Szembejött – Casio MCW-100H-1A

Ahogy nagyapáinknak a Doxa, apáinknak a Seiko, Citizen, úgy nekünk a Swatch és a Casio. Minden korszaknak megvolt a maga „elérhető órája”, ami mégis örök emlék marad, mindegy, hogy azóta mit viselünk.

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

Nekem is volt Casiom. Több is. Egy terepmintás G-Shock szerű, egy fekete-narancssárga, ami törött szíjjal, de még mindig megvan, talán nem folyt benne még szét az elem, legalább 10-12 éve nem nyúltam hozzá.
Volt a klasszikus, amit talán mindenki ismer, F91-w, amit napjainkban nehezebb felvinni egy Egyesült Államokba tartó gépre, mint fél liter folyékony szappant –pedig azt sem lehet, természetesen képletesen értve-. Aztán vettem egy szkelettált számlapos, automata Swatch-ot 2005-ben, és véget ért a Casio korszak.

Kollégám -aki a kronometer.hu-t technológiai szempontból létrehozta és működését folyamatosan felügyeli-, akinek lényegesen enyhébb érdeklődése van az órák iránt, mint nekem, a napokban megkérdezte tőlem, hogy milyen játszós órát javasolnék neki legfeljebb 30.000 forintig. Én javasoltam neki Orient Ray-t, ő talált egy Citizent, amit mire megmutatott elvittek, és végül rátalált egy Casiora.

Töprengtünk röviden, hiszen két hasonló is a látóterünkbe került, az egyik jelen cikk tárgya, az MCW-100H-1A, a másik pedig a „fényevő”, tehát Tough Solar szerkezetes társa a AQ-S810W-1A, ami ébreszt, ana-digi, tehát analóg és digitális kijelzés is van a számlapján, de nem stopperes. Végiggondoltuk és arra jutottunk, hogy játszósnak valamelyik tökéletes lesz. 100 méteres vízállóságot ígér a gyártó, a tok műanyag, az üveg kemény plexi, és kellően masszív hatást kelt. Strandolni, kirándulni, kerékpározni nagyon jó lesz és bőven a kereten belül maradunk.

A végső döntésben nem tudtam már segíteni, stopper kontra ébresztő, barnás árnyalat a kékes fekete ellenében, kvarc szerkezet a „napelemessel” szemben. Pár óra elteltével már kaptam a képet, hogy megvette, másnap pedig értelemszerűen szembe is jött az óra. Csak pár fotót lőttem és főleg csuklón, mivel ez volt a legmeglepőbb rész. ~50 milliméteres átmérője és 13 milliméteres vastagsága ellenére nem éreztem kellemetlenül nagynak. A műanyag tok és szíj miatt a súlya egyébként is elenyésző, de nem észrevehetetlen, kényelmes.

A számlap mélybarna selyemszámlap, ami igen kiemelkedő egy ilyen árkategóriájú óránál, szépen játszik rajta a fény. A tok bizonyos pontjain a fröccsöntés sorjáit felfedezhetjük, az indexek és a mutatók sötétben szépen világítanak, közelről észrevehető az indexeken a világító kis lapok illesztése. A stopper működik, ahogy kell, és a kvarc szerkezet havi maximális megengedett járáseltérése is mindössze +-20 másodperc (ami kvarctól sok lehetne, de ennyit nagy valószínűséggel nem fog eltérni).

A végére hagytam az árát. Újonnan nagyjából 18.000 forintért beszerezhető hazai garanciával. Ezt nem is lehet tovább ragozni. Érezni rajta az árát, de nem fáj, apróságok csupán, és ha tényleg mint „célszerszám” tekintünk rá, tehát egy olyan óraként, amit olyan alkalmakkor veszünk fel, amikor a többi óránkat már sajnálnánk, akkor ezek az apróságok is „eltűnnek”.

borítókép: Youtube