak, amik jobb sorsra lettek volna érdemesek a kvarcválság után. Ennek ékes példája a Compax széria, a Polerouter, vagy jelen darab, egy letisztult, klasszikus öltönyóra.

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

1894-ben alapították a céget, még Universal Watch néven és nem is Genfben, hanem a Neuchatel régióba tartozó Le Locle-ben, ahol egészen 1919-ig laktak, eztán költöztek át, és került be később a márkanévbe is a „Geneve” szó. Kiemelkedőek voltak minőségben és szerkezetkészítésben is. A werkeket maguk készítették, sőt kiszolgáltak más gyártókat is. Legelterjedtebb sorozatuk a Compax széria, a stopperes órák. Az első stopperes karórát 1917-ben készítették el.

A Compax szó maga a komplikációra utalt. Volt a Compax [egy ritkább darabról ITT már ejtettünk pár szót], Bi-Compax és a gyűjtök között a legkedveltebb Tri-Compax. Attól függően, hogy hány plusz komplikációt tudott az óra (stopper; stopper – dátum; stopper- dátum – holdfázis). A Polerouter a jellegzetes számlapnak és a mikrorotoros szerkezet köszönhetően terjedt, és lett rendkívül népszerű, napjainkban végképp, hiszen az árak mindkét modellcsalád esetében az elmúlt 4-7 évben megsokszorozódtak, a szebb darabokkal már árveréseken lehet találkozni.

Maradjunk az elérhető szegmensben. 1963-ban készült, 1107-1 kaliberszámú szerkezet ketyeg benne 18.000 óránkénti lengésszámon, korához képest kifejezetten egyenletesen, tisztán, és pontosan. Különlegessége, hogy a dátumot egészen szokatlan módon állíthatjuk. Míg más óráknál a koronát első állásba kell húzni, és úgy tudunk váltani, vagy korábbi nem gyorsdátumos óráknál annyiszor kell körbetekerni a mutatókat, míg dátumot nem vált, és így eltekerjük a szükséges dátumig, hanem első állásban az időt állíthatjuk, és ahogy áthúzzuk második állásba, dátumot vált, és a korona egyből visszahúz az első állásba. Tehát a koronát finoman kihúzogatva válthatjuk a dátumot. Rendhagyó, de ötletes megoldás.

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

A tok minden része acél, 34 milliméter átmérőjű, ami akkoriban egy átlagos férfióra mérete volt. Napi használatból eredő hajszálkarcokat is erősen kell keresni, hogy találjunk. Érdekesség, hogy a korona a saját, jelölt koronája, ilyen típusú óráknál így 55 év után ez nem megszokott.

Az ezüst számlap patinás, nagyon apró foltokban mutatkozik a kor, de nem összefüggőek – tehát nem ázás -, viszont így sem veszti el a selyemszámlapok legfőbb tulajdonságát, a sokszínűséget. Akkoriban az ehhez hasonló férfiórák jelentős része készült selyemszámlappal, ez a „szálhúzás” az, amivel el lehet érni, hogy minden szögből másként verődjön vissza a fény, és más árnyalatban lássuk.

Nem csak a dátumváltás, hanem a megjelenítés is szokatlan, de egy kis játékosságot visz az óra összképébe. A dátumablak fölötti nagyító nem négyzet alakú, hanem trapéz, a számlap széle felé egyre nagyobb és nem kifelé, hanem befelé domborodik. Abból a szempontból nagyon jó megoldás, hogy nagyít is a számokon és mégsem áll ki a küklopsz. A plexi egyébként polírozott, tiszta, nincs besárgulva.

A 34 milliméter napjainkban nem a legelterjedtebb férfi óra méret. De ez az óra nem napjainkban készült, hanem 55 évvel ezelőtt, azt a kort pedig teljesen hűen adja vissza. Akár inghez, öltöny mellé, vagy vékonyabb csuklójú férfiaknak, akik szeretik az elegáns, régi darabokat, de másra vágynak, mint egy korban hasonló Omega…

Irányár: Elkelt
[email protected]